syros20

FESZTIVÁL

Egy hét a filmőrültek földi paradicsomában

Lichter Péter

2016/08/04

Beszámoló a világ egyik legjobb filmfesztiváljáról.

Az elmúlt hetet a Föld azon apró szegletén töltöttem, amit mintha csak az én kedvemért találtak volna ki: egy csodálatosan festői szigetet Görögország szívében, ahol egy héten keresztül lelkes filmgeekek társaságában avantgárd filmeket és sci-fiket néztem celluloidról, de minimum DCP-ről. Az egész annyira valószínütlenül elképesztő volt, hogy a végén már a megszokott kelet-európai szorongásommal azon pörögtem, hogy lehet, hogy ez az egész a sors utolsó ajándéka nekem, mert hazafelé biztos le fog zuhanni a repülőgépem.

syros1

Szóval a kérdéses álomfesztivál neve: Syros International Film Festival.

A történet egészen röviden ott kezdődött, hogy tavaly meghívták az egyik régebbi filmemet a programjukba, majd idén, valamikor február magasságában rám írt a programért felelős szervező csávó, hogy rakjunk össze egy retrospektívet sci-fikből meg kísérleti filmekből (Open the Doors! lett a sorozat neve) és tartsak mesterkurzust a magyar kísérleti film történetéről.

syros5

A negyedik éve megrendezett fesztivált egyébként egy fiatal amerikai csapat szervezi, tulajdonképpen egy baráti társaság, akik az egyetemen haverkodtak össze: Jacob Moe, Cassandra Celestin, Nathaniel Draper és Aaron Khandros. (Hogy miért itt a szigeten? Azért, mert az egyikük apukája itt nőtt fel.) A fesztivált az Onassis alapítvány támogatja már második éve, ezért tudtak egy csomó vendéget meghívni a szigetre: tavaly például Albert Serra (El cant dels ocells), Lynne Ramsay (Beszélnünk kell Kevinről) és Corneliu Porumboiu (Rendészet, nyelvészet) voltak a meghívott filmesek, idén Pip Chodorov amerikai-francia kísérleti filmes, Athina Rachel Tsangari (Attenberg), a Metamkine nevű francia performansz-csapat, és én.

syros7

Syros, utca, foci.

Röviden a szigetről: Syros (Szírosz) a Küklád-szigetcsoport tagja, körülbelül akkora mint a Szentendrei sziget, kopár hegyekkel tarkított, távolról nem kimondottan vonzó. Athéntől négy órányi hajózásra fekszik, fővárosa a tízezer lakosú Ermoupoli. A sziget hosszú ideig velencei fennhatóság alatt volt, ezért a városka főtere erős emlékeztet az észak-olasz városok tereire.

syros8

a főtér mellett

A szigetet egyébként ellepték a macskák, több volt belőlük, mint bármely más előlényből, az embert leszámítva. (Jellemzően a teknőc tarka, mediterrán arcberendezésű, vékonyabb macskák voltak a dominánsak.)

syros3

egy macska a sok macska közül

Mivel még nem jártam a görög szigetvilágban ezért számomra az újdonság erejével hatott a tenger kékje, illetve a víz felől érkező szél intenzitása. (Csak egyszer próbáltam meg belemászni a vízbe, de a hullámok úgy vágtak neki a sziklákhoz, mint egy üres kólás dobozt, ezért egy idő után feladtam a harcot.)

syros10

Aaron Khandros, a programért felelős amerikai kurátor iszonyat erős válogatást rakott össze, egész estés dokumentumfilmektől (pl.: Patricio Guzmán: Nostalgia for the Light) kezdve Carpenter-horroron (The Thing) át klasszikus avantgárd filmekig (pl.: Pat O’Neill: Water and Power). A legmegdöbbentőbb az egész felhozatalban az volt, hogy a filmek legalább kétharmadát celluloidról vetítették: 16 mm-es és 35 mm-es kópiákról mentek az Oskar Fischinger és Jordan Belson absztrakt filmek. A több tucat filmtekercset New Yorkból és Párizsból hozták a szigetre – ennek a koordinálása nem kis teljesítmény egyébként.

syros12

Jordan Belson filmje, moziban, 16 mm-ről

Az egész fesztivál megdöbbentő, szinte abszurd csodája abban állt, hogy egy olyan programot vetítettek javarészt celluloidról, amit a londoni BFI vagy a párizsi Cinémathèque Française is csak nagy ritkán vetítene. Erre ez az őrült amerikai csávó egy ilyen repertoárt szervez egy aprócska görög szigetre, és tényleg nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy celluloidról ment a program nagyon nagy része. Ráadásul a vetített klasszikus kísérleti filmekből és dokumentumfilmekből egyet sem láttam még sem vásznon, pláne nem filmről vetítve, szóval utoljára én 10 éves koromban, karácsonykor voltam ilyen izgatott, amikor az első Bburago autómat bontogattam a fa alatt.

De, hogy fokozzam a fokozhatatlant, Khandros és csapata nem elégedett meg azzal, hogy a sziget egyetlen, egyébként háromszáz fős nézőtérrel rendelkező mozijában lenyomja a programot. A filmek tetemes részét éjszaka, kültéren vetítették, kertmoziban az Altered States-t Ken Russeltől és egy rakat absztrakt filmet; Tsangari új filmjét, a Chevalier-t egy elhagyatott hajóüzemben vetítették, egy régi Angelopoulos filmet pedig közvetlenül a tengerparton. Az amerikai avantgárd zenész, Mike Cooper több vetítéshez improvizált élő zenei aláfestést, plusz az egyik leghangulatosabb vetítést a görög dokumentumfilmes, Constantinos Hatzinikolaou tartotta: super 8-ra forgatott lírai filmjeit vetítette a hegyek között egy kápolna falára.

syros13

Angelopoulos filmjét itt vetítették

De a legmaradandóbb élmény a vetítések közül az általam összerakott program középső felvonása volt, ami a fesztivál fő attrakciójává vált: Kubrick 2001: Űrodüsszeiáját egy régi autósmoziban vetítették, a sziget belsejében, a hegyek között. (Az már külön extraság volt, hogy Kubrick mesterműve előtt az egyik újabb filmem volt a kísérőfilm, illetve James Whitney klasszikus absztrakt filmje, celluloidról vetítve.) Az autósmoziba két nagy busszal szállították a nézőket a városból, plusz legalább negyven autó parkolt a vászon elé, sőt, volt olyan görög cinéfil, aki Athénből csak ezért a vetítésért utazott a szigetre. Szóval a tücsökzajos sötétségben legalább kétszázötven ember helyezkedett el Kubrick vászna előtt, csomó helyi család is kijött plédekkel meg csipszel, az egésznek volt valami fura éjszakai piknik hangulata.

syros4

készülődés az autós moziban, előtérben a 16 mm-es vetítő és Nathaniel Draper

Az volt a legszebb az egészben, hogy a 2001 hangjai, például Bowman feszült légzése, HAL utolsó, kétségbeesett könyörgése és a híres Kék Duna keringő ott visszhangzottak az autósmozit körbeölelő hegyek között.

A film végén, a főcím alatt a Kék Duna keringőre dudáltak az autók és villogtatták a reflektoraikat – ez volt a Kubrickhoz méltó ováció.

Ahogy a csillagos ég alatt beleúsztunk a forgó űrállomás küllői közé, az már tényleg a giccshatáron mozgó, totális transzcendens élmény volt. Azt hiszem bármi is lesz a felhozatal jövőre, ott leszek.

syros11

Címke:

morelia04

KINO LATINO

Képernyőfotó 2016-05-17 - 21.59.54

FESZTIVÁL

45 7 Broadway_01L

AJÁNLÓ

cinelatino2802

KINO LATINO

smallpeoplehats

ANIMATÉKA

cinelatino08

KINO LATINO

ex4

KRITIKA

cinelatino00

FESZTIVÁL, KINO LATINO

Fat-and-Skinny-prizma

ANIMATÉKA

youtube

AJÁNLÓ

billmurray3

magazin

sarajevo_ff

EXKLUZÍV, FESZTIVÁL

pasolini1

TRAILERPARK

w460-2

HÍREK

201404062

KRITIKA, Titanic

2014_porlasplumas

KINO LATINO

1378066779_616x350

AJÁNLÓ

Friss_Hus_fb

HÍREK

symphony42

MI FOLYIK ITT?

el1

INTERJÚ