Rembrandt márpedig a moziban is menő

Jankovics Márton

2014/11/04

A holland mesterről forgatta Peter Greenaway az egyik legütősebb filmjét.

Rembrandt-lázban ég Magyarország, hisz a 17. század legnagyobb szelfizője egyszerre támad a pop- és a magaskultúra frontján. Nemcsak az egy időre kapuit bezáró Szépművészeti Múzeum búcsúzik a holland zseni (és kortársai) festményeivel, de ezzel egyidejűleg egy róla szóló ütős képregény is a könyvesboltok polcaira került.

Ha pedig már egyszer minden csapból ő folyik, mi sem mehetünk el szó nélkül a hirtelen jött Rembrandt-reneszánsz mellett.

Semmi újdonságról nincs szó, csak halkan emlékeztetnénk mindenkit, hogy Rembrandt mocsokból és szépségből gyúrt életének ellentmondásain nem pusztán képregényben merenghetünk, hanem a filmvásznon is. Peter Greenaway 2007-es remekműve, az Éjjeli őrjárat igazi mindfuck, mely a művész egyik legmonumentálisabb festményéből bontja ki egy sötét konspiráció történetét.

Én magam pár évvel ezelőtt kaptam el egy éjszakai órán a tévét kapcsolgatva – de talán pontosabb, ha úgy fogalmazok, hogy ő kapott el engem, hisz az első képsoroktól megállt az ujjam a távirányítón. Greenaway őrült tempójú művészettörténeti paranoia-krimije semmi más filmélményhez nem hasonlítható – hacsaknem Derek Jarman zseniális Caravaggiójához, mely az R.E.M. Loosing my religion című dalának klipjét is ihlette annak idején. A még jócskán Sherlock és A Hobbit előtt járó Martin Freeman nagyszerű az ecsetjével egy szövevényes bűnügybe belepancsoló Rembrandt szerepében, a festői képek, a zene, és a filozofikus eszmefuttatások áradása pedig egyszerűen legyalulja a nézői ellenállást.

Na azért azt nem mondom, hogy a sztori vagy a dialógok minden apró momentumát pontosan értettem hajnali három tájékán, de hogy pislogás nélkül bámultam a képernyőt röpke 134 percen keresztül, az biztos.

Pedig esküszöm, hogy előtte már épp aludni indultam…

Címkék: festészet, képregény, Peter Greenaway, Rembrandt