KRITIKA

Egy nevetségesen rossz film elgondolkodtatott, hogy mit is keresek én Cannes-ban

Kránicz Bence

2019/05/24

De valójában nem én voltam rossz helyen.

Hanem a Roubaix, un lumiére (Fény Roubaix-ben) című kilencvenes évekbeli kelet-európai tévékrimi, amit valamilyen különös oknál fogva 2019-es francia fesztiválfilmként mutattak be a cannes-i versenyben. Bizonyára azért, mert Arnaud Desplechin rendezte, a fesztivál nagy visszatérője, valószínűleg a fesztiváligazgató, Thierry Fremaux jó barátja és/vagy hitelezője. Desplechint a húsz évvel ezelőtt, Mathieu Amalrickal közösen forgatott férfimelodrámáiról szokás ismerni, most viszont egy tízéves francia dokudrámát dolgozott fel a roubaix-i rendőrőrs küzdelmes mindennapjairól.

A film úgy indul, mint az X – A rendszerből törölve: hangos zene és az utcai káosz képei tudatosítják, hogy nagyon bűnös, nagyon elveszett, nagyon reménytelen helyen járunk, ahol vagy szegény, vagy bűnöző lehet az ember, leginkább a kettő egyszerre. Egyből paródiában éreztem magam, noha a szúrós tekintetű rendőrkapitány szerint mindez nem vicces. Rajta kívül megismerünk egy fiatal, a városba frissen áthelyezett rendőrt is, és úgy néz ki, ő lesz a főhősünk, aztán inkább szem elől tévesztjük, és mellékszereplővé fokozódik le. Elindul pár bűnügy, egy lányt megerőszakolnak a metróban, egy péket kirabolnak, de egyikből se lesz semmi, illetve a nemi erőszakról a végén elmondják, hogy azt az ügyet megoldották egy másik városban.

Mi inkább két szerencsétlen nőt figyelhetünk, akik állítólag megöltek egy idős asszonyt, valakit, akit a negyvenedik percben látunk először és utoljára, akkor is holtan, mégis érdekelnie kéne bennünket, hogy mi történt vele. A gyilkosság után hátralévő nyolcvan percben az összekoszolt arcú Léa Séydoux-t meg egy másik nőt kérdeznek ki a rendőrök az őrszobán, ami nagyjából annyira ingergazdag és úgy is van felvéve, mint a Kisváros epizódjai. Hollósi Frigyes, Győri Péter, sőt még Usztics Mátyás alteregói is feltűnnek a történetben – a sors igazságtalansága, hogy annak idején őket nem hívták Cannes-ba. Mindenki jobban örült volna. A Roubaix, un lumiére megtekintése közben – kimenni nem volt értelme, mert semmit nem adtak helyette más termekben – úgy éreztem, hogy ezért teljesen fölösleges volt Cannes-ba jönni, bárcsak otthon nézném a barátnőmmel a Chef’s Table-t vagy akármit. Ám a film után finom tésztavacsorával jutalmaztam magam, ami bizonyította, hogy jó dolgok is vannak Franciaországban, nemcsak Desplechin-filmek.

A francia után egy kínai krimit is láttam, ami lényegesen jobb volt. A főszerepet is elvállaló Zu Feng első rendezése, a Summer of Changsha (Csangsai nyár) azok közé a bűnügyi történetek közé tartozik, amelyek arra használják a központi bűnesetet, hogy bemutassák a karakterek érzelmi világát, felszínre hozzák elnyomott belső konfliktusaikat. Ebből adódik, hogy a különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság – a rendőrök darabokban találnak meg egy hullát a címbeli városban – szinte véletlenül, kevés előkészítéssel, negyven perccel a film vége előtt oldódik meg, egy bravúros jelenetben, amely éppen csak az akciót rejti el a néző elől (kár, hogy a mellettem ülő magyar újságíró pont ezt a részt aludta át).

A történet valódi tétje inkább az, mihez kezd egymással két ember, akik egyaránt elvesztettek valaki nagyon fontosat, a haláleseteket pedig nem is tudták feldolgozni. Meddig van jogunk a saját gyászunkkal nyomasztani a szeretteinket? Mihez kezdjünk, ha teljesen fölöslegesnek érezzük magunkat az életünkben, és voltaképpen mindenkinek könnyebb lenne nélkülünk? Ezeket a kínzó kérdéseket Zu Feng komótos tempóban, fakósárga, napszítta képekkel és szomorú-szép kísérőzenével tárgyalja, erős és melankolikus hangulatot teremtve. A Summer of Changsha nem is egy nagy fesztiválon, a napi harmadik filmként működhet igazán jól, hanem úgy, ha van időnk utána levezetni az élményt.

Ilyen körülmények között viszont, úgy tűnik, nem sokan láthatják majd a filmet: a kínai cenzúra nem ütötte rá a pecsétet a Summer of Changshára nyárra, amelyet vissza is akartak vonni a fesztiválról. Végül a filmet levetítették, az alkotók viszont nem jelentek meg.

 

Címke:

FESZTIVÁL

FESZTIVÁL

FESZTIVÁL

FESZTIVÁL

FESZTIVÁL

EXKLUZÍV, FESZTIVÁL

EXKLUZÍV, FESZTIVÁL

EXKLUZÍV, FESZTIVÁL

EXKLUZÍV

EXKLUZÍV

EXKLUZÍV

EXKLUZÍV

EXKLUZÍV

FESZTIVÁL

FESZTIVÁL

FESZTIVÁL

DOC.KOMMENTÁR

FESZTIVÁL

FESZTIVÁL

FESZTIVÁL