MI FOLYIK ITT?

Hozzunk elefántot a Madách térre! – Alföldi Nóra

Kránicz Dorottya

2013/04/30

Ha valakinek elege van a sok otthon ülésből, legyen gyártásvezető! Alföldi Nóra négy évig dolgozott filmes szakíróként, s bár azóta sem hagyott fel az írással, gyártásvezetőként garantáltan mozgalmasan telnek a mindennapjai.

Sokan már kicsi koruktól tudják, hogy színészek, rendezők, vagy épp operatőrök szeretnének majd lenni. De hogyan jut eszébe valakinek, hogy gyártásvezető legyen?
Igazából sokáig nem is tudtam, hogy mit csinál egy gyártásvezető. Tulajdonképpen egy fura véletlen során kerültem bele az egészbe. Sokáig írtam a Mozinetnek, Filmvilágnak, Prizmának, aztán egyszer csak rádöbbentem hogy a húszas éveimet azzal töltöttem, hogy otthon ülök, filmeket nézek és aztán cikkeket írok róluk. Kezdett az egész nagyon fullasztóvá válni. Lukács Péter, a volt barátom, aki hangmérnökként dolgozik, azt javasolta, hogy menjek el vele egy forgatásra, nézzem meg, segítsek kábelezni, csak kezdjek már magammal valamit. Elmentem. Muhi András Pires volt a film gyártásvezetője, és én végül nem kábeleztem, hanem elkezdtem vizet hordani, beszerezni ezt-azt, segítettem neki, ahol tudtam. Utána megkérdezte, hogy lenne-e kedvem akkor ezt csinálni, mert ő kicsit el van havazva, és átadna nekem néhány munkát.

Segítenek a filmes szakíróként megszerzett tapasztalataid a gyártásvezetésben?
Annyiban igen, hogy nem jelent gondot több oldalas, hivatalos levelet írni, illetve az elméleti háttér sokat segít a forgatókönyvek olvasásánál, könnyen vizualizálom az anyagot. Viszont a két munkakör annyira különböző aspektusa a filmnek, hogy nem sok írói tapasztalatot hasznosítok a gyártás alatt. A gyártás tulajdonképpen „rendezvényszervezés”, csak sokkal pontosabb időzítéssel és vélhetően sokkal több pénzzel kell dolgozni. Ráadásul van olyan, hogy gyártásvezetőként egyetlen snittet se látok a felvett anyagból, amíg be nem mutatják, mert a forgatáson máshol vagyok, nem férek a monitor elé, vagy éppen távol a stábtól intézkedek, szervezek – tehát sejtésem sincs arról, hogy jó lesz-e a film, vagy sem.

És fordítva? Az, hogy részt veszel a filmkészítésben segít abban, hogy az elméleti hátteret is jobban átlásd?
Persze, azt most már látom, hogy mennyi pénz és munka van egy filmben és lehet, hogy kevésbé vagyok szőrösszívű. Lényegesebb változás nálam az, hogy a vőlegényem is operatőr, inkább emiatt nézem máshogy a filmeket, hangsúlyosabbá vált számomra a vizuális világ megvalósítása. Illetve tőle tanultam meg, hogy nem mindig van az benne a filmben, amit a kritikus belelát – ez például óvatosabbá tett. Tehát több változás is ért kritikusként, de például a gyártásvezetés nincs hatással arra, hogy hogyan értékelek egy filmet, főleg, mert a gyártás gyengeségeit vagy erősségét szinte lehetetlen tetten érni egy filmen. Nem is szoktam erre odafigyelni, nagyon örülök annak, hogy még mindig képes vagyok szűz szemmel filmet nézni.

Mik azok a tulajdonságok, amik jó gyártásvezetővé tesznek valakit?
Jól kell kommunikálni az emberekkel, ez a legfontosabb. Sokszor vadidegeneket kell felhívni telefonon, meg kell találni velük a megfelelő hangot, nyitottnak kell lenni. El kell magyaráznod, hogy miért is van szükséged egy hotelszobára két óra múlva, egy órára, úgy, hogy csak pár tízen leszünk ott, de senki nem nyúl semmihez. Szintén fontos a jó logikai érzék, hogy gyorsan hozz döntéseket, átláss helyzeteket. Illetve a gyorsaság és a türelem is fontos; az első nagyobb projekt, a Külalak volt, amiben Berkes Juli mellett dolgoztam. Gyakorlatilag öt percem nem volt, hogy elgondolkodjak mit és hogyan kéne megcsinálni. Folyamatosan rohangáltam a városban, beszereztem kellékeket, telefonáltam éjjel-nappal és közben leforgott a film.

Szükséges az is, hogy széleskörű kapcsolatrendszert alakíts ki magad köré, nem?
Igen, elengedhetetlen, de ez egy idő után kialakul magától. Lesznek olyan nevek, amik mindig ott vannak a tarsolyodban, azok az emberek, akiket megszeretsz, és aztán eszedbe jutnak, mikor egy forgatást kezdesz szervezni.

photo 3

Balról jobbra: Alföldi Nóra, Péli Sára, Berkes Juli, Jakab Juli (fotó és tornacipő: Reisz Gábor)

Amikor bemutatkozol a telefonban, hogy “Alföldi Nóra, gyártásvezető” az kinyit neked minden kaput? Elérhetővé válik minden és mindenki?
Igen, ez fura, de legtöbbször így van. Ha egy produkció az SZFE gondozásában készül, mindenki nagyon készségesen segít. Aztán később már könnyebb, megtanulod, mik a szabályok, hogyan kell kommunikálni, ahhoz, hogy elérhesd a célodat. Ha például a Szépművészeti Múzeumban szeretnénk forgatni, nagyon pontosan, logikusan, mégis tömören kell fogalmaznom. Strukturálni kell a szövegeket, levélben és élőszóban is, és ehhez nekem nagyon nagy segítség, hogy korábban már foglalkoztam kreatív írással.

Egy hollywoodi gyártásvezető talán akkor sem kap szívinfarktust, ha arra kérik, szerezzen be másnapra három éneklő orrszarvút. Nálad milyen extremitásokig lehet elmenni?
El lehet menni bármeddig, meg fogom tenni, ami tőlem telik. Mikor elkezdtem ezzel az egésszel foglalkozni, volt egy szörnyű rémálmom, hogy valaki arra kér, szerezzek neki egy halottnak tűnő struccot. Emlékszem, álmomban már végiggondoltam, ahogy felhívom az Állatkertet, és megkérem őket, hogy altassák el, majd szállítsák le a struccot, lehetőleg kedvezményes áron… Aztán később, amikor az egyik Kodály Methodot csináltuk, utólag egy interjúból megtudtam, hogy a forgatás alatt Szimler Bálintban felmerült egy olyan ötlet, hogy hozzunk egy elefántot a Madách térre. Elgondolkodtam, hogy vajon hogyan reagáltam volna, ha tényleg erre kér; valószínűleg tizenötször megkérdezem, hogy miért kell ez neki, és utána biztos, hogy lefutom ezért a köröket, annak ellenére, hogy tudom, hogy ez lehetetlen, de hátha mégis sikerül. Szerintem gyakorlatilag nincs lehetetlen, minden csak pénz kérdése.

Gondolom egy magyar gyártásvezető feladatköre azért sokban különbözik a hollywoodiétól. Például ha egy színész majonézes szendvicset szeretne enni a forgatás közben, az is a te feladatkörödbe tartozik?
Attól függ, mekkora a stáb és milyen büdzsével dolgozunk. Komoly, pénzes produkcióknál erre külön stáb van, de egyébként igen, a szerelemből készülő filmek forgatásán a gyártásvezetőt gyakran látni, ahogy szabadidejében keni a szendvicseket, leszalad a boltba, vagy pizzát rendel. Nejlonzacskókban cipeli magával a kávéfőzőt és az ásványvizes palackokat, az otthon előre legyártott szalámis zsömléket.

Sokszor kell egy stábnak lemondania az eredeti elképzelésekről, azért mert rájössz, hogy valamit nem tudsz megoldani, vagy anyagi korlátokba ütköztök? Ilyenkor egy jó ötletből gyenge film születik?
Ez az a pont ahol a rendező és a gyártás és a producerek együtt gondolkodnak, pontról pontra átbeszélik, hogy mi fér bele és mi nem. Minkét oldal legfőbb feladata, hogy kreatív megoldásokat keressenek. Egy jó rendező ezeket a problémákat áthidalja egy jó ötlettel. Tudnia kell egy picit alakítania az eredeti elképzelésein, fel kell ismernie a korlátait, kompromisszumokat kell kötnie. Nem esik kétségbe, ha nem sikerül megszerezni egy helyszínt, vagy épp nincsen elég pénz rá, mert van helyette más ötlete. Mindez fordítva, a gyártás részéről is így működik, csak az inkább bizniszelés.
Van olyan, hogy ismered az eredeti forgatókönyvet, aztán látod a kész filmet, amiben a kezdeti elképzelések fele sem valósult meg, és előfordul, hogy úgy érzed, hogy a végeredmény borzalmas lett… De ez csak azért van, mert nehezen vonatkoztatsz el attól, hogy mi történt a forgatáson, mi volt az eredeti koncepció, pedig sokszor egy film remekül működhet úgy is, ha az eredeti kulcsjelent végül kimarad belőle. Olyan is van, hogy saját pénzt beleadva egészítjük ki a büdzsét – főleg a producer teszi ezt –, annak érdekében, hogy egy ötlet megvalósuljon.

Ez később megtérül? Ha nem is anyagilag, de legalább elismerés szintjén?
Így vagy úgy, de igen. A mini büdzsés filmkészítést csak szerelemből lehet csinálni. Ez esetben nem is munkaként fogom fel a dolgot, nem azt érzem, hogy szívességeket teszek és áldozatokat hozok, hanem örülök, hogy sikerült megvalósítanom a rendező elképzeléseit, és hozzá tudtam járulni, hogy a film megszülessen. Talán nem is az elismerés a lényeg, hanem ez az öröm az, amiben megtérül a sok-sok rohangálás, szervezés, minden befektetett munka.

photo 1

Berkes Juli és Alföldi Nóra (Reisz Gábor fotója)

A leadképen a Külalak stábja látható: Alföldi Nóra, Szlávik Juli,  Rév Marcell, Berkes Juli, Klára Levente, Jakab Juli (Reisz Gábor fotója)

Munkái:
Nekem Budapest 2013
Grimace (rövid) 2013
Külalak (rövid) 2011
Ádám pincéje (rövid) 2011
Szabó úr (rövid) 2011

Címke: , ,

MI FOLYIK ITT?

MI FOLYIK ITT?

MI FOLYIK ITT?

INTERJÚ

MI FOLYIK ITT?

MI FOLYIK ITT?

MI FOLYIK ITT?

INTERJÚ

MI FOLYIK ITT?

MI FOLYIK ITT?

MI FOLYIK ITT?

MI FOLYIK ITT?

MI FOLYIK ITT?

INTERJÚ

INTERJÚ

INTERJÚ

magazin

magazin

KRITIKA

Jegyzet