MI FOLYIK ITT?

Meg kell mentenünk az egyetemi autonómia maradékát!

PRIZMA

2015/04/29

Nem túlzunk, ha kijelentjük: amikor nemrég megtudtuk, hogy a felsőoktatás átalakításának következményeként megszűnhet az ELTE BTK-n a Filmtudomány szak, sokkot kaptunk. Nem akartunk hinni a szemünknek.

Az, hogy felháborodtunk, nagyon gyenge szó.

Ez az érzés, azóta sem enyhül. A Prizma folyóirat ezer szállal kötődött és kötődik az ELTE BTK-hoz, azon belül is az akkor még Filmelmélet és filmtörténet néven működő filmszakhoz. Kábé minden prizmás szerkesztő, bedolgozó vagy cikkíró ott tanult, kábé ott alapítottuk a Prizmát.

Erre büszkék vagyunk.

De most csak azért is ellenállunk a nosztalgiázásnak, és nem írjuk ide, hogy mi minden történt velünk azokban a termekben, milyenek voltak az előadások és szemináriumok, és hogy vált az ott töltött idő életünk meghatározó időszakává. Azt sem írjuk ide, hogyan használjuk munkánkban nap mint nap az ott szerzett tudást. (Kicsit hosszú lenne.)

Szóval mostanra talán felocsúdtunk kicsit, és rácseteltünk Vincze Terézre, az ELTE BTK Filmtudomány Tanszékének adjunktusára, aki éppen az udinei Távol-keleti Filmfesztiválon nézte zsinórban a filmeket, de miután talált egy stabil wifikapcsolatot, e-mailen magyarázta el nekünk az eddigi történéseket.

Röviden elöljáróban: nagy baj van. És nem csak a veszélyeztetett szakok miatt.

Mit jelent pontosan a jelenlegi helyzet?

Először is fontos hangsúlyozni, hogy a felsőoktatás átalakításának mostani tervezetében a legsúlyosabb elem – mely a már erőteljesen megnyirbált egyetemi autonómia maradványaira méri az utolsó, végletes csapást – a konzisztóriumok rendszere. Ez a borzalmas nevű szerv lenne a jövőben minden egyetem döntéshozó csúcsszerve. Az a rémületes benne, hogy tagjai között egyetlen, a tudományos és egyetemi autonómiát képviselő személy lenne, a többiek mind politikai delegáltak – vagyis ez utóbbiak bármilyen tudománystratégiai elképzelést leszavazhatnak, vagy például bármely szak megszüntetését is megszavazhatják egy adott egyetemen belül.

A konzisztórium az egyetemi autonómia, az oktatás, tanulás és kutatás szabadságának egyértelmű végét jelenti.

Ezt a központi, súlyos veszélyt takarják most el némileg a jajkiáltások, amelyek a kisebb-nagyobb, egy váratlan minisztériumi tollvonással megszüntetésre ítélt szakokról érkeznek – így az ELTE filmszakáról és a Szegedi Tudományegyetem szintén fontos filmes műhelyéből, a Vizuális Kultúra tanszékről is (nyilatkozatuk itt).

Nem lépnek fel ez ellen az érdek-képviseleti szervek?

Sajnos az történik, amihez az utóbbi években már hozzászokhattunk, a választott, hivatalos felsőoktatási képviseleti szervek és érdekvédők impotensen vagy elképesztő szervilizmussal állnak az ügyhöz.

Érthetetlen, hogy a rektori konferencia miért nem borított már asztalt ebben a szégyenletes ügyben,

és még ennél is rémisztőbb, ahogy a hallgatói képviseletek a kormány pudlijává alacsonyodtak (a HÖOK botrányos szerepléséről itt), és olyan nyilatkozatokat adnak ki, melyek minden túlzás nélkül a Rákosi-korszakot idézik. (A Doktoranduszok Országos Szövetségének gyomorforgató nyilatkozata itt olvasható.)

Mit lehet akkor tenni?

Ilyen körülmények között, amikor azok a szervezetek – melyeknek az egyetemi autonómia védelme feltétlen kötelessége lenne – képtelenek az egyenes kiállásra és ezzel az összefogás bázisának megteremtésére, nem csoda, hogy mindenki úgy érzi, csak magára számíthat, és úgy segít magán, ahogy tud:

rektoroknál és államtitkároknál kilincsel szakja megmentéséért, petíciókat és kiáltványokat fogalmaz, hogy hátha legalább közfelháborodást kelthet.

A szerencsések, a jó összeköttetéssel rendelkezők rövid időre talán megmenekülnek, de a konzisztóriumok később őket is bármikor, egy pillanat alatt tapossák majd el.

Érthető tehát és fontos is, hogy most mindenki kiabáljon a saját szakjáért, szakmájáért, hiszen a tiltakozásnak és felháborodásnak ettől lesz arca, így lehet legkönnyebben megszólítani a közvéleményt: ha felsorolok nagy mennyiségű embert, akik a kultúra számos területén termelnek aktívan értéket az adott, megszüntetésre ítélt szak egykori hallgatói közül (az ELTE filmszak listája itt olvasható), az emberi arcot ad az ügynek, és sokkal nagyobb hatással van, mintha az egyetemi autonómiáról kezdünk cikkezni.

A teljes filmszak veszélyben van, vagy most a BA-s film szakirányról van szó?

Az egyetemeknek egyeztetésre április 17-én, pénteken kiküldött minisztériumi tervezetből – aminek véleményezésére a következő hétfőig (!) kaptak határidőt – értesült sok tanszék- és intézetvezető, hogy az irányítása alá tartozó szakok egyszerűen nem szerepelnek a képzések listáján.

Ezek közé tartozott a filmtudományi BA képzés is,

amely a bölcsészettudományi karokon a szabadbölcsész alapképzés (BA) egyik szakirányaként működik a bolognai rendszer bevezetése óta. (Jellemző, hogy a terv érkezése után némely vezetők tényleg azt gondolták, hogy talán csak “sajtóhiba”, hogy kifelejtették a listából ezt a szakirányt.)

A filmtudomány mesterképzés (MA) ugyanakkor szerepelt a létező szakok listáján.

Mindez az ELTE esetében például azt jelentené, hogy az országban egyedül itt működő filmtudomány mesterszakra előképzést biztosító BA filmszakirányt számolják fel.

Ebből is látható, hogy a helyzet konkrét ismerete és az illető szakmákkal történő valódi egyeztetés nélkül készült a terv. Az, hogy ez a BA+MA filmes képzési struktúra az ELTÉ-n például egy 21 éve létező és fejlődő tudományos műhelyt, és a kar egyik igen népszerű specializációját takarja, amelynek egykori hallgatói mára a magyar kultúra és filmgyártás legkülönbözőbb területein töltenek be fontos pozíciókat, nyilvánvalóan senkit sem érdekel – nehéz érdemek felemlegetésével küzdeni a bürokrácia fűnyírója ellen.

Milyen a hangulat az egyetemen, amióta ez kiderült, mit érzékelsz a diákok és tanártársak, egyetemi vezetők részéről?

Mivel az egész annyira szürreálisnak tűnt elsőre, nem akartuk elhinni, hogy ilyesmi lehetséges – ezen szakok létesítését is hosszas tudományos akkreditációs folyamat előzte meg, most pedig egy napsütéses délutánon egy pillanat alatt véget érnek.

Hamar kiderült persze, hogy amint azt az utóbbi időben sok fontos közügy sorsa mutatja: minden és bármi lehetséges.

Az is hamar világos lett a fent emlegetett szervezetek reakciójából, hogy szokás szerint nem lesz itt összefogás, mindenki mentse magát, ahogy tudja: jajgasson, kiabáljon, petíciózzon, alkudozzon.

Ezt tesszük mi filmszakos oktatók és hallgatók is például a Facebook-on, a honlapunkon (nyilatkozatok itt és itt és itt) – ezeken a fórumokon keresztül legalább egykori hallgatóinkat, szimpatizánsainkat elérjük. Ez is valami, ha nem is sok, de mégis fontos, mert ha az államtitkárság hivatalnokai nem is tudják, hogy milyen értéket termelt az elmúlt két évtized alatt a szak, amit épp kiradírozni szándékoznak, akik jártak ide, visszajelzéseikkel megerősítik, hogy vannak, akik értik miért fontos, és lesznek majd akik sajnálják, ha megszűnik ez a képzés.

Nincs semmi reménysugár?

A dolgok mostani állása szerint reményre elsősorban az ad okot, hogy a hírek szerint a BA filmszakirány fennmaradásának ügyét az ELTE vezetése minden szinten (dékán, rektor) támogatja, és mindent megtesznek azért, hogy a szakirány megmaradjon. A mai viszonyok között pedig ennél remélni sem nagyon lehet többet. Így aztán a leghatározottabban bízunk abban, hogy az ELTE vezetőinek egységes kiállása megmenti a szakot.

Azonban ne felejtsük el, hogy a konzisztóriumok a jövőben mindezeket az egyetemi vezetőket egy pillanat alatt leszavazhatják majd, és olyan és annyi szakot szüntethetnek meg tudományos-szakmai kontroll nélkül, amennyit csak akarnak.

Hiába mentjük meg saját magunkat most, ha az egyetemi autonómiának legalább a maradékát nem sikerül megmentenünk.

Címke: , , ,

HÍREK

HÍREK

HÍREK

INTERJÚ, KINO LATINO

INTERJÚ

INTERJÚ, KINO LATINO

HÍREK

OFF SCREEN

INTERJÚ

INTERJÚ

INTERJÚ, Jegyzet

OFF SCREEN

INTERJÚ

INTERJÚ

HÍREK

MI FOLYIK ITT?

INTERJÚ

INTERJÚ, LÁNCREAKCIÓ

INTERJÚ

INTERJÚ