haneke1

FESZTIVÁL

Megvan Cannes bulifilmje, és nem Haneke rendezte

Kránicz Bence

2017/05/23

Nem rossz film a Happy End, inkább közepes, de mindenképp csalódás. Hong Sang-Soo-t viszont isteni volt nézni, ahogy a punkkorszakot és Elle Fanninget a mennyekbe repítő How to Talk to Girls at Partiest is.

Mázli, hogy nem akartam megnézni Michael Haneke Happy Endjét az első sajtóvetítésen. Eddig ez volt az idei fesztivál legnépszerűbb bemutatója, kék belépősöket is alig engedtek be az esti premierre (a belépők hierarchiájáról tavaly írtam). Helyette a Claire kamerája című, versenyen kívül vetített hetvenperces Hong Sang-Soo-filmet néztem meg, és mennyire jól döntöttem!

Nemcsak azért, mert a Hanekére nem jutottam volna be, hanem mert a Claire kamerája könnyű kézzel rendezett, kevés jelenetből építkező, visszafogottan vicces film, ami magától értetődően épít saját világot néhány motívumból. A termékeny rendező – az Arany Pálmáért is versenyez egy másik filmje – tavaly Cannes-ban forgatta a Claire kameráját. A hősnőt, a fesztivál egyik munkatársát A szobalányból ismerős Kim Min-Hee alakítja, Isabelle Huppert pedig a francia nőt, akivel megismerkedik a fesztivál első napjaiban.

claire

Mindkét nő vágyik a társaságra, és ösztönösen megbíznak egymásban, Huppert karaktere pedig szép lassan kibogozza a Cannes-ba érkező koreai filmes csapat bonyolult viszonyait. A történet végtelenül egyszerű, és a Hong jellemző zoomolásaival felvett jelenetek is a legnagyobb természetességgel, kitérőkkel, olykor eseménytelenül csordogálnak, mégis örömmel figyeltem a film minden percét. Pont olyan finom és légies a Claire kamerája, mint két színésznője, akik Honggal együtt eljöttek a vetítésre is (sőt, Claire Denis is eljött, állítólag imádják egymást a koreai rendezővel). Az pedig csak hab a tortán, hogy a cannes-i helyszínek egy része ismerős volt – hazafelé pedig pont ugyanabba a kávézóba és az előtte heverésző, hatalmas, porszürke kutyába botlottunk, amelyik a filmben is szerepelt.

haneke2Másnap aztán a Happy End is sorra került. Ezúttal Haneke nem elégedett meg azzal, hogy újabb tipikus francia felső-középosztálybeli családot találjon ki, csupa Georges-zsal és Anne-nel, hanem egészen konkrétan a Szerelem hőseinek sorsát meséli tovább, persze új családtagokat hozva be a játékba. Mindenkinek van valami kattanása: a megözvegyült nagypapa halálra vágyik, fia zűrös szerelmi játszmák részese, míg lányunokája a normálisnál egy picit többet kísérletezik az antidepresszánsokkal.

A viszonyok ráérősen bomlanak ki, súlyos vagy kevésbé súlyos pszichológiai defektusaik szép lassan terelik kényszerpályára a szereplőket. Semmi meglepő nem történik. Kemény, súlyos mondatok hangzanak el, fájdalmas felismerésekből is jut az utolsó harmadra, mégis olyan hidegen tudtam csak figyelni a hősöket, ahogy ők bánnak a másikkal. Az előzetes hírek arról szóltak, hogy Haneke menekültügyben is most fog megnyilvánulni, de menekültek egyetlen jelenetben tűnnek fel, és ott sem róluk van szó, tehát ezt felejtsük is el.

haneke3

Úgy éreztem, a Happy End minden megoldását láttam már a kétezres évekbeli Haneke-filmekben, csak erősebb, felkavaróbb, drámaibb változatban. Igen, a szereplők közül nem mindenki képes a szeretetre, másokat csak az elmúlás gondolata izgat – A fehér szalag vagy a Szerelem nézői nem fognak megdöbbenni. A formai ötleteket mintha egy Haneke-tanítvány olvasta volna kottából, de a beszerkesztett médiaképek (chatablakok, telefonos videók) untattak, a távolban mozgolódó szereplőket mutató, szenvtelen nagytotálok meg csak eszembe juttatták, mennyivel jobban működött ugyanez mondjuk a Rejtélyben. Mivel Hanekéről van szó, valószínűleg kapni fog valamilyen díjat, de fontos elismerést nem érdemel a Happy End.

nicole1A How to Talk to Girls at Parties viszont nem fog kapni semmit, mert versenyen kívül mutatták be, pedig az idei fesztivál bulifilmjének járó különdíjat hazavihetné. Nem igazán tudtam elképzelni, Neil Gaiman poénra épülő, rövidke novelláját hogyan kerekíti nagyjátékfilmmé a Shortbus rendezője, de a megoldása végül is tökéletesen működött: az emberekkel ismerkedő ufóközösség sztorija csak a történet elején és végén válik fontossá, a játékidő nagy részében azt nézzük, miként vezeti be egy srác a punk csodálatos világába a lányt, aki tetszik neki.

A lány földönkívüli, tehát sejtük, hogy lesznek buktatói a kapcsolatnak, de mivel a hetvenes évek végén járunk, és tombol a punk, a hősök nem sokat törődnek a konvenciókkal. A lázadó, nagypofájú kölykök és a bizarr szexualitású idegenek találkozása egy csomó vicces helyzetet szül. Eközben szól a Slits vagy a Damned, egy büdös croydoni pinceklubban ordítoznak az idióta fiatalok, Nicole Kidman Siouxsie Sioux-nak van öltözve, és alapvetően mindenki tök jól érzi magát. Hát nem úgy hangzik ez, mint a tökéletes bulifilm? De, úgy hangzik, és az is. És még nem is említettem, hogy Elle Fanning az ufólány!

Persze egy szuper zenével, LSD-tripekkel és sci-fi bohóckodással feldobott romantikus vígjáték nem Mély Művészet, de ez engem tényleg nem érdekel, és úgy láttam, a válogatott művészfilmbolondokból álló közönség is vevő volt a filmre. És amikor a végén a felnőttként ábrázolt főhősünket Neil Gaimannek öltöztették, még a szemem is könnybe lábadt kicsit.

(fotók: Árva Márton)

Címke:

squarelead

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2017-05-28 - 13.10.49

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2017-05-28 - 9.51.53

DOC.KOMMENTÁR

franco4-

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2017-05-25 - 14.21.27

FESZTIVÁL

clint2

FESZTIVÁL

let-the-sunshine-in-un-beau-soleil-interieur-review

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2017-05-20 - 21.30.32

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2017-05-20 - 21.13.42

FESZTIVÁL

_MG_6729

FESZTIVÁL

okla-32367_r

FESZTIVÁL

cannes_zaro03

FESZTIVÁL

sean3

FESZTIVÁL

mungu

FESZTIVÁL

julieta

FESZTIVÁL

bence2

FESZTIVÁL

5caec9628d00d470ab8bd9bb7802dabb-1460645476

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2016-05-17 - 21.59.54

FESZTIVÁL

hell_or_high_water_h_2016

FESZTIVÁL

cannes11

EXKLUZÍV