MI FOLYIK ITT?

107.443 fontos döntés – Interjú Duszka Péterrel

Kránicz Dorottya

2013/04/03

Mi folyik itt? nevű új rovatunkban a kortárs magyar mozgóképes szcénát szeretnénk feltérképezni: a szakma legkülönfélébb területeinek képviselőivel beszélgetünk munkáikról és lehetőségeikről.

Sok vita folyt már arról, hogy ki is a film igazi alkotója: aki megírja, aki felveszi, vagy aki rendezi? De mi van azzal, aki az egészet összerakja? Duszka Péter vágóval beszélgettünk.

Tanultál még hagyományos technikával vágni?
Sajnos nem, én már nem abba a korba születtem. 12-13 éves koromban kezdtem el mozgóképpel foglalkozni, akkor vettem egy szalagos, VHS-C kazettára rögzítő kamerát. Akkor még a kamerában próbáltam „vágni”, vagyis kitaláltam egy rövid történetet és lineárisan vettem fel hozzá a jeleneteket. Ha valami nem sikerült jól, akkor visszatekertem a kiskazettát és újra felvettem újra az egészet. Alig vártam, hogy számítógépes szerkesztéssel is kipróbálhassam magam, aztán a gimiben adódott is erre lehetőségem.

Számítógépen számtalan lehetőséged van az anyagot újra és újra összevágni. Mennyivel szabadabb, mint ha a szalagot kéne vagdosni és összeragasztgatni?
Ha az embernek kevés lehetősége van a próbálkozásra, akkor úgy tűnhet, jobban átgondolja, mit és hogyan vág. De a számítógépes technikával végtelen számúra nőtt a lehetőségek száma, így ami a hátránya, az előnye is. Meg kell birkózni a gondolattal: hogyan kezelem felelősséggel az ölembe hulló végtelen lehetőség-palettát?!
Ehhez a rendszerhez egy olyan szelektálási-metódust kell felállítani, aminek alkalmazása után úgy áll fel az ember vágóasztaltól, hogy minden ésszerű verziót kipróbált, és a különböző szempontok alapján – mint a ritmus vagy a színészi jelenlét – a legjobbat választotta ki.

A vágó mennyire van alárendelve a rendezőnek? Alakíthatja az anyagot a saját kreativitása szerint?
A vágó alkotótárs, de nyilvánvaló, hogy pozíciónkat – és akár jogi lehetőségeinket is nézve – a rendező alá rendelt stábtagok vagyunk. A nyersanyag mindig közös megegyezés alapján formálódik, amiben a rendező és a vágó is ugyanolyan szerepet kell vállaljon – de mindig a rendezőé az utolsó szó, hisz ő a jogtulajdonos és övé a végső művészeti felelősség is.
Ahogy osztályfőnökünk Sellő Hajnal szokta mondani: „A vágó ülőhelye, – a képzeletbeli stáb-hierarchia közönségszekciójában – a „második sor, első szék”.

Részt szoktál venni a forgatáson?
Nem szeretem valóságban látni a forgatási tereket. Sokszor vannak térviták rendezők és vágók között, ami abból fakad, hogy aki járt a forgatáson (ahogy a rendező) az előismeretekkel rendelkezik. De én nem tudom hány méter hosszú volt az a folyosó a valóságban, és mennyi idő azon végigérni, épp ezért úgy tudok vágni, ahogy a közönség lát.

A vágó tekinthető művésznek?
Ha azt nézzük, hogy a film azóta számít művészetnek, amióta létezik a montázs, akkor igen.
Én azt gondolom, hogy a vágó szerepe áll a legközelebb a rendezőhöz, hisz ez szerkesztés, amikor rengeteg verziót ki lehet hozni ugyanabból az anyagból. Kárpáti Gyuri előző filmjét, az Erdőt hónapokig vágtuk, és volt benne egy fiú, akinek a jelenetei végül nem fértek bele a filmbe, pedig eredetileg főszereplő lett volna. Aztán mikor a filmet kivitték Berlinbe, őt nem is hívták meg. Akkor döbbentem rá, hogy mekkora súlya van annak, ami a vágóasztalon történik.

Kevésbé sikerült anyagokat meg lehet még menteni a vágóasztalon?
Igen. Tudunk menteni, javítani, átértelmezni, (ritka esetekben pótforgatást kérni), de akár filmet elrontani is. Viszont mi is “csak” hozott anyagból tudunk dolgozni. Olyan ez, hogy ha sok legód van, abból sok mindent tudsz építeni.

Attól függően, hogy egy film milyen műfajú, vagy éppen művészfilm, más módszerrel állsz neki a vágásnak?
Szerintem minden nyersanyag – és abban rejlő sztori – elkéri magának a leginkább megfelelő saját stílust és formát. Végignézve a képeket, látom mire lesz lehetőségem, milyen ritmust, dramaturgiai ívet lehet felrajzolni a filmnek.

Mennyire érintik a vágót a filmipar finanszírozási problémái?
Technikai értelemben talán minket érint a legkevésbé. Ha van egy viszonylag jó számítógéped és programod, akkor már lehet vágni. Problémásabb a vágó idejének a megfizetése… Nincs arányban a szerepkör fontossága, a felelősség és a vele járó fizetés.

És megbecsülés? Kevesen jegyzik meg, hogy egy film milyen jól van vágva.
Vannak látványosan vágott filmek, ahol észreveszi a közönség, mint például a Rekviem egy álomért vagy a Lé meg a Lola esetében. De én nagyon örülök, hogy háttérmunkások lehetünk. Az bőven elég, ha egy rendező vagy gyártásvezető ismer minket. Ha pedig a közönség úgy jön ki a moziból, hogy jó volt a film, akkor azzal a filmszerkesztést is dicsérte. Amikor Szabó Szonja Komoly dolgok című nagyjátékfilmjét vágtuk, kiszámoltam, hogy 107.443 képkockából áll. Ez 107.443 fontos döntés, ami az én vállamat terheli.

Duszka Péter Gábor a Színház-és Filmművészeti Egyetem másodéves mozgókép-vágó hallgatója.
Munkái:
Komoly dolgok (2010)
Erdő (2011)
Benzinkút (2011)
Szabó úr (2011)
Kiraboltak (2011)
Fénytelenül – Without light (2011)
A Strange Kind of Love (2012)
Nekem Budapest (2013)

 

Címke: , , ,

MI FOLYIK ITT?

MI FOLYIK ITT?

MI FOLYIK ITT?

INTERJÚ

MI FOLYIK ITT?

INTERJÚ

MI FOLYIK ITT?

MI FOLYIK ITT?

INTERJÚ

PRIZMATUBE

MI FOLYIK ITT?

MI FOLYIK ITT?

MI FOLYIK ITT?

MI FOLYIK ITT?

MI FOLYIK ITT?

INTERJÚ

INTERJÚ

magazin

magazin

ESSZÉ