201819686_2_IMG_FIX_700x700

KRITIKA

Túl sznob a fesztiválszcéna ahhoz, hogy egy ilyen filmet ki merjenek hagyni

Árva Márton

2018/02/22

Soderbergh terápiára küldi nézőit. Aki viszont egy kicsit is összezavarodik, némi balszerencsével már veheti is az elmegyógyintézet felé az irányt. 

Steven Soderbergh két egymást követő filmje között is hajlamos követhetetlen alakváltásokra. A lassan harminc évet felölelő pályáján „krónikus megújulási vágy” rajzolódik ki, amiről Pápai Zsolt publikált részletes diagnózist a Korszakalkotók című kötetben. Az elemzésből nemcsak az derül ki, hogy a sokoldalú filmkészítő egy-egy nagyobb költségvetésű, hagyományosabb vonalvezetésű darabja után rendszerint olcsóbb és kísérletezőbb filmekkel vezeti le az energiáit, hanem az is, hogy „heveny bujkáláskényszer fűti őt”, vagyis „az intézményrendszert, a műfajokat, sőt a stílust is rejtőzködésre használja”. Mindezek fényében nem is az az igazán különös, hogy a Trump-éra Ocean’s Elevenjeként nézhető Logan Lucky – A tuti balhé után Soderbergh most egy iPhone-nal forgatott pszichothrillerrel jelentkezik. Inkább az a furcsa, hogy ennyit kellett várni a szerző első elmegyógyintézetben játszódó filmjére.

Az Unsane ráadásul cselekményében is visszhangozza az élethelyzetek radikális megváltoztatását, az álruhába bújást és az identitásváltást, de otromba szpojler lenne ezekről többet elárulni. A sztori egy elegáns fiatal nőt, Sawyert követi, aki nemrég helyezkedett el új munkahelyén, azonnal bizonyítva lelkesedését és alaposságát. Élete az a mindennapos daráló, amit a nagyvárosi pályakezdők a felgyorsult napirend és a teljesítménykényszer nyomása alatt meg tudnak engedni maguknak: csinos ruha, szűkös irodahelyiség és a pöffeszkedő főnök megalázó félmondatai a munkában, interneten szervezett randikból következő alkalmi kapcsolatok a magánéletben.

Sawyert ugyan a gyakori stresszhelyzetek és az életmód okozta elmagányosodás depresszióra hajlamossá teszik, de tudatos és célratörő emberként nem hagyja, hogy mindez kizökkentse, és a borúsabb napokon pszichológiai segítséget kér. Az egészségügyi rendszer merev procedúráival azonban még ő sem tud előre számolni, így mielőtt észbe kapna, máris saját magára és környezetére veszélyesnek nyilvánítják, és megfigyelési célokból egy mentálhigiéniás intézetbe zárják. Innentől pedig csak lefelé vezet az út: minél erélyesebben hangoztatja, hogy egészséges és nem való az intézetbe, annál reménytelenebbé teszi saját helyzetét.

Soderbergh nemcsak az alaptörténettel merészkedik az élénk fantáziájú tinédzserekhez illő gondolatkísérletek terepére, képei is előszeretettel idézik fel az önfeledten játszó gimis filmszakkörök világát. A nyitó Fox-logó után egészen bizarr hatást kelt, ahogy a telefonnal készített, gyakran kiégett és megmosolyogtatóan extrém pozíciókból felvett jelenetek a fősodorbeli filmkészítés alapszabályaira fittyet hányva épülnek fel. De valószínűleg a délutáni filmes tanfolyamok nyílt napjain is szemöldökráncolás fogadná ezeket az indokolatlan ugróvágásokat, a nézésirányok rendszerének összekuszálását, vagy a különösebb ok nélkül térdmagasságból, függőlegesen felfelé vagy a plafonról lelógatott géppel rögzített képsorokat. A filmet jellemző következetlenség a könnyedségből olykor már tényleg egy megbomló elmét leképező szétszórtságba csap át.

A Schizopolis abszurdba hajló játékosságát a jóval nyomasztóbb kafkai hangvétellel ötvöző Unsane tehát mindenféle alkotói korlátozást félrelökő kísérlet, ami a paranoid tévképzetektől hemzsegő mikrokozmoszt egy legalább ennyire zilált és zaklatott formanyelvvel ábrázolja. A cselekmény egyre elképesztőbb fordulatai maguk is egy deliráló kamasz agyszüleményeinek tűnnek, de az ismeretlen neveket és váratlanul feltűnő sztárokat is felvonultató szereplőgárda sem riad vissza a túlzásoktól. Soderbergh diákcsínyekre emlékeztető gegekkel teszi próbára a nézői türelmet, és az eszeveszetten brutális összecsapásoktól egy hirtelen felbukkanó A Gyűrűk Ura-idézetig tart egyre vadabb ötleteinek sora. Gátlástalanul kompromisszumkerülő filmje hajmeresztő helyzeteket teremt, összeesküvés-elméleteivel szinte teljesen kiiktatja a cselekményvilágból a „hiteles információ” fogalmát, és egy elmegyógyintézeti gumiszobát küzdősportringgé alakítva ereszt egymásnak egy vaskos szakkönyvre elegendő pszichés komplexust.

Az Unsane tehát maradéktalanul rászolgál a címben is büszkén hirdetett „beteges” jelzőre, ami kétségtelenül felszabadító ujjgyakorlattá, javarészt kiszámíthatatlanul zakatoló „bűnös élvezetté” teszi. Ugyanakkor épp ez a vonása világít rá azokra a kamaszfantáziákon túli világban is fontos kérdésekre, melyeket a film ugyan megpendít, de a felelőtlen játék kedvéért nem igazán foglalkozik velük. Az egészséges embereket is bezáró intézettel ugyanis a rendőrség és egyéb egészségügyi szolgáltatók is együttműködnek, amiben nem nehéz megtalálni a rendszerszintű kiszolgáltatottság élményének politikai vetületeit is. Soderbergh a konspirációs teóriák által formált közbeszéd és a hétköznapokba begyűrűző paranoia elé tarthatott volna görbe tükröt, de ezt még szatirikusan elnagyolt formában sem vállalta, és inkább hagyta elsikkadni a gondolatot az egyre fárasztóbbá váló gyepálás kedvéért.

Még ennél is látványosabb, ahogy az Unsane a hamar főtémává előlépő zaklatás kérdését elvicceli. Az amerikai szórakoztatóipart (is) alapjaiban megrázó diskurzus kellős közepén még kirívóbb zaklató és zaklatott nyílt párbajának „bűnös élvezete”, mint máskor. A végletekben megfogalmazott összecsapás provokatívan tenyerel bele a témába, és vérrel telefröcskölt képeken szabadítja el az indulatokat.

Persze semmi baj nincs azzal, ha Hollywood egyik legszorgalmasabb alkotója pihenésképpen eljátszik az olcsó technikával, és a nagyobb felelősséggel járó munkák, illetve az átgondolt társadalomkritikával felvértezett darabok után készít egy olyan filmet is, amelyet nem kell annyira komolyan venni. Az viszont már a kortárs intézményrendszer szerzősztárokhoz rögeszmésen ragaszkodó működésmódját minősíti, hogy az Unsane az egyik legfontosabb nemzetközi filmfesztivál programjában szerepelhet.

Címke:

Lazzaro Felice (forrás: Cannes Film Festival)

EXKLUZÍV, FESZTIVÁL

Lars von Trier (forrás: University of Copenhagen)

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2018-02-22 - 11.03.58

KRITIKA

Képernyőfotó 2017-12-05 - 14.54.38

AJÁNLÓ

morelia04

KINO LATINO

syros20

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2016-05-17 - 21.59.54

FESZTIVÁL

45 7 Broadway_01L

AJÁNLÓ

cinelatino2802

KINO LATINO

smallpeoplehats

ANIMATÉKA

cinelatino08

KINO LATINO

ex4

KRITIKA

cinelatino00

FESZTIVÁL, KINO LATINO

Fat-and-Skinny-prizma

ANIMATÉKA

youtube

AJÁNLÓ

billmurray3

magazin

sarajevo_ff

EXKLUZÍV, FESZTIVÁL

pasolini1

TRAILERPARK

w460-2

HÍREK

201404062

KRITIKA, Titanic