MI FOLYIK ITT?

Harminchat lovat kellett kordában tartani – Interjú Borbás Istvánnal

Kránicz Dorottya

2014/09/28

Roy Andersson legújabb filmje, az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnödjön a létezésről néhány hete hazavihette Velencéből az Arany Oroszlánt, ebben pedig – büszkén mondhatjuk – két magyar operatőrnek, Borbás Istvánnak és Pálos Gergelynek is nagy szerep jutott.

Borbás István már harminc éve dolgozik Roy Andersson mellett, együtt kísérletezték ki azt a markáns, egyedi stílust, amit most a filmvilág az egyik legrangosabb elismerésével is megjutalmazott. Az operatőr mesélt nekünk a találkozásáról Anderssonnal, a híresen hosszú munkafolyamatról, és a Velencei Filmfesztiválon gratuláló Tim Roth-ról is.

Már harminc éve dolgozol együtt az elismert svéd rendezővel. Hogyan kerültél Roy Andersson studiójába?

Roy Anderssonnal először egy kiállításmegnyitón találkoztunk, ahol elkezdtünk beszélgetni filmekről, aztán rövidesen felkért egy reklámfilmhez, és azzal megindult közöttünk egy együttműködés. Aztán később már egy 4-5 perces kisfilmjében segédkeztem, ami arról szólt, hogy a fiatalok ne igyanak, ha hajókáznak. Ez majdnem 30 éve volt már. Kezdetben egy jó darabig reklámfilmeket készítettünk, aztán végül ’85-ben alakult ki ez a stílus, a fehérre sminkelt figurákkal, absztrahált képpel, ami mellett a mai napig kitartunk. Akkor kezdtük el ezt az optikát használni, a nagylátószögű objektívet, aminek lényege, hogy a tér nagyjából úgy jelenik meg, ahogyan az emberi szem látja. Arra törekedtünk, hogy megtaláljuk azt a módszert, amivel kamerán keresztül építhetjük a jeleneteket, és abból indultunk ki, hogy a tér meghatároz bennünket, tehát közelképekkel nem lehet megfogni embereket. Most némi problémát jelent, hogy az analóg filmnek gyakorlatilag leáldozott, ezért el kellett döntenünk, hogy vagy elküldjük az anyagot mondjuk Londonba, megvárjuk amíg előhívják és visszaküldik, vagy átállunk a digitális technikára. Roy végül az utóbbi mellett döntött, de ekkor volt egy hosszas átmeneti periódus, amikor ki kellett tapasztalnunk, hogy milyen a digitális technika esztétikája.

Istvan_Borbas Roy Andersson_4a

Borbás István és Roy Andersson

Roy Andersson hogy fogadta ezt a váltást? Nehezen mondott le az analóg technikáról?

Az elején nem volt könnyű, mert korábban mi mindent építettünk, de már rengeteg dolgot meg lehet oldani modellekkel. Ezért kezdetben nehézkesen indult be ez az átállás, de most már nagyon élvezi a digitális technika adta lehetőségeket is. A másik nagy előny az, hogy semmit nem kelle felvennünk kétszer, hiszen a Dalok a második emeletről esetében ezt majdnem mindig meg kellett tenni, mert nem voltunk elégedettek az első verzióval. Arról nem is beszélve, hogy a laborban csak nagyon kevés lehetőség van az anyag változtatására, az egyetlen, ami kicsit nehezebb most, az épp az, hogy ennyi digitális utómunka adta lehetőség mellett nehéz az embernek abbahagynia a képek alakítását és azt mondani: „jó, most már olyan, amilyennek akarom.”

A kamera mögött: Borbás István, aki Pálos Gergővel dolgozott együtt Roy Andersson új filmjén.

A kamera mögött: Borbás István, aki Pálos Gergővel dolgozott együtt Roy Andersson új filmjén.

Te is említetted már Andersson híresen furcsa munkamódszerét. Hogyan zajlik ez pontosan?

Korábban nem volt egyáltalán forgatókönyv, csupán néhány helyzet váza volt meg, amiket aztán olyan módon alakítottunk, mint ahogyan egy figurális festő dolgozik a művén. Nyilvánvalóan nagy hatással van ránk a festészet és a fotóművészet is, bár a Galamb…-ban számos irodalmi utalás is van, például Dosztojevszkij Bűn és bűnhödésére. De egyes kompozíciókon például James Ensor festményeinek világa köszön vissza. Korábban a történet 40-50 helyzetből bontakozott ki,

olyan vázlatos néhány mondatból, mint például „a papa határtalanul szereti a fiát”.

De ezúttal a nemzetközi finanszírozás megkövetelte, hogy legyen forgatókönyvünk is. Ezért körülbelül két hónapunk azzal telt, hogy Roy lerajzolta illetve lefestette a jeleneteket, aztán ezeket egymás mellé raktuk és ebből már nagyjából láthattuk, hogy hogyan is fog kinézni a film. De alapvetően Roy sok mindenben hallgat az intuícióira, sokszor kiindulási pontként megvan például egy helyszín, de csak menet közben érez rá, milyen karakterre is volna szüksége ahhoz.

Roy Andersson jelenetvázalta. Rajta a felirat: "Annyira jó hallani, hogy jól megy a sorod!"

Roy Andersson jelenetvázalta. Rajta a felirat: “Annyira jó hallani, hogy jól megy a sorod!”

A fenti skicc alapján készült kép

A fenti skicc alapján készült kép

Az a filozófiánk, hogy ha valamit el akarsz mesélni, akkor azt vágás nélkül, egyetlen beállításban kell elmesélned, és ha ez nem működik, akkor a szituáció nem elég pontos, azt kell kidolgozni. Miután mindez megvan, elkezdődhet a munka, ami talán egy színházi előadáshoz hasonlítható. Ezeket általában sokszor kell felvennünk, hiszen amatőrökről van szó, sok a hibalehetőség, akár azért, mert nem tudják a szöveget, vagy még nem érzik úgy a jelenetet. Ilyenkor van, hogy 50-60 alkalommal is fel kell vennünk ugyanazt.

Nem gondolod néha úgy, hogy ez a markáns stílus megköti a kezed, vagy teljesen a sajátodénak érzed?

Abszolút a magaménak érzem, hiszen amióta ott vagyok, ezt mi ketten, közösen találtuk ki. Előtte nem csinált Roy ilyen filmeket, együtt jöttünk rá, hogy ebbe a stílusba olyan erős absztrahálást lehet belevinni, hogy

a film már-már az irodalom szintjére kerül.

Hiszen a film alapvetően egy nagyon konkrét dolog, de ha ilyesfajta távolságtartással szemléled, akkor sokkal több lehetőség van szabad asszociációra. Roy filmjeiben minden jelenet éli a saját életét, nem köti őket narratív forma, önmagukban is megállják a helyüket, ezért lehet ezeket a képeket több percen keresztül úgy élvezni, mint egy festményt. Ehhez a stílushoz pedig gyakorlatilag ’86-tól kezdve következetesen tartjuk is magunkat.

Az is köztudott, hogy Roy Andersson filmjei rettentően hosszú ideig készülnek. Mi ennek az oka?

Elsősorban az, hogy mindent építünk, minden stúdióban készül, még a külső felvételek is. De nemcsak szó szerint, hanem képletesen is építeni kell, aprólékosan meg kell tervezni az egyes jeleneteket, megtalálni a tökéletes karaktereket. Bár a jelenetek változó hosszúságúak, de alapvetően azt lehet mondani, hogy mindegyik felvétele körülbelül 1-1 hónapot vesz igénybe. De szerencsére van időnk, Roy egyszerűen nem is tud olyan kompromisszumot elfogadni, ami az idejét köti meg. Addig csináljuk, amíg azt nem érezzük, hogy ennél jobbat ebből a jelenetből nem lehet kihozni.

Roy Andersson skicce. "XII. Károly útközben Poltava felé"

Roy Andersson skicce. “XII. Károly útközben Poltava felé”

Pigeon_KarlXII1a

Ugyanez a jelenet a filmben, a háttérben ló

Melyik jelenet leforgatása okozta a legnagyobb kihívást?

Ami egyértelműen a legnagyobb kihívást jelentette, az egy úgynevezett XII.Károly jelenet, ez egy 11 perc hosszúságú, vágás nélküli jelenet, amiben rengeteg ló és egy nagy kosztümös hadsereg is szerepel. Ez technikailag is nagyon komplikált volt, arról nem is beszélve, hogy

összesen 36 lovat kellett kordában tartani a stúdióban, úgy, hogy a szakértő figyelmeztetett minket, ha pánik törne ki a lovak között, akkor nincs mit tenni, szét fognak rúgni mindent.

A jelenet második része, mikor a vert sereg érkezik vissza, szintén hozzátartozik még, ezeknek a forgatása összesen két hónapot vett igénybe. Illetve rengeteg előkészülete is volt, ugyanis a királyt alakító színész, aki egy fantasztikusan tehetséges cirkuszi artista, nem tudott lovagolni, ezért egy hónap alatt meg kellett tanulnia, hogy úgy tudjon megérkezni lóháton, mint egy király. A másik nagy jelenetet egy régi oslói repülőtér hangárában vettük fel, ott az jelentette a nehézséget, hogy egy hatalmas rézhordót kellett építenünk. Ott egyébként sokan javasolták, hogy oldjuk meg inkább a dolgot digitális technikákkal, de Roy ragaszkodott hozzá, hogy valóságosan építsük fel ezt a tárgyat.

A bemutató hihetetlen sikerrel zárult, hiszen a Galamb… vihette haza az Arany Oroszlánt. Számítottatok erre?

Megmondom őszintén, igen. Mikor elkészültünk a filmmel, mind azt éreztük, hogy kihoztuk belőle a maximumot, és nehéz lesz versenyre kelni vele, mert valami nagyon speciális és izgalmas dolgot hoztunk létre. Aztán mikor az első sajtóvetítésen körülbelül ezer újságíró tapsolt, illetve később, amikor a premiert álló tapsvihar követte, már sejtettem, hogy nagy sikere lesz a filmnek.

A vetítés után volt egy buli is, ahol Tim Roth odaült az asztalunkhoz, és hosszasan áradozott a filmről,

de én nem tudtam pontosan, hogy milyen szerepet tölt ő ott be, csak nagyon jólesett, hogy ennyire megfogta őt az, amit csináltunk. Azt mondta, egyedül annyi gondja volt, hogy az angol szöveg a vászon alatt volt, és nagyon félt, hogy valamit elmulaszt, amíg a szöveget olvassa. Aztán később kiderült számomra, hogy a zsűri egyik tagja, ezért nagyon meglepett, hogy egy premier utáni bulin ennyire expliciten kinyilvánította a tetszését, de az este folyamán még két zsűritag jött oda gratulálni, ezért éreztem, hogy nagy baj már nem lehet. Bízunk benne, hogy ilyen nemzetközi siker után Svédországban is szeretni fogják majd a filmet.

Pigeon_Limping_Lotta a

lotta

Címke: ,

MI FOLYIK ITT?

MI FOLYIK ITT?

INTERJÚ

MI FOLYIK ITT?

MI FOLYIK ITT?

MI FOLYIK ITT?

MI FOLYIK ITT?

MI FOLYIK ITT?

MI FOLYIK ITT?

INTERJÚ, KINO LATINO

INTERJÚ

MI FOLYIK ITT?

INTERJÚ, KINO LATINO

OFF SCREEN

INTERJÚ

INTERJÚ

INTERJÚ, Jegyzet

OFF SCREEN

INTERJÚ

INTERJÚ