imprint(moh)

MONSTER OF THE WEEK

#37. Masters of Horror: Imprint

Csiger Ádám

2011/08/20

Mick Garris és a Showtime horror-antológiája, a legnevesebb horror-írók és rendezők nevével fémjelzett Masters of Horror csupán két évadot ért meg, és összességében alulmaradt a várakozásokkal szemben, ennek ellenére született néhány emlékezetes opus az ambíciózus projektből. A legsikerültebbnek talán az ázsiai horrort egyedül képviselő japán enfant terrible, Takashi Miike Imprint ( kb. lenyomat, bevésődés) c. epizódja nevezhető. A horror mint műfaj célja (többek között) a befogadó minél teljesebb kiborítása, és noha Miike saját bevallása szerint igyekezett finoman bánni az amerikai tévénézőkkel, az Imprint még műfaji viszonylatban is olyannyira felkavarónak bizonyult, hogy a Showtime végül nem engedte adásba.
Az epizód magyar felirattal látható, de csak erős gyomrú és tizennyolc év feletti olvasóinknak ajánljuk.

A Masters of Horror-csapatba tartozó rendezők többségéhez képest Miike híresen hosszú filmográfiájában kevés jelentős horrort találhatunk, ezek sikere viszont tiszteletbeli, sőt egyenesen kiváltságos horror-rendezővé tették: Mick Garris hajlandó volt Japánban, japán stábbal forgatni a rendező kedvéért. Miikét elsősorban a tabuterületek érdeklik, az pedig a horror birodalma, így legtöbb filmje felvonultat horrorisztikus elemeket: a hírhedt manga-trash Ichi the Killer például értelmezhető „acid slasherként” is az El Topo acid westernjének mintájára. Filmjei iparosmunkákként indulnak, viszont az alacsony költségvetés, és az abból következő kis kockázat miatt a rendező nagy alkotói szabadságot élvez, így aztán művei sokfélesége ellenére tekinthető szerzőnek. Talán az egyetlen igazán sikeres klasszikus természetfeletti horrorja, a Nem fogadott hívás (ami amerikai remake-et is kapott) a szkriptje alapján ócska A kör-koppintásnak indult, Miike azonban egyik kedvenc témájáról, az erőszak családi átokként való öröklődéséről filozofál benne a maga naiv művészi módján.

Az Imprint a Masters of Horror legtöbb epizódjához és Miike számos filmjéhez hasonlóan irodalmi adaptáció, Shimako Iwai írónő Really Scary  (Bokke Kyoutee) c. művén alapul, amelyben egy amerikai érkezik a feudális japán egyik szigetére, hogy felkutassa prostituált szerelmét. Iwai fő inspirációja tönkrement házassága volt (hasonló krízisből születtek már remekművek, pl. a Possession Zulawskitól); az írónő emellett a filmben is szerepet kapott (szadista prostituáltat játszik), de őt láthatjuk Miike jellegzetes, a Meghallgatás és az Ichi the Killer legfelkavaróbb jeleneteit idéző „money shot” közelijeiben is. A Meghallgatáshoz  hasonlóan az Imprint is afféle „nőiség-horror”, ennek minden többértelműségével  együtt. Dekódolható macsó férfihorrorként, hiszen a nőiségtől való tudatalatti félelmekre épít, értelmezhető viszont női testhorrorként is (mint a Rosemary gyermeke vagy A betolakodó), mivel egy diktatórikus prostituált-társadalomban játszódik, és leginkább az abortusz tabuját boncolgatja.

Az Imprintben Miike legtöbb kézjegye fellelhető, így a John Carpenter’s Cigarette Burns és az Argento-féle Pelts mellett nevezhető a leginkább szerzői Masters of Horror epizódnak. Ahogy Miike több filmjében, a főhős ezúttal is gyökértelen, sodródó outsider, aki a tökéletes partnerhez kapcsolódó nosztalgiában keresi a boldogságot. Nemzetek ütközését látjuk, a hősnő pedig torzszülött mivolta miatt kitaszított, diszfunkcionális család(ok), átokként öröklődő balsors áldozata. Miike szokás szerint tabut sért, és ez az exploitation és a horror profiljába is illik, a Masters of Horror epizódjai ráadásul számos ellentmondásos témát boncolgatnak, elég Dante háborúellenes zombihorrorjára (Homecoming) vagy Carpenter az abortusz vs. kereszténység konfliktust boncolgató Rosemary gyermeke-parafrázisára (Pro-Life) gondolni. Miike szintén abortuszt ábrázol ál-realista módon; a prostitúció történetének kulisszái mögé enged bepillantást, torzszülöttek világába vezet be (ahogy az inspirációként is tételezhető Szörnyszülöttek vagy a Total Recall – Az emlékmás), de leginkább az erőszak mint örök tabu jelenségét vizsgálja.

A történet fordulatai mind készületlenül érik a nézőt (a legutolsó különösen merész), és Miike ezúttal sem állja meg humorizálás nélkül, lásd például a hősnő obszcén kézmozdulatát a végső csavar után. Az Imprint stílusát illetően esszenciális Miike-mű: gyönyörűen stilizált, álomszerű kaidan-világot ábrázol, az expresszionizmus viszont szürrealizmusba megy át, elég csak a szimbólumok (pl. a törpe) használatára, valamint a Lynch (és persze Miike) legjobb pillanatait idézően visszataszító, egyúttal vonzó szcénákra gondolni. A film a legkevésbé sem nevezhető tökéletesnek, éppen a Miike-féle teljességgel tökéletlen, de éppen emiatt attraktív trash-esztétika az erőssége. Az effektek CGI helyett elavult technikával készültek, a színészek pedig félelmetesen rosszak (japán kollégáival ellentétben a főhőst játszó Billy Drago még azzal sem védekezhet, hogy nem beszél angolul).

A nyers megvalósítás persze nem enyhíti a film legsokkolóbb jeleneteit. Hogy miért kell nekünk, nézőknek ilyen szörnyűségeket néznünk? Szerintem a művészet lényege éppen az, hogy megszelídíti az ártalmast, megszépíti a valóságban visszataszító dolgokat. Platón szerint a művészet felesleges, a látszatok látszata, Arisztotelész viszont rámutatott a Poétikában, hogy a művészet képes vonzóan ábrázolni a valóságban nemkívánatos dolgokat, ezáltal értéket létrehozni. A film művészetén keresztül tehát biztonságosan fedezhetjük fel az ismeretlent, a visszataszítót és a veszélyeset, így a félelmünk elpárolog, ami katarzissal jár. Miike pedig éppen ebben pionír: ezúttal korábbi munkáihoz képest is messzire ment, így filmje mindennek nevezhető, csak érdektelennek nem.

Címke: , ,

Nézz bele!
DOYOI

MONSTER OF THE WEEK

mega-piranha

MONSTER OF THE WEEK

darkplacelead

MONSTER OF THE WEEK

pelts

MONSTER OF THE WEEK

thehungerlead

MONSTER OF THE WEEK

Gonosz halott

KRITIKA

MBDHOOF EC125

MONSTER OF THE WEEK

tojásoslizs13lead

KELETI EXPEDÍCIÓ

MBDTING EC001

MONSTER OF THE WEEK

trom

TRAILERPARK

1afathersday3

ESSZÉ

bunnynew062911

ESSZÉ

basketlead

ESSZÉ

chilleramaretrolead

ESSZÉ

11840lead

MONSTER OF THE WEEK

houseofclocks

MONSTER OF THE WEEK

deadg

KRITIKA

poster_nevercrywerewolf

MONSTER OF THE WEEK

allthekind

MONSTER OF THE WEEK

bogie

MONSTER OF THE WEEK

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu