cinelatino2802

KINO LATINO

Ezért a 8 filmért érdemes volt útra kelnem

Árva Márton

2016/04/05

Beszámoló egy nagy múltú filmfesztiválról.

Az idén 28. születésnapját ünneplő toulouse-i Cinélatino Latin-Amerikai Filmfesztivál minden évben összegyűjti a régió legfontosabb darabjait (ahogy erről tavaly és tavalyelőtt is hírt adtunk), hogy Európából is nyomon követhető legyen „a másik Amerika” filmművészete.

A toulouse-iak nagy hangsúlyt fektetnek ígéretes fiatal filmesek felkutatására, és a közönség ismereteinek módszeres bővítésére is. Előbbi szándékot a rengeteg első- és másodikfilmes meghívott vendég visszatérő jelenlétén túl a „Felfedezések”-szekció megjelenése is mutatja, utóbbihoz pedig elsősorban egy előre meghatározott tematikájú vetítéssorozat és a fesztivál éves folyóirata járul hozzá (a korábbi lapszámokba itt lehet belelapozni).

cinelatino2800

Ana Cristina Barragán: Alba

A szimpatikus debütálások a traumatikus gyerekkort felidéző, szubjektív drámától (Ana Cristina Barragán: Alba) az újhullámos utánérzésekkel teletűzdelt, formailag mégis kevéssé kísérletező fekete-fehér nagyvárosi pillanatképen át (Juan Sebastián Quebrada: Días extraños) a Tarr Béla és Lisandro Alonso nyomvonalán haladó, radikálisan lecsupaszított gyászfilmig (Pablo Lamar: La última tierra) terjedő skálán helyezkedtek el, de az előképek hatása jobban érződött rajtuk, minthogy valóban új árnyalatokkal gazdagítsák a megidézett hagyományokat.

cinelatino28001

Juan Sebastián Quebrada: Días extraños

A tematikus válogatás pedig szintén kissé ötlettelenül a tradíciókba kapaszkodva szerveződött a latin-amerikai történelem és kultúra nagy alakjai köré. Ezekben a filmekben főként a kontinens huszadik századi történetének kulcsszereplői elevenedtek meg Salvador Allendétől Che Guevarán és Fidel Castrón át a 90-es évek mexikói felkeléseit vezető Marcos alparancsnokig. A szervezők ugyanakkor melléjük helyezték a helyi irodalom néhány kiemelkedő alakját is, így García Márquez, Cortázar és a nemrég elhunyt uruguayi Eduardo Galeano is feltűnt a vásznakon. De ebben a sajátos panteonban helyet kapott a klasszikus mexikói zsánerfilmek sztárja, María Félix, a tangó atyjának tartott Carlos Gardel, valamint vetítették Paul Leduc Frida- és Kusturica Maradona-filmjét is.

Mindezek fényében a 2016-os talán egy kevéssé izgalmas évnek tűnhet a latin-amerikai mozi kedvelői számára, pedig elég a fesztivál fent említett két apró gyengeségétől eltekinteni, és néhány új filmmel jelentkező, már bizonyított alkotót figyelemmel kísérni, hogy biztatóbb képet kapjunk. A következőkben 8 nyomós érvet sorolok fel ennek igazolására, az egyszerűség kedvéért listába szedve.

cinélatino 2016-horizon-impression.indd

Un monstruo de mil cabezas

Arról már korábban is volt szó a Prizma hasábjain, mennyire hálás vállalkozás a magyar mozikat is megjárt A zóna után is nyomon követni Rodrigo Plá munkásságát. A stílusát filmről filmre magabiztosan egyszerűsítő rendező legújabb egészestésében már a cselekmény is csupán jelzésértékű – de annál erőteljesebb – motívumokból épül fel.

Az Un monstruo de mil cabezas nyitójelenetében, amikor a békésen szunyókáló családfő hirtelen köhögni kezd, még aligha sejthető, hogy a látszólag ártalmatlan esemény egy a Lazarescu úr halálára, majd inkább valami bizarr családi bűnfilmre emlékeztető hajszát indít el.

cinelatino2802

A rendező előző munkájában, a La demorában is domináló szenvtelen kistotálok a mexikói egészségügy és bürokrácia bugyraiban elszabaduló erőszakkitöréseket és a család végső elkeseredését keretezik, a következmények szűkszavú tragédiája pedig olykor már annyira koromsötét, hogy csak szatíraként nézve elviselhető.

A műfajiság felé kacsintgató Plá továbbra is lenyűgözően bánik az információ visszatartásával, és kirívó tudatossággal szerkeszti meg filmjének minden egyes, makacsul mozdulatlan beállítását.

YouTube előnézeti kép

El clan

A sokak által szerzőinek tekintett, társadalomkritikus zsánerfilmjeiről ismerhető Pablo Trapero egyre inkább klasszicizálódó életművében legutóbbi filmje akár a művészi virtuozitás és a hollywoodi minták ötvözésének egyfajta végpontját is jelentheti.

Az argentin Puccio-család elhíresült történetét feldolgozó El clan szabályos „felemelkedés-bukás” gengsztereposza a diktatúra utáni átmenet kora 80-as éveinek képlékeny jogi és morális szabályrendszerébe kalauzol, és a feltörekvő klán mosolya mögötti, önbíráskodástól, frusztrációktól és fenyegetésektől nyüzsgő poklot tárja fel.

cinelatino2803_

A békés családi jelenetek és az emberrablások képsorai hatásos kontrasztot alkotnak, amit a hibátlan színészi játék és a Traperónál már megszokott formai trouvaille-ok árnyalnak tovább. Az El clan esetében a hosszúbeállítások machinációit és a trailerben is kiemelt, hivatalos és alvilági lét közötti átmenetet meghökkentő montázs-megoldások emelik olykor katartikussá: a kínzások hangjai mesteri összhangzatokban egyesülnek az aláfestő zenék nézőre kacsintó vidámságával, amibe néhol még a szexuális együttlétek nyögése is belevegyül, így teremtve gyomorba markoló hatást. A főcím előtti szekvencia pedig az utóbbi idők egyik legjobb filmindítása, ami sokáig emlékezetes marad.

YouTube előnézeti kép

Desde allá

A Velencében fődíjas venezuelai film kis mélységélességű képei és kamerába verődő fényei nemcsak alkotói fennhéjazás miatt uralják a Desde allá képi világát, megtizedelve a nézőhöz eljutó vizuális információkat: Lorenzo Vigas író-rendező – az Iñárritu-alkotótársként elhíresült Guillermo Arriaga közreműködésével – olyan fordulatos történetet kreált a középkorú fogtechnikus és a caracasi suhanc találkozásából, hogy tényleg lehetetlen előre látni kettejük kapcsolatának ívét.

cinelatino2804

A társadalmi különbségeken és tabukon átívelő, egyetemes példamese olyan hullámvasútra ülteti fel a nézőt, amelyben a megaláztatástól sem visszariadó férfi lassanként elcsábítja a megenyhülő macsót, és ahol a „Megölöm apádat!” felkiáltás egy napfényes reggeli közben mosolygós szerelmi vallomássá válik.

A Göndör fürtökben látott lakótelepeket átjáró, film noirokra hajazó kiábrándultságérzet és a csendes agresszorként nem először remeklő Alfredo Castro (neki köszönhetjük többek között a Tony Manero emlékezetes Travolta-imitátorát is) alakítása a látványos technikai precizitást hamar a háttérbe szorítják, és felkavaró élménnyé teszik ezt a szerelmi történetet.

YouTube előnézeti kép

Te prometo anarquía

A guatemalai Julio Hernández Cordón első Mexikóban forgatott filmje fiatalos hangulatok és laza életképek kollázsa, ami megrázó drámát robbant ki a gondtalan felszín alól. A szabad szerelem és a felnövés vákuumában lebegő, kreativitásukat, találékonyságukat és gördeszkatudásukat próbálgató főhősök zenés szekvenciákkal tagolt hétköznapjai, összegabalyodó kapcsolatrendszere és eldugott életterei érzékletes darabkái a miliőnek, ahol szinte elképzelhetetlennek tűnik bármilyen sorsfordító esemény.

cinelatino2805

Mintha a rendező is makacsul ragaszkodna a semmibe vesző délutánok képeihez, kezdetben fel sem fogva a történtek súlyát, amikor egy ad-hoc szervezett véradó üzlet visszafordíthatatlanul rosszul sül el. Innentől pedig a néző dolga eldönteni, hogy egy merészen szabálytalan és a morális vonatkozásokat radikálisan elmosó tragédiával vagy esetleg egy végtelenül földhözragadt vámpírfilmmel van dolga.

YouTube előnézeti kép

Siembra

Akit nem hagyott hidegen A kígyó ölelése vizuálhipnózisa, ami súlyos kulturális és érzelmi veszteségeket sűrített egy grandiózus bolyongás-élménybe, azt Ángela Osorio Rojas és Santiago Lozano közös rendezése is garantáltan magával rántja majd.

A Siembra a fegyveres konfliktusok területeiről kitelepített afro-kolumbiai közösségek gyászát és otthontalanságát lehengerlő fekete-fehér képekkel és dokumentum-hatású néprajzi filmes jelenetekkel fogalmazza meg, és több szempontból is kapcsolódik az imént említett film rendezőjének (Ciro Guerrának) világához.

cinelatino2806

A 80-as, 90-es évek gerillaharcainak utóhatása (La sombra del caminante), a cselekmény elszigetelődő zenés-énekes betétei (Los viajes del viento) illetve a mindezt egyszerre fenyegető és lenyűgöző képekbe fordító, stilizált fogalmazás (A kígyó ölelése) egyesül ebben a magabiztos elsőfilmben. A hip-hop és a népzene rítusainak keveredése, a barázdált arcú főhős személyes és a lakosság kollektív gyászának összecsengése, illetve a trópusi természet, a tűz és a víz fényjátékainak kreatív felhasználása végletesen telített filmmé teszik a Siembrát.

YouTube előnézeti kép

La helada negra

A rendező elmondása szerint a valós események ihlette La helada negra leginkább az argentin Entre Ríos tartomány portréja, amiben csak a háttérben duruzsol a történetmesélés. Schonfeld második egészestése tökéletesen illeszkedik a „helyben maradó, spirális szerkezetű” filmek kategóriájába, amit Gonzalo Aguilar az új argentin moziról írt könyvében (Other Worlds: New Argentine Film, 2008) határoz meg, Lucrecia Martel Ingoványát említve az egyik kiindulópontként.

Ez a filmtípus nemcsak az argentin színtéren dominál évek óta: a háztáji cselekvéseket, napi rutinokat és halkszavú beszélgetéseket egymás mellé helyező munkák elözönlötték a nemzetközi fesztiválokat, ezért is fontos kiemelni közülük az igazán jól sikerülteket.

cinelatino2807

A vidéki településre érkező gyönyörű fiatal lány alaptörténete éppen azt adja meg a La helada negrának, ami a legtöbb hasonló filmből hiányzik. Hiszen ahogy a kisközösség a viszolygás és a csodálat között ingadozva reagál a hamarosan már szentként tisztelt jövevényre, értelmet kap a szenzuális élményekre fókuszáló fogalmazásmód.  Az így felépített láthatatlan, mégis mindent felforgató atmoszféra a cselekményben tapasztalt megmagyarázhatatlanságot a próbálja megragadni.

Schonfeldnek tehát sikerül úgy lefestenie az emberfelettinek gondolt lény érkezésének vallásos színezetű élményét, hogy mindössze a természet felszínét és a banális napi rutint pásztázza, ez mégsem válik erőlködővé vagy patetikussá.

YouTube előnézeti kép

El acompañante

A Juan, a zombivadász című szatíra révén néhány éve már kaphattunk egy kis ízelítőt a kubai műfajfilm legújabb vadhajtásaiból. A nyugati zsánerek köntösébe bújtatott, szórakoztató rendszerkritika ezúttal egy drámaibb színezetű, klasszikus felépítésű kosztümös filmben üti fel a fejét.

Az El acompañante egyik szálán a kvázi-börtönként működő HIV-AIDS szanatórium rendje tárul fel, a másikon pedig a szöuli olimpiai játékokat bojkottáló Kuba egyik legjobb bokszolójának kényszerpályáját követhetjük.

cinelatino2808

És bár a visszaélés a fertőzött vérrel, őr és őrző barátsága, az előítéletek szertefoszlása, illetve a sportoló diadalmas visszatérése is sokszor látott fordulatok, a szabálykövető megformálás és a képi világ merészen ódivatú felépítése révén Giroud egyértelművé teszi: a valódi tét számára a fájón hiányzó kubai műfaji hagyomány megteremtése.

Az El acompañante tehát különleges időutazást kínál, ami ahelyett, hogy a formailag kihangsúlyozott retró-effekteket járatná csúcsra (ahogy mondjuk a No tette a kiselejtezett tévés eszközök újra kézbe vételével), epikusságra törekvő hőstörténetével és méltóságteljesen pásztázó kamerájával valóban megteremti egyfajta alternatív 80-as évek blockbuster-gondolkodásának illúzióját.

YouTube előnézeti kép

El club

Bár a chilei Pablo Larraín a val lezárta Pinochet-trilógiáját, és a tavalyi El club már elhagyja a szoros történelmi referenciákat, a szerző legfrissebb munkája megtartja a leképezési hibákból (torzulások, fókuszhibák és fénybeverések) kiinduló érzelmi hatáskeltést, ráadásul a mentális labilitás témája (Tony Manero) és a kiábrándult ábrázolásmód (Post mortem) is visszaköszönnek.

A hűvös tengerparti kúriába zárt egyházi bűnösöket egy újabb vétkes pap és egy zaklatott gyerekkorról panaszkodó idegen érkezése zavarja meg. Így a következő agárversenyek helyett már a gyónás és vallatás bizarr átmenetének ható ügymenetre kell felkészülniük, a gondosan komponált fakó képek és az élesen nyikorgó vonóskíséret pedig arra utal, hogy jó néhány eltussolt eset nyomja régóta megroppant lelküket.

B014_C010_0723EW

A nagyvilág elől elzárt, megtisztulásra fenntartott ház a cinkos titoktartás, a paranoia és a bajtársi szövetség helyszíne, lakóinak dermesztő mosollyal előadott beszámolói pedig tabukat nem ismerő történeteket rejtenek.

Larraín a kényes témát visszafogottan, a nézőt a bűnök felderítésébe bevonva mesél, és figurái megbízhatatlansága csak még szorongatóbbá teszi a cselekményben felsejlő borzalmat.

YouTube előnézeti kép

Címke: ,

morelia04

KINO LATINO

syros20

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2016-05-17 - 21.59.54

FESZTIVÁL

45 7 Broadway_01L

AJÁNLÓ

smallpeoplehats

ANIMATÉKA

fear-and-loathing

Jegyzet

cinelatino08

KINO LATINO

james-franco-spring-breakers-movie

LISTA

the-godfather-1

LISTA

ex4

KRITIKA

cinelatino00

FESZTIVÁL, KINO LATINO

foxcatech

LISTA

00enemy

LISTA

Fat-and-Skinny-prizma

ANIMATÉKA

youtube

AJÁNLÓ

lover-page-001

LISTA

billmurray3

magazin

sarajevo_ff

EXKLUZÍV, FESZTIVÁL

pasolini1

TRAILERPARK

w460-2

HÍREK