piranha7

MONSTER OF THE WEEK

Évadzáró linkgyűjtemény 3.

Sepsi László

2011/08/14

A harminchatodik bejegyzéssel végéhez ért a Prizma Online hétvégi tévérovatának harmadik etapja. Az elmúlt hónapokban a kuriózumértékű klasszikus tévéfilmek és kultikus sorozatepizódok mellett az angolszász hegemóniát megtörő olasz, illetve svéd alkotások is láthatóak voltak, Stephen King egy ritka írásával folytattuk a magyarul eddig kiadatlan novellafordítások hagyományát, Atom Egoyan is tiszteletét tette, és nem utolsósorban számos nyári blockbuster (X-men, Amerika kapitány) tévés előzménye is terítékre került. A korábbiakkal ellentétben most nem több hónapos szünet következik, csupán a rovat gyakorisága változik: ezentúl, ha nem is minden héten, de havonta többször jelentkezik a MONSTER OF THE WEEK, továbbra is aktualitásokhoz kapcsolódó vagy csak önmagukban izgalmas tévéműsorokkal. A harmadik évad tizenkét bejegyzésének kivonatai a tovább gomb után olvashatóak.

MONSTER OF THE WEEK 25. Atom Egoyan a tévében (a bevezetőt írta: Sepsi László)
Egoyan esete azért különösen érdekes, mert szemben a nyolcvanas években határozottan a horrorhoz kötődő Cronenberggel és a mai napig műfajok közt kalandozó McDonalddal, a Közeli rokonnal debütált direktor csak tévés pályafutása során használt fantasztikus elemeket. Mi több, a műfaji sémák direkt újragondolása is csupán a kilencvenes évek legvégétől vált dominánssá életművében: ugyan egy évtizeddel korábban az Alfred Hitchcock bemutatja néhány epizódjában (There Was a Little Girl, The Final Twist) egyértelműen a thriller zsánerén belül mozgott, mozifilmjeiben ez a műfaji hagyomány csak a Felicia utazásától (1999) kezdve vált meghatározóvá. Ennek ellenére a Cupid’s Quiver és az Alkonyzóna számára készített The Wall éppoly logikusan illeszkedik az életműbe, mint Cronenberg esetében a gyógyító erejű kesztyűk kálváriája.

MONSTER OF THE WEEK 26. Sepsi László: Pirañológia (Piranha, 1995; Mega Piranha, 2010)
Eric Forsberg filmje minden túlzás nélkül tekinthető az óriásszörny-filmek Scott Pilgrimjének, a legfiatalabb befogadók figyelméhez igazodva pergeti elképesztő sebességgel a cselekményt: Edgar Wright adaptációjához hasonlóan, a jeleneteket rövidre vágva sodorja magával nézőjét, a dialógusokat a Facebook-filmbe illően hadarják hőseink a normális beszédritmus kétszeresével, miközben a néző műfajismeretére építő szüzsé minden motívuma szimpla jelzéssé soványodik, mint a piranhák által csupaszra rágott csontok. A Mega Piranha elbeszélésmód szempontjából legalább annyira előremutató – és a fősodor ilyetén változtatásaival igen szoros kapcsolatot ápoló – alkotás, mint Russ Meyer szexfilmjei voltak: pontosan ismerve a befogadói elvárásokat, minden egyes szituációja és figurája a pszichológiai realizmust maga mögött hagyó puszta jel, amik/akik az esetenként technikailag is felgyorsított jelenetekben csupán éppen annyit szolgálnak, hogy nyomukban a széleskörű filmismerettel rendelkező néző a következő money shotra várakozva képzeljen magának egy „valódi” filmet a klasszikus dramaturgia minimumát is negligáló képhalmaz helyére.

MONSTER OF THE WEEK 27. X-akták: Humbug (a bevezetőt írta: Sepsi László)
A második évad huszadik epizódjaként vetített Humbug egyszerre Morgan első önálló munkája az X-akták számára és az első olyan epizód, melyben a komikum is jelentős szerephez jut. A számos filmtörténeti utalást tartalmazó cselekmény (melyben egyaránt felbukkannak a Twin Peaks, A sanghaji asszony és a Henenlotter-féle Basket Case motívumai) a Monster of the Week-koncepció egy igen látványos metaforáját kínálja: a két főhős ezúttal egy olyan kisvárosban nyomoz, melynek lakói egytől egyig cirkuszi freakek, ezzel a tévés szörnyszériák karneváli jellegét hangsúlyozva. De Morgan frappáns módon tovább is görgeti ezt a metaforikát: a Fidzsi Szirén tanulságos története már a posztmodern tömegszórakoztatás sajátos természetét modellezi, ahol – miképp maga a városi legendákon, összeesküvés-elméleteken és klasszikus horrortoposzokon alapuló X-aktákban is – valóság és illúzió folyamatosan helyet cserélnek, és már lehetetlen eldönteni, hogy hol ér véget a minden megtévesztés alapját szolgáltató realitás-mag és hol kezdődik a színtiszta humbug.

MONSTER OF THE WEEK 28. Végtelen határok 1×3: The Architects of Fear (a bevezetőt írta: Sepsi László)
Jelen epizód – amellett, hogy a paranoia-mozi és szörnyfilm a sorozattól megszokott hibridjét kínálja – elsősorban a bő egy évtizeddel később kikristályosodott biohorror tükrében válik kiváltképp izgalmassá. A széria ars poeticájaként is felfogható The Architects of Feart mindezzel együtt is a körülötte kialakult kisebb botrány tette igazán hírhedtté: az ABC tévécsatorna fejesei olyannyira rémisztőnek találták az epizód utolsó jeleneteiben feltűnő monstrumot, hogy a sugárzások alkalmával vagy teljes egészében kicenzúrázták, vagy a késő éjszakai műsorsávba száműzték a Süsüre emlékeztető rémséget.

MONSTER OF THE WEEK 29. Generation X (a bevezetőt írta: Sepsi László)
Az 1992 óta futó rajzfilmsorozat sikerén felbuzdulva a Fox 1996-ban elérkezettnek látta az időt, hogy a Marvel füzeteinek élőszereplős verziójával örvendeztesse meg a rajongókat: választásuk az eredeti széria helyett a két évvel korábban indult Generation X című spin off-ra esett, melyben Vészmadár és Emma Frost tanítgatja a legfiatalabb X-jelölteket. A képregénysorozat utolsó száma 2001-ben jelent meg, viszont a VHS-korszak egyik alapfilmjeként számon tartott A rejtőzködőt is jegyző Jack Sholder pilotja a korabeli rajongók traumatizálása után még ekkorka karrierhez sem jutott.

MONSTER OF THE WEEK 30. Monsters: Glim Glim (a bevezetőt írta: Sepsi László)
A nyolcvanas években, főképp Steven Spielbergnek, a Disney-stúdiónak és holdudvarának köszönhetően, a különféle betegség-metaforákat megtestesítő űrszörnyek mellett minden korábbinál markánsabban volt jelen a műfaj barátságos idegenekkel operáló és így az egész család számára épületes szórakozást nyújtó PG-verziója. Az egyre bizarrabb variációkat – Howard, a kacsától a Csoda a 8. utcában geronto-sci-fijéig – kitermelő irányvonalhoz épp kifulladásának éveiben írt F. Paul Wilson (The Keep, Pelts) tanulságos minimálmesét: röpke húsz perce alatt az 1989-ben sugárzott Glim Glim sikeresen aknázza ki a két szemléletmód közti különbséget, szívszaggató történetben bizonyítva, hogy a gyerekszoba nem mindig a legmegfelelőbb hely a fajközi kommunikáció megkezdéséhez.

MONSTER OF THE WEEK 31. Mesék a kriptából 6×15: You, Murderer (a bevezetőt írta: Sepsi László)
Robert Zemeckis Forrest Gump-utalásokkal és Alfred Hitchcock-kal súlyosbított noir-ujjgyakorlata az első alkalom volt a filmtörténetben, hogy egy negyven éve halott színész főszereplői kreditet kapjon egy tévéműsorban. Ugyan Humphrey Bogart csak tükröződő felületeken felcsillanó virtuális valójában van jelen – így lopja el a show-t monológjaival az egész karrierjét erre a hasonlóságra építő Bogart-imitátor, Robert Sacchi –, de a mindig rosszarcú John Lithgow-t és Isabella Rossellinit is felvonultató You, Murderer ezzel az apró csúsztatásával együtt is az egyik legszívmelengetőbb noir-hommage, ami horrorsorozatban valaha holdvilágot látott.

MONSTER OF THE WEEK 32: Door into Darkness: A szemtanú (a bevezetőt írta: Csiger Ádám)
Az európai zsánerfilm egyik, ha nem a legfontosabb szerzője, Dario Argento életművében kevéssé ismert, mégis mérföldkőnek számító állomás az 1971-ben forgatott, de adásba csak két évvel később kerülő Door into Darkness című minisorozat. Argento házigazdaként, „Alfred Hitchcock bemutatja” stílusban konferálta fel négy különálló bűnügyi történetét, így válva az olasz Hitchcockká, habár elsősorban produceri minőségben jegyzi a szériát, mivel hivatalosan csak az Il Tram (A villamos) c. epizódot írta és rendezte (azt is álnéven). Védjegyeit leginkább a Testimone Oculare (A szemtanú) c. rész mutatja, melyet íróként ő, rendezőként egy bizonyos Roberto Pariante jegyez. Argento akkori alkotótársa, a sorozat készítésében íróként és rendezőként közreműködő Luigi Cozzi szerint kollégája nem volt elégedett Pariante munkájával, és néhány nap után átvette a rendezést, a film összetéveszthetetlenül ambiciózus vizuális stílusa pedig valóban arról árulkodik, hogy Argento állt a kamera mögött.

MONSTER OF THE WEEK 33. Stephen King a Végtelen határokban (bevezető: Sepsi László; novellafordítás: Roboz Gábor)
A ’Becka Paulson jelenéseit ugyan King kisebb változtatásokkal beillesztette a Rémkoppantók kisváros-tablójába – és az epizód természetesen a regény minisorozat-verziójában is szerepel, ugyancsak apróbb finomításokkal –, de az először a Rolling Stone magazin egy 1984-es számában publikált eredeti történet azóta is viszonylagos ritkáságnak számít, és a King-életmű szempontjából amúgy meglehetősen alapos hazai könyvkiadást is elkerülte. Így tehát a tovább gomb után nem csupán a pár évvel később a Ragyogás-minisorozat Jack Torrence-eként „tündöklő” Steven Weber által rendezett Végtelen határok-epizód tekinthető meg, de rovatunk hagyományainak megfelelően a novella is magyar nyelven olvasható Roboz Gábor fordításában.

MONSTER OF THE WEEK 34. All the Kind Strangers (a bevezetőt írta: Sepsi László)
Ha az ötvenes évek után létezett második aranykora az amerikai televíziózásnak, az kétségkívül a kies hetvenes évek volt, mi több, a korszak a míves teledrámák helyett éppen a korábban többnyire hanyagolt tévére készült rémfilmekkel vált emlékezetessé – a pályakezdő Spielberg (Valami gonosz, Párbaj) mellett lásd például Curtis Harrington vagy a már jelen rovat keretein belül is tárgyalt Dan Curtis filmjeit. A számtalan tévéwesternt és a The Killer Inside Me első adaptációját jegyző Burt Kennedy All the Kind Strangers című munkája több szempontból is a korszak példaértékű darabja: mintha a Gyilkos túra családbarát remake-je peregne a Kelly Family főszereplésével, amely a backwoods horror perverziókban és erőszakban gazdag zsánerét sejtetésekre és suspense-re alapozva ülteti át a tévé képernyőjére.

MONSTER OF THE WEEK 35. Månguden – The Moon God (a bevezetőt írta: Sepsi László)
Jonas Cornell thrillerét 1988-ban két vagy három alkalommal mutatta be a svéd állami televízió, hogy utána lényegében csak a fiatalkorú nézőkben hagyott lelki sérüléseken keresztül éljen tovább, majd az évek során sokat hivatkozott (de kevesek által látott) kultuszfilmmé nője ki magát. A Månguden egyszerre építkezik saját országának krimihagyományaiból, a tengerentúli sorozatgyilkos-filmekből és az olasz giallókból, eközben pedig a jellegzetes skandináv minimalizmust egyre szürreálisabb kompozíciókkal vegyítve nem csupán fokozatosan eltávolodik a tévére készült filmek megszokott zéró-stílusától, de sikerrel bekapcsolódók a saját magukat kéjesen filmező serial killerek a Kameralestől a Fűrészig nyúló vaskos diskurzusába.

MONSTER OF THE WEEK 36. Amerika Kapitány Double Feature (a bevezetőt írta: Sepsi László)
Az 1979-ben adásba került két egészestés tévéfilm – melyek közül az első a hős genezisét, a második pedig a Christopher Lee által alakított bűnözői lángelme megregulázását mutatja be – legfontosabb változtatását az eredeti Amerika Kapitány-mitológia teljes negligálása jelenti. Míg az ikon időtlenségét hangsúlyozó koncepciót, középpontban az évtizedes hibernációval, még az 1990-ben, Albert Pyun trashkismester által összedobott verzió is tiszteletben tartotta – miközben a Vörös Koponya figuráját éppen névadó attribútumától szabadította meg, egy nem részletezett plasztikai beavatkozásnak köszönhetően olasz amorózót faragva a gonosztevőből –, a Universal TV gyártásában készült produkciók inkább kikerülik ezt az aspektust, annak ellenére, hogy jogi szempontból nem volt szükség Amerika Kapitány gyökereinek elnyiszálására, hiszen még a szakmai tanácsadást is Stan Lee vállalta. Rod Holcomb és Nagy Iván filmjei utóbbi ellenére inkább Steve Rogers fiát teszik meg hősükké, akinek alkalmasságát a szó szoros értelmében génkészlete szavatolja, és így nincs szüksége magyarázkodásra azzal kapcsolatban, hogy a nemzettel egyet jelentő ikonként pontosan hol volt az ötvenes évek kommunistaüldözése vagy a Watergate-botrány idején.

Címke: , , ,

Nézz bele!
Téma: Trashfilm Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció „A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Latt-tel Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok Állókép Győrffy László: Privát biológia Dömsödi Zsolt: Trash-Pöröly Varió Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele Orosz Anna Ida: Vakrajz Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona
sharknad

MONSTER OF THE WEEK

reb-brown

MONSTER OF THE WEEK

skipper

MONSTER OF THE WEEK

MBDHOOF EC125

MONSTER OF THE WEEK

MBDTING EC001

MONSTER OF THE WEEK

houseofclocks

MONSTER OF THE WEEK

vlcsnap-2011-10-02-10h30m14s230

MONSTER OF THE WEEK

poster_nevercrywerewolf

MONSTER OF THE WEEK

mångudenlead

MONSTER OF THE WEEK

allthekind

MONSTER OF THE WEEK

becka

MONSTER OF THE WEEK

door-into-darknesslead

MONSTER OF THE WEEK

bogie

MONSTER OF THE WEEK

generation-x_480_poster

MONSTER OF THE WEEK

humbug1

MONSTER OF THE WEEK

mega-piranha

MONSTER OF THE WEEK

xfiles

MONSTER OF THE WEEK

mazesmonsters

MONSTER OF THE WEEK

vlcsnap-267332

MONSTER OF THE WEEK

thenightofthehunter

MONSTER OF THE WEEK

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu