“Anyukámat egyszer agyonvertre maszkíroztam” – Interjú Ágoston Mirabella maszkmesterrel

Szabadidejében ujjakat és szemgolyókat készít, de ha kell, saját magán kísérletezi ki az új anyagokat és technikákat. Ágoston Mirabella maszkmester mesélt nekünk a szakmával kapcsolatos fortélyokról és nehézségekről.

Hol tanulhat az ember Magyarországon maszkmesternek?

Konkrétan maszkmesternek itthon nem lehet tanulni. Az Iparművészeti Egyetemen vannak formatervezők, gyakran ők kezdenek el ilyesmivel foglalkozni, aztán elmehetnek gyakornoknak valahová. De a maszkmesterségnek csak külföldön van intézménye, én például teljesen autodidakta módon tanultam.

Ennyire nincs nálunk kereslet a maszkmesterekre?

Igazság szerint Pohárnok Iván Filmefexes csapata teljesen lefedi a magyarországi keresletet. Van egy-két ember, például  Vozák Ferenc, ő is nagyon jó maszkmester, de mostanság szinte már csak szobrászként, mintázóként tevékenykedik. Szerintem ha ma Magyarországon valaki ebben a szakmában szeretne elhelyezkedni, akkor Pohárnok Ivánon keresztül vezet az út.

Te is szeretnél nála tanulni?

Hát az sajnos nem olyan egyszerű. Én jelenleg Lengyel Gergőnél vagyok tanuló, ő egyébként Pohárnok csapatában dolgozik, hozzá járok különórákra mintázni. De ez a tanuló fázis nagyon hosszú, tényleg az alapoktól kell kezdeni, nekem is újra elő kellett vennem a rajztudásom, az anatómiai ismereteket. Ráadásul ezt a tanulást össze kell egyeztetnem a munkámmal, ami nem mindig egyszerű. Ráadásul egyik mentorom, Földesi Balázs biztatására beiratkoztam a Stan Winston Schoolba is, ahol online tanulnom a szakmát. Ez egyébként nagyon hasznos, két-három órás videóanyagokat kapunk, minden angolul van, így a szakmai nyelv is fejlődik közben. Lehet, hogy egy szép napon majd megnyílik előttem Pohárnok Iván műhelye, bár nem ez a végcél, szeretnék önálló maszkosként érvényesülni.

Pont Pohárnok mondta egyébként egy interjúban, hogy „ez a szakma ebben az országban nem létezik.”

Az a baj, hogy Magyarországon a maszkos munkája abban merül ki, hogy sebeket és sérüléseket csinál. Sci-finek meg horrornak eleve nincsen hagyománya, innentől kezdve a maszkosok sem tudnak érvényesülni.

Ha már a sérülések szóba kerültek, fontos az alapos anatómiai tudás, hogy hiteles sebeket tudj készíteni?

Igen, tudni kell például, hogy a nyaknál milyen színűnek kell lennie a vérnek, vagy milyen sebeket okoz, ha beleesel egy ablakba. De az a szép, hogy nincsenek olyan kötött szabályok, az ember szabadon engedheti a fantáziáját. De általában a komolyabb produkciók előtt felvesszük a kapcsolatot orvosokkal.

unnamed

Ezek szerint erős gyomorra van szükség.

Volt már szerencsém nekem is néhány nem túl szép dolgot látni, de ez elengedhetetlen, csak így lehet fejlődni. Szoktam nézni olyan honlapokat, ahol sérüléseket, haláleseteket dokumentálnak, és nem mondom, hogy nem visel meg, de egy idő után megtanulod tárgyilagosan nézni ezeket a dolgokat. Volt régebben például egy vízihullás projekt, ott azt kellett tanulmányoznom, hogy az oszlásnak mi a folyamata.

Mik pontosan azok a feladatkörök, amikkel egy maszkmester foglalkozik? Más készíti a szörnyeket és más az elöregített arcokat?

Külföldön ezek a részfeladatok jobban elkülönülnek. Itthon elvárják, hogy a maszkmester tudjon például foglalkozni hajjal és szőrrel, ami külföldön egy külön ember feladata. De alapvetően az első lépés mindig a munka grafikai része. Amikor meg kell tervezni egy szörnyet, fontos látni, hogy milyen környezetbe kerül, hiszen ha dzsungelben él, nem rakhatsz rá kopoltyúkat. Utána jöhet a 3D-s grafika, lenyomatvétel, kiöntés, présforma elkészítése, aztán színezés és felhelyezés. Nagyjából így néz ki a dolog, persze ennél sokkal összetettebb egy ilyen munkafolyamat, nem hiába kell hozzá műhely.

Milyen anyagokkal dolgoztok?

Állandóan jönnek ki új anyagok, olyan ez, mint a gyógyszeripar. Én általában magam keverem az anyagomat, mert régebben kaptam egy receptet, amit aztán úgy fejlesztettem tovább, hogy megfelelő legyen számomra. Ez egy szilikonos-zselatinos anyag, nem annyira bonyolult, nem kell hozzá boszorkánykonyha, viszont nagyon könnyen hasznosítható. Aztán ott vannak a waxok, rengeteg féle latex, alginát, amit lenyomatvételhez használunk, gipszek, mintázóanyagok. Én is állandóan próbálom figyelni a hírfolyamokat, hogy milyen új anyagok jöttek ki, de szinte képtelenség tartani a lépést. Szerintem ha valami bevált, akkor az embernek érdemes kitartania mellette. Persze az sem mindegy, hogy valami mennyibe kerül.

Ezeket aztán nehéz levakarni a színészek arcáról?

Nem nagyon, szerencsére alkohollal – mint mindig – mindent meg lehet oldani! De természetesen vannak erre speciális, bőrkímélő lemosó szerek. Nem leányálom a színésznek, amikor egy teljes maszkot szedünk le róla, de még mindig sokkal jobb leszedni, mint fölrakni.

Egyébként ezeket az anyagokat és technikákat magadon szoktad kikísérletezni?

Igen, eleinte úgy volt, de aztán eljutottam olyan szintre, amikor ez már nem volt elég. Ilyenkor jöttek a lelkes önkéntesek, főleg családtagok, akik leültek és szépen tűrték.

Ott ücsörögtek a nappalidban a zombik meg szörnyek?

Hát igen, tesóm is volt már űrlény, anyukámat egyszer agyonvertre maszkíroztam, és volt egy ismerősöm, akinek „kivettem a szemét”. Másokon a kopasz parókát gyakoroltam, az is egy külön élmény volt, de egy kedves önkéntes ismerősből csináltam zombit is. Tényleg volt minden. Mostanában sokszor csinálok ujjakat, szívet, szemgolyókat is, amikből designer boltokban ékszerek lesznek.

Mi volna a legnagyobb szakmai álmod, mit alkotnál legszívesebben?

Mindenféleképpen egy fikciós lény, szerintem minden maszkosnak ez a vágya. Ha megalkotsz egy lényt, ami teljesen a te fantáziád szüleménye, akkor az szinte olyan, mintha teremtettél volna valami újat, ami csak a tiéd, és senki nem tudja elvenni. Mint valami morbid anyaság. Szóval az a vágyam, hogy egy fiatal feltörekvő rendező, aki sci-fit akar készíteni, megkeressen, hogy alkossak neki egy ilyen lényt. Az hihetetlen jó lenne.

unnamed-2

Ágoston Mirabella munkái: Dejavu (2013/2014); Yes (2013); Veled is megtörténhet (2013); kreatív fotózás (2012)

A legfelső kép illusztráció (Bill Murray a Zombielandből), a többi viszont Ágoston Mirabella munkája.