MI FOLYIK ITT?

Nem reménytelen – Interjú Teszler Tamással

Kránicz Dorottya

2013/07/12

Ha bárki azt hinné, hogy videotékában dolgozni és filmklubokat szervezni ma már idejétmúlt, és különben sincs rá igény, Teszler Tamás, az Odeon munkatársa majd meggyőzi az ellenkezőjéről. A filmek és filmklubok igazi szerelmese imád mindent, ami film, legyen szó filmklubról, filmszemléről, kölcsönzésről vagy akár filmkészítésről.

– Az ember azt látja, hogy sorra zárnak be az Odeon tékák és mozik is.
– Sajnos igen, ez így van. A Puskin-téka már korábban bezárt, a Tabán átköltözött az Átrium fimszínházba, a Hollán pedig ide, a Művész mozi mellé. Most Odeon Underground néven ez a központi üzletünk. A Corvin szerencsére még tartja magát. Van tehát két pesti és egy budai tékánk, ami a jelenlegi kereslet mellett szerintem ideálisnak tekinthető. A DVD és VHS-kölcsönzés piaca folyamatosan zsugorodik, azt nem lehet tudni, hogy meddig, de növekedni már biztos nem fog. Az emberek inkább megveszik az olcsó DVD-t a Tescóban a felvágottal együtt, vagy letöltenek, tévéznek, esetleg nagy ritkán igénybe veszik a kábelszolgáltatók videotárait, így a hagyományos kölcsönzésnek igen kis szelet jut a filmnézés tortájából. Szerintem ennek a zsugorodási folyamatnak az lesz a vége, hogy megmarad a központi tékánk, ahol az összes eddig megjelent film elérhető lesz, a többi üzlet viszont megszűnik. Természetesen örülnék, ha ez nem így történne.

– Kölcsönöznek még az emberek videotékából? Vagy már csak az fanyalodik rá, aki még nem tud letölteni, vagy ha sehonnan máshonnan nem képes megszerezni egy filmet?
– Egyfelől arra a főként harmincasokból álló generációra számíthatunk, akik ugyan már letöltenek, de még mindig szeretnek kölcsönözni, másfelől pedig a náluk idősebbekre, akik az internetet eddig nem használták letöltésre, és valószínűleg már nem is fogják, mert a filmnézési szokásaik már nem nagyon változnak. Továbbá, bármilyen furcsa is, rengeteg film még nem került fel a világhálóra, így bizonyos alkotások csak nagyon nehezen vagy csak nálunk érhetők el. Ez leginkább a magyar filmekre igaz, de a nemzetközi kínálatban is akad számos kuriózum. Illetve a kölcsönzők egy része a DVD lemezeken található extrákra is kíváncsi, amiket tévében biztosan nem, de gyakran még a neten se lehet megnézni.

– Mindig nagyon szerettem a kis cetliket a tokokon, amik azt hirdetik, hogy az adott film valamelyik tékás kedvence. Az itt dolgozók filmelméleti/filmtörténeti tudása még egy tényező, ami megkülönbözteti az Odeont a többi, hagyományos kölcsönzőtől. Ezt a fajta képzettséget elvárják azoktól, akik ide jelentkeznek a videotékába?
– Régebben a leendő tékásnak ki kellett tölteni egy filmes tesztet, ami, sokak tévhitével ellentétben, elsősorban nem a filmműveltségi szintet mérte, hanem azt, hogy milyen és mennyire karakteres a jelölt filmízlése. De persze a lexikális tudás is számított, elvégre filmeket kellett ajánlani. Legrégebbi munkatársunk, Nagy Mariann, akit a kölcsönzők csak Marisként ismernek, közel húsz éve tékázik, ez idő alatt egyedülálló filmes tudásra tett szert, ami nemcsak azért különleges, mert tisztában van az említett időszak filmtermésével, hanem mert ismeri a nézők ahhoz fűződő viszonyát is. Ennek ellenére ő sem látott minden filmet, ahogy senki sem, de ha amerikai filmről és sorozatról van szó, szinte verhetetlen. Minden kolléga más területen van igazán otthon, így a közös tudás egy páratlan filmkulturális „lefedettséget” biztosít a kölcsönzőknek.

– Az Art szócska is szemet szúrhat, hiszen az ilyen mennyiségű művészfilmek kölcsönzésének lehetősége is különlegességnek számít. Az Odeon már a kezdetektől Art Tékaként működik.
– Az, hogy az Odeon mindig is art tékaként működött, szerintem nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ennyi ideig fennmaradhatott. Egy teljesen egyedi elképzelésként indult, és ezt a jellegét a mai napig őrzi. Kezdettől fogva a kulturális értékközvetítés volt a cél. Ehhez legelőször is össze kellett gereblyézni azt a siralmasan kevés art-filmet, ami addig megjelent VHS-en, majd a kínálat elhasználódásával, illetve a közönség bővülésével több száz filmet ki is kellett adni. A kereslet azonban olyan szinten popularizálódott, hogy az art-filmek már nem tudták teljesen kielégíteni az igényeket, így a kommersz is megjelent a kínálatban. Ez azonban nem jelentette azt, hogy bármi bekerülhetett a tékában. A pornó és az exploitation egyéb ágai például azóta se szerepelnek a műfaji palettán.

– A te egyik fő feladatod itt a filmklubok szervezése. Mesélnél ezekről egy kicsit?
– Az Odeon keretein belül és kívül is sok klubot szerveztem már. Ez a mániám még a Pázmányon alakult ki, emlékszem, végzősként három vetítéssorozatot csináltam párhuzamosan. Aztán jött az Országos Diákzsűri, amit öt évéig vezettem. Az utolsó időkben már nemcsak zsűriztünk a filmfesztiválokon, hanem vetítéseket is szerveztünk. Ez volt a Zöld Holló Filmklub. Kizárólag magyar filmtörténeti sorozatokat rendeztünk. A vetítések nyolc féléven át zajlottak az Örökmozgó Filmmúzeumban, ami a filmklubok átlagéletkorát nézve szép teljesítménynek mondható, de a legbüszkébb mégis arra vagyok, hogy a programsorozatokat szemináriumként látogathatták az ELTE filmszakos hallgatói. Az odeonos klubok közül a Kortárs Magyarokat és a Funzine Film Clubot emelném ki. Mindkettőben friss magyar filmeket vetítettünk, gyakran premier előtt, ráadásul az alkotók jelenlétében. A Kortárs Magyarok a hazai filmszakmának és a megszállott filmrajongóknak szólt, a Funzine Film Club pedig a Budapesten élő vagy tartózkodó külföldieknek. Mindkét rendezvény éveken át és nagy sikerrel futott. Bukásukat a magyar filmgyártás leállása okozta.

YouTube előnézeti kép

– A filmkészítésbe is belekóstoltál, ha jól tudom.
– Igen, ez is az egyetemen kezdődött. Géczy Dáviddal, akivel az egyik hallgatói filmklubot, konkrétan az imént említett Kortárs Magyarok elődjét szerveztem, nekiálltunk rövidfilmeket készíteni. Ő rendezett, én meg főszerepeltem. Jó móka volt, de hamar rájöttem, hogy nekem inkább a kamera másik oldalán van a helyem. Ha készült forgatókönyv, akkor besegítettem társíróként vagy dramaturgként, de voltam gyártásvezető is. Később már más rendezőkkel is dolgoztam kisjátékfilmek dramaturgjaként vagy script konzultánsaként. Aztán pár éve saját forgatókönyv írásába kezdtem, amiből tavaly megrendeztem az első rövidfilmemet. Az utómunkák sajnos még mindig zajlanak, de remélem, hamarosan befejeződnek, és akkor teljes elánnal belevethetem magam a következő filmtervembe. A forgatás során nagyon nagy örömöt jelentett számomra, hogy több olyan profi szakemberrel is együtt dolgozhattam, akik baráti szívességből vállalták a munkát. Ezek a kapcsolataimat a klubos tevékenységemnek és a filmes háttérmunkáimnak köszönhetem. Közös ügyekből, és nem érdekből jöttek létre.

– Mit gondolsz, milyen jövő vár az Odeonra és a filmklubokra?
– A helyzet nehéz, de nem reménytelen. A jövő az online filmkölcsönzésé, és az Odeonnak mielőbb lépnie kell ebbe az irányba, hogy azt a speciális humán tőkét, amivel még rendelkezik, a lehető leghatékonyabban kamatoztathassa. A filmklubok világa szintén átalakulóban van. Egy beszélgetéssel egybekötött vetítés ma már gyakran kevés az érdeklődés felkeltéséhez. A nézők új helyszínekre, új kontextusokra és új kísérőeseményekre vágynak, ami rendkívül nagy kihívás elé állítja a hagyományos klubok szervezőit, de ami egyúttal egy nagyon izgalmas kulturális helyzetet is teremt. Az biztos, hogy én főállású filmklub-szervezőként befejeztem a működésemet az Odeonnál, de valószínűleg lesznek még közös rendezvényeink. A filmklubozást nem hiszem, hogy abba fogom hagyni. Kapásból itt van három olyan sorozat, amiket szívügynek tekintek, és ha máshogy nem, hát majd hobbiként csinálom azokat. A Bárczi Filmklubnak nemcsak szervezője, de moderátora is vagyok. A gyógypedagógiai témákat feldolgozó rendezvénysorozat valójában a megértés és az elfogadás filmes iskolája, ahova nagyon szívesen járok, és ahova szinte mindenkinek el kéne járnia. „Pest megér egy estet!” elnevezéssel izgalmas városfilmklubot rendeztünk az Örökmozgóban, ahol bebizonyosodott, hogy a filmklub még mindig kitűnő fóruma a tartalmas közéleti párbeszédnek, ezért ezt a sorozatot is tovább kellene vinni. És akkor itt van még a harmadik kedvencem, az Írók és filmek estek”, ami a felolvasóestnek és a filmklubnak egy furcsa, de szellemiekben nagyon gazdag keveréke. Ezek a tartalomcentrikus rendezvénysorozatok a filmet kiindulási alapnak tekintik, amitől elrugaszkodnak, de aztán újból és újból visszatérnek hozzá. Számomra ez az egyik legizgalmasabb szellemi mozgás, amit még hosszú ideig szeretnék gyakorolni sokakkal együtt.

filmk

Címke: , ,

MI FOLYIK ITT?

MI FOLYIK ITT?

MI FOLYIK ITT?

INTERJÚ

MI FOLYIK ITT?

MI FOLYIK ITT?

MI FOLYIK ITT?

MI FOLYIK ITT?

MI FOLYIK ITT?

AJÁNLÓ, Filmklub

INTERJÚ, KINO LATINO

INTERJÚ

MI FOLYIK ITT?

INTERJÚ, KINO LATINO

OFF SCREEN

INTERJÚ

INTERJÚ

INTERJÚ, Jegyzet

OFF SCREEN

INTERJÚ