Lazzaro Felice (forrás: Cannes Film Festival)

EXKLUZÍV, FESZTIVÁL

Lefilmezte a saját öngyilkosságát, hogy Cannes-ban ünnepelhessék

Kránicz Bence

2018/05/16

Visszatért a legnagyobb élő iráni rendező, és megnéztünk egy misztikus falusi filmet is.

Ahogy öregszik, Jafar Panahi egyre nyíltabban vállalja fel a késő modernista, önreflektív iráni film hagyományát, különösen Abbas Kiarostami szerepét. A mai iráni filmben már Panahi a rendezőlegenda, aki filmjein keresztül is jelzi, hogy tudatában van saját ellentmondásos pozíciójának. Iránban ugyanis Panahit valóban sokan ismerik, miközben a hatósági tiltás miatt nem hagyhatja el a hazáját. Köztiszteletben álló törvényen kívüli – új filmje, a Se rokh (Három arc) legviccesebb jelenetében Panahit az anyja kérdezi gyanakvóan, hogy biztosan nem forgat-e filmet, mert nem szeretné, ha a fia megint bajba keveredne.

Se rokh (forrás: Cannes Film Festival)

Se rokh (forrás: Cannes Film Festival)

De Panahi persze filmet forgat, annak a történetét, ahogy egy színésznő fölkeresi Jafar Panahit, a híres rendezőt, hogy segítsen neki megtalálni egy halottnak hitt lányt. A lány színésznek készül, de a családja nem engedi el tanulni a városba, ezért az öngyilkosság mellett dönt. Utolsó szavait kedvenc teheráni színésznőjének küldi el, így indul a film. Panahi road movie-ja egyszerűen, narratív trükkök nélkül, kevés jelenettel épül föl, mégis számos értelmezési lehetőséget nyit meg. A legfontosabb kiindulási pont talán az, hogy három nő portréját látjuk: az öngyilkos kislány és a befutott sztár mellett egy visszavonult, szinte száműzetésben élő színésznő is fontos szereplővé válik, annak ellenére, hogy egyszer sem jelenik meg a filmben. Milyen akadályokat kell legyőznie egy iráni nőnek az önmegvalósításért? Hogyan zajlik az udvarias alkalmazkodás és az önálló érdekérvényesítés közötti folyamatos egyensúlyozás a mélyen vallásos, hagyománykövető falusi közösségben?

Ugyanakkor a családi béklyóból szabadulni igyekvő lány és a valóban otthon raboskodó Panahi között is kínálkozik a párhuzam, a filmkészítés pedig a szabadulás eszközeként jelenik meg a történetben és a rendező saját karrierjében is. A történet legfontosabb helyszíne ráadásul Panahi autója, a szélvédő mozivászon-metaforája így magától értetődő, kicsit sem hivalkodó vagy erőltetett formai játékot is indít. A Három arcot igazán a vetítés után kezdtem el értékelni, mert közben szinte fel sem tűnt, hogy ez a csöndes és visszafogott film valójában milyen gazdag és szép munka.

Se rokh (forrás: Cannes Film Festival)

Se rokh (forrás: Cannes Film Festival)

Falusi környezetben játszódik, és ugyancsak kisrealista stílusban indul az olasz Alice Rohrwacher Lazzaro Felice (Boldog Lázár) rendezése is. A kicsit lassú, angyalian szelíd Lazzaro egy apró, parasztok lakta faluban él, és mindenkinek segít – egyértelmű, hogy a falubeliek kihasználják őt, éppen úgy, ahogy a földbirtok tulajdonosa őket. Valamikor a kilencvenes években járunk, de lehetnénk száz évvel korábban is, az az érzésünk, ezek az emberek ugyanúgy éltek akkor is. Az uradalom tulajdonosának unatkozó fia kiszemeli magának Lazzarót, és összebeszél vele, hogy rendezzék meg az elrablását, hátha kiszedhetnek némi pénzt az anyjától. Ezután viszont történik egy fordulat, amit vétek lenne elárulnom, és a történet teljesen más irányban folytatódik, mint ahogy várnánk – legyen elég annyi, hogy a filmről szóló cannes-i beszélgetésekben leggyakrabban a „mágikus realizmus” kifejezés hangzott el.

Lazzaro Felice (forrás: Cannes Film Festival)

Lazzaro Felice (forrás: Cannes Film Festival)

Rohrwachernek maradéktalanul sikerül megelevenítenie a paraszti miliőt, és kevés eszközzel rajzolja fel a mégoly egyszerű figurák bonyolult viszonyait. A főszereplő, Adriano Tardiolo szép arcát is jó nézni – ha készülne magyar remake a filmből, nyilván ifj. Vidnyánszky Attilának kellene játszani Lazzarót. Ám a misztikus és tényleg izgalmas fordulatot követően Rohrwacher mintha csak a kötelező köröket futná: pontosan úgy hozza össze újra a különvált szereplőket, ahogy várnánk, és kiszámítható helyzeteket mutat be, csak sokkal komótosabban, mint ahogy tehetné. A címben is megjelenő, majd később állatfigurákkal rétegzett szimbolika is meglehetősen tolakodó. A Lazzaro Felice így sem válik szájbarágóssá, de csak egy-egy jelenetben tud olyan megkapóan költői lenni, amilyennek a rendező gyaníthatóan az egész filmet, de legalábbis a második felét szánta.

(Ha te vagy valaki a környezetedben krízishelyzetben van, hívd mobilról is a 116-123 ingyenes lelkielsősegély-számot!)

Címke: ,

Lars von Trier (forrás: University of Copenhagen)

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2016-05-17 - 21.59.54

FESZTIVÁL

Cold War (forrás: Festival de Cannes)

EXKLUZÍV, FESZTIVÁL

Blackkklansman (forrás: Festival de Cannes)

EXKLUZÍV, FESZTIVÁL

lnt

EXKLUZÍV

nolan02

EXKLUZÍV

jz02

EXKLUZÍV

kahiu

EXKLUZÍV

cikk4

EXKLUZÍV

201819686_2_IMG_FIX_700x700

KRITIKA

Képernyőfotó 2018-02-22 - 11.03.58

KRITIKA

Képernyőfotó 2017-12-05 - 14.54.38

AJÁNLÓ

squarelead

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2017-05-28 - 13.10.49

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2017-05-28 - 9.51.53

DOC.KOMMENTÁR

franco4-

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2017-05-25 - 14.21.27

FESZTIVÁL

haneke1

FESZTIVÁL

clint2

FESZTIVÁL

let-the-sunshine-in-un-beau-soleil-interieur-review

FESZTIVÁL