Képernyőfotó 2017-05-28 - 13.10.49

FESZTIVÁL

Hogyan lehet befogadni egy kirekesztő eszméket valló embert?

Árva Márton

2017/05/28

Az osztály rendezője kemény kérdéseket szegez a nézőnek, de a várva várt könnyek egy japán melodrámában csordulnak ki. Két film Cannes-ból.

A cannes-i program hagyományosan nagy teret ad az aktuális rendezősztárok univerzumépítésének, de majdnem ilyen fontos az alkotás természetéről szóló elmélkedés is. Az Un certain regard-ban vetített Workshop és a versenyfilmként bemutatott Radiance cselekménye is egy-egy szöveg megalkotásának folyamatán keresztül veti fel az empátia és a befogadás határainak kérdéskörét, és az ábrázolt konfliktusok végül a szereplők által papírra vetett szavakban sűrűsödnek össze. A hasonlóság nyilván véletlenszerű, de annál érdekesebb: a francia és a japán film ritmusát is csoportfoglalkozások és egy-egy személyes találkozás határozza meg, azonban a készülő szövegek közti különbségekben is tetten érhető a két történet eltérő hangütése, ami homlokegyenest ellenkező műfajokhoz sorolja a két munkát.

Az osztállyal már Arany Pálmát nyert Cantet ezúttal is egy mikroközösségben modellezi a francia társadalom etnikai, gazdasági és ideológiai feszültségeit.

A középiskola utolsó éveit taposó fiatalok a munkaerőpiacon is hasznosítható szövegalkotási készségeket és nem utolsó sorban maradandó élményeket szeretnének szerezni, amikor a nyári szünetben beiratkoznak egy workshopra a viszonylag ismert írónőhöz. A csoport úgy dönt, krimit fognak írni, amiben a regionális sajátosságok is kitüntetett szerephez jutnak. A sztori helyszínét adó La Ciotat kikötővárosa ugyanis nem azért fontos a diákoknak, mert ide futott be az a bizonyos vonat a Lumière-testvérek filmjében: a településen dolgozó munkások történeteit szeretnék majd használni a gyilkosságból kiinduló regény háttereként.

A Workshop festői helyszíneken mutatja meg az írótanoncok első szárnypróbálgatásait, fontoskodó vitáit és ihlet reményében a helyi kikötőbe tett látogatásukat. A különutasnak bizonyuló Antoine figurája azonban egy konfliktusokkal telepakolt másik cselekményszálat is elindít, melyben a fiú radikalizálódásáról értesülünk: látjuk, amint kultúraféltő, rasszista internetes videókat néz, illetve megismerjük éjszakai lövöldözéssel szórakozó barátait és a magányáról talán mit sem sejtő családját.

atelier1-

Antoine házi feladatként készített szövegeiben hátborzongató vérengzésekről ír, gyilkosokkal késztet azonosulásra, ráadásul a foglalkozásokon zajló megbeszéléseken is amellett érvel, hogy az ölés adott esetben indokolható és megérthető. És bár a filmkészítők jogosan támadható egyszerűsítésekkel élnek, és az árnyalt karakterépítésnek kevés helyet hagyva pécézik ki az introvertált fiút, az alkotómunkával és a csoport szerepével kapcsolatban is izgalmas kérdéseket vetnek fel.

Szörnyeteg az, aki művészként egy szörnyeteg fejébe bújik?

Mi a tanár és az osztálytárs felelős válasza, amikor a közvetlen környezetében szélsőséges gondolatok születnek? Hogyan lehet befogadni egy kirekesztő eszméket valló embert? A kétségeket és indulatokat kendőzetlenül feltáró munka igyekszik minél kevésbé elvont kérdésként kezelni témáját: többször is konkrétan utal a közelmúltban történt terrorcselekményekre, és azt is megmutatja, ezek hogyan épülnek be a különböző félelmekkel és frusztrációkkal terhelt állampolgárok érveléseibe.

A Workshop szerencsére nem elégszik meg azzal, hogy kérdésfelvetéseit kizárólag az olykor közhelyekbe fulladó foglalkozások ürügyén taglalja. Mikor a tanárnő iránt ellentmondásosan érző Antoine akcióba lendül, a film sebességet vált, és hatásos thrillerjelenetekben (egy ügyesen rétegzett interjú és egy kicsit visszafogottabb végkifejlet) elevenedik meg a korábban csak fikcióként emlegetett bűnügyi cselekmény.

YouTube előnézeti kép

Naomi Kawase japán melodráma-specialista a feszültségteremtés helyett a keserédes érzelmekre helyezi a hangsúlyt, amikor a szövegalkotás folyamatát ábrázolja. Főhőse Misako, aki vak és gyengén látó emberek számára fogalmaz filmleírásokat, vagyis a filmek dialógus nélküli részeit kell feltöltenie összefüggő szöveggel, hogy azok a vizuális réteg nélkül is magukba foglalják a vásznon átadott információt. Egy tesztcsoportnak kell előadnia, amit írt, hiszen csak így derülhet ki, hogy az adott film szavakba ültetett változata élvezhető-e a látássérült közönségnek.

A nő legkeményebb kritikusa a pokróc Nakamori, aki rendre beleköt Misako prózájának ritmusába és szóhasználatába,

ezzel pedig tanulságos párbeszéd kezdődik kettejük között a nehezen megfogható érzelmek kifejezhetőségéről, értelmezhetőségéről és kommunikálhatóságáról.

Kawase giccshatárra helyezett melodrámája tehát alaposan körüljárja kép, hang, szó és érzelmi hatás kölcsönhatásait, és azt sem bízza a véletlenre, hogy a néző számára a filmben boncolgatott hatáskeltés és a Radiance megható története közti párhuzamok semmiképp se maradjanak észrevétlenek. Az önreflexió már az első, sötét képkockák alatt elhangzó utasítások által („Tegyék fel a fülhallgatójukat, és teszteljék, hogy megfelelően működik-e!”) a filmbeli tesztközönség szerepébe helyezi a nézőt, és az alkotás körül forgó motívumok halmozása egyre csak ismétli ezt az ötletet. A gyorsmontázsba rendezett képek és a leíró hangalámondások dialógusa eleinte még nehezen érthető játéknak tűnik, a nő azonban később már teljes jeleneteket is végignarrál, mintegy gyakorlásképpen – vagyis inkább a néző felé odakacsintva, és jelezve, milyen érzelmeket céloz az adott képsor.

hikari1-

A művészetallegória és a melodrámai telítettség is további elemekkel bővül a két főhős személyes találkozásainak jeleneteiben. Nakamori ugyanis látószervi betegsége kifejlődése előtt ünnepelt fotográfus volt, aki éppen azt a vizuális hatáskeltést művelte mesterfokon, amit most Misako szövege hivatott pótolni. Kettejük egymásra hatásában így a képi kifejezés elvesztése miatt érzett bánat és a verbális kommunikációs forma minőségi újjászületése által okozott örömteli felfedezés keveredik, ami kapcsolatuknak is különös kettősséget kölcsönöz, és Misakót is közelebb viszi a szöveg minél pontosabb és hatásosabb megfogalmazásához.

YouTube előnézeti kép

Míg Kawase hőseinek arcán végül megjelennek a várva várt könnyek a hangalámondott képsorok mozibemutatóján, Cantet krimiíró-csoportja dermedten hallgatja Antoine prózába szedett utolsó vallomását. A Workshop és a Radiance, teljesen eltérő alapállásból ugyan, de nagyon hasonló stratégiát alkalmaz, amikor egymásra rímelteti a filmen belül elkészült szöveget és magát a filmet.

Címke:

squarelead

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2017-05-28 - 9.51.53

DOC.KOMMENTÁR

franco4-

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2017-05-25 - 14.21.27

FESZTIVÁL

haneke1

FESZTIVÁL

clint2

FESZTIVÁL

let-the-sunshine-in-un-beau-soleil-interieur-review

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2017-05-20 - 21.30.32

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2017-05-20 - 21.13.42

FESZTIVÁL

_MG_6729

FESZTIVÁL

okla-32367_r

FESZTIVÁL

cannes_zaro03

FESZTIVÁL

sean3

FESZTIVÁL

mungu

FESZTIVÁL

julieta

FESZTIVÁL

bence2

FESZTIVÁL

5caec9628d00d470ab8bd9bb7802dabb-1460645476

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2016-05-17 - 21.59.54

FESZTIVÁL

hell_or_high_water_h_2016

FESZTIVÁL

cannes11

EXKLUZÍV