squeeze

magazin

MONSTER OF THE WEEK 16. X-akták: A gumiember/A gumiember visszatér (a bevezetőt írta: Sepsi László)

Sepsi László

2011/01/29

A gyerekfilm körülhatárolásának meghatározó problémáját a célközönség és a befogadók közti anomália jelenti: miközben gyerekfilmnek címkézett alkotások százai tűnnek el évente a süllyesztőben, addig a fiatalkorú nézők számára gyakorta válnak olyan mozik identitásképzővé, amelyet eredetileg nem is lett volna szabad látniuk. Ha a hazai nyolcvanas években született generáció egyes számú kollektív traumája a Walt Disney Bemutatja Kacsamesékjének megszakítása Antall József halála miatt 1993 egy jeges vasárnapján, akkor a következő sokkot kétségkívül az X-akták 1994-es magyarországi sugárzása okozta. Azon szerencséseknek köszönhetően, akik szüleik engedékenysége miatt a tévé előtt tölthették a hétfő estéket, az óraközi szünetekben már nem Dagobert bácsi vagy Zorró (ne adj’ isten Tintás Barnes) legfrissebb kalandjairól zajlott az elemző diskurzus, hanem az FBI titkos aktáinak addig a magyar tömegmédiában példátlan[1] borzalmairól. (Különös tekintettel arra, hogy az X-akták valóban léteznek-e, mely kérdés személyes éréstől függően tolódott el a Mulder és Scully közti szexuális kapcsolat lehetőségének taglalása felé.) A tovább gomb után a sorozat első évadának talán két leghírhedtebb epizódja tekinthető meg, melyek címszereplője csaknem egyet jelent az X-akták okozta generációs sokkal.
A tárgyalt epizódok magyar felirattal láthatóak.

A Monster-of-the-week-jellegű tévéműsorok mindig is látványos hajlandóságot mutattak arra, hogy a meghatározó élménnyé váljanak a legfiatalabb korosztály számára. Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján futott Homályzóna a hetvenes években indult filmes generáció (Spielbergtől Joe Dante-ig) állandó hivatkozási pontja, akik minden bizonnyal tizenéves korukban váltak Rod Serling szériájának rajongóivá. Elterjedésükkel a televíziós horrorsorozatok a család nappalijába költöztették azokat a rémségeket, amik korábban csak azok kiváltságai voltak, akiket a korhatár ellenére is beengedett a jegyszedő néni a moziterembe. Ezzel nem csupán a horror műfajának domesztikálása indult meg, de egyúttal a gyerekfilm és családi film fogalmai is mind képlékenyebbé váltak, minek köszönhetően a hetvenes évektől már a horror elemei bukkantak fel a gyerekműsorokban (lásd az előző alkalommal tárgyalt Monster Squad példáját), majd a komikus elemeket változó mértékben tartalmazó tévéhorror mind nyilvánvalóbban kezdte a fiatalabb korosztályt célba venni (lásd a hírhedt Libabőr-széria esetét, vagy az olyan tiniszériákat, mint a Buffy, a vámpírok réme és az Odaát).

Egyben a fiatal befogadóközönség a kulcsa a tévéműsorok esetében kifejezetten látványos – habár számos mozis zsáner esetében is fellelhető – ciklikusságnak is. A Homályzóna feltámadása a nyolcvanas, majd a kétezres években azoknak a generációknak köszönhető, akik ezen a szérián nőttek fel; de ugyanez figyelhető meg a Végtelen határok újrájának, vagy a két-három évtized múltán elkészült olyan mozis remake-ek, mint A szökevény, Az Addams család, a Wild Wild West – Vadiúj vadnyugat, vagy a Szupercsapat esetében is. Az egyértelmű piaci megfontolások – nagyjából ennyi időre van szükség ahhoz, hogy felnőjön és fizetőképessé váljon az a generáció, melynek tagjai még gyermekkorukban biztos nézői bázissá váltak – nyomán az évtizedes hibernáció majd a „hirtelen” feltámadás a tömegfilmes infoszféra egyik meghatározó túlélési stratégiájává vált, melynek nyomán rég halottnak hitt műfajok, figurák és brandek bújnak elő gubójukból egyértelmű mintázatot mutató időintervallumok után.

A gumiember – polgári nevén: Eugene Victor Tooms – figurájának kultikussá válása csak részben köszönhető annak, hogy (néhány egyéb X-akták-monstrumhoz hasonlóan, mint például a szintén igen népszerű ’pöcelény’ a második évad A gazda című epizódjából) minden szempontból zsigeri borzalmakat ültetett egy gyerekek körében is népszerű tévéshow-ba. (Ezt jóval korábban megtette például a nyolcvanas évek, elődjéhez képest a horror felé elmozdult Homályzónája, melyben árulkodó módon a gyerekszereplők száma is látványosan megnövekedett.) Tooms alakjával a kilencvenes évek fordulójának fantasztikus kontextusban megfogalmazódott sorozatgyilkosai költöztek át a kisképernyőre, így azok a VHS-lejátszóval nem rendelkező kiskamaszok is szembesülhettek a serial killerek evolúciójának aktuális állásával (melyet néhány év múltán már Hannibal Lecterben és Dexterben csúcsosodó domesztikáció követett), akik feje fölött elhúzott a nyolcvanas évek slasher-hulláma vagy nem volt lehetőségük kikölcsönözni a sarki tékából A rejtőzködőt, a Borrowert vagy a Stephen King-féle Gonoszt.[2] A sorozatgyilkos-evolúcióban betöltött szerepén túl a gumiember-figura vitalitását erős önreflektív töltete is fokozza: a három évtizedig papírgalacsin-odúban szunyókáló genetikai mutánsban – aki az első évad egy későbbi részében valóban vissza is tért, kicsiben újrajátszva életciklusát – nem nehéz ráismerni televíziós remake-ek ciklusainak metaforájára, ahogy újra és újra feltámadva rajongókra vadászik a legfiatalabbak között, eközben jeges borzongással töltve el azokra, akik még emlékeznek korábbi ébredésére. Ha ikonnak túlzás is volna nevezni, Eugene Victor Tooms flexibilis és időtálló alakjában testet ölt a televíziós tömegfilm egyik meghatározó mechanizmusa – és egyben választ ad a bezárt szoba rejtélyének kihívására is. Hogyan kerültek sorozatgyilkosok a család nappalijába?
A tévéantenna melletti kéményen keresztül.

Footnotes    (↵ returns to text)
  1. A Twin Peaks eleve egy későbbi műsorsávban indult, így értelemszerűen elsősorban az idősebb közönség soraiban volt lehetősége népszerűvé válni
  2. Az Az című regény tévéadaptációját nálunk először VHS-en forgalmazták, a televízió csak évekkel később mutatta be. Mindezzel együtt a gyerekekre vadászó, huszonnyolc évente feltámadó alakváltó bohóc a gumiember figurájának talán legfontosabb előképe, nem csupán a ciklikus életvitel, a lehatárolt táplálék és a mindenkori Gonoszt szimbolizáló alaktalanság, de a fiatal közönség köreiben kivívott népszerűségének okán is.

Címkék: , , ,

Nézz bele!
Téma: Trashfilm Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció „A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Latt-tel Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok Állókép Győrffy László: Privát biológia Dömsödi Zsolt: Trash-Pöröly Varió Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele Orosz Anna Ida: Vakrajz Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona
vlcsnap-267332

MONSTER OF THE WEEK

monsqad

magazin

skipper

MONSTER OF THE WEEK

nyuszi

MONSTER OF THE WEEK

thehungerlead

MONSTER OF THE WEEK

fridaythe13th

MONSTER OF THE WEEK

MBDHOOF EC125

MONSTER OF THE WEEK

MBDTING EC001

MONSTER OF THE WEEK

DOYOI

MONSTER OF THE WEEK

11840lead

MONSTER OF THE WEEK

houseofclocks

MONSTER OF THE WEEK

poster_nevercrywerewolf

MONSTER OF THE WEEK

imprint(moh)

MONSTER OF THE WEEK

allthekind

MONSTER OF THE WEEK

bogie

MONSTER OF THE WEEK

0

MONSTER OF THE WEEK

humbug1

MONSTER OF THE WEEK

mega-piranha

MONSTER OF THE WEEK

qpid

MONSTER OF THE WEEK

xfiles

MONSTER OF THE WEEK

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu