Az osztrák zseni lüktető képorgiát varázsolt Sergio Leone klasszikus westernjéből

PRIZMA

2015/08/07

Ez maga a celluloidcsoda, a perforációk mentén szétáradó filmorgazmus.

Az avantgárd film földalatti birodalmában nincsenek igazi sztárrendezők, hiszen ott nem alakult ki a szerzőistenítés több évtizedes kultúrája, médiahálózata stb.

De ha egy olyan alternatív valóságban élnénk, ahol a multiplexek pénztárainál kígyózó sorokban tülekednének a legújabb experimentális filmekre jegyet váltani, akkor ebben a boldog útópiában

Peter Tscherkassky lenne a legnagyobb világsztár.

Ő az avantgárd film Spielbergje, az experimentális mozgókép Christopher Nolan-je, a found footage film Paul Thomas Andersonja.

Nem túlzás azt állítani, hogy az osztrák mester úgy bűvészkedik a celluloid nyersanyagával, mintha

X-Men lenne.

Egyébként a 2010-ben megjelent harmadik (Erotika és pornográfia) Prizmában készítettünk vele interjút, ITT lapozgatva elolvasható.

„Az én technikai felszerelésem annyira primitív, hogy nem is nevezhető annak. Bevilágított nyersanyagot helyezek megvilágítatlanra, majd a talált anyag megvilágításához különböző fényforrásokat használok, 1:1-es másoláshoz például egy ősrégi cseh nagyítógépet, egy Opemus 3-at, amit még 14 éves koromban a szüleimtől kaptam.”

Tscherkassky filmjeit a 35 mm-es filmszalagok fotómechanikus roncsolásával és átalakításával készíti.

Minden filmjét kockánként hívja elő,

azaz: képkockáról képkockára másolja át az eredeti celluloidszalag tartalmát egy szűz anyagra.

A torz, lüktető hatás érdekében különböző fényforrásokat (pl. lézer pointert) használ.

„Ez nagyon időigényes, de szórakoztató is egyben. Minden egyes változtatásnak, amit ilyen eljárással hajtunk végre, óriási hatása van esztétikailag a végeredményre. A felszerelésem egyszerűsége mélyen beleivódik a filmjeimbe.”

Ez a GIF egy korábbi filmjéből van, amit szintén teljesen analóg/kézműves módszerrel készített:

Tscherkassky munka közben:

Ebben a 3sat-os riportfilmben beszél a műhelytitkairól. (Boldog, megvilágosodott ember lennék, ha érteném amit mond.)

Tscherkasskynak csak egy filmszalagot kell a kezébe adni, hogy nagyobb akcióflesselést rittyentsen a vászonra, mint 150 millió dollárból Michael Bay.

Nem mellesleg egy jegyzetfüzetben a filmjeinek minden egyes pillanatát előre megtervezi:

Ha kiterítenénk a filmjét, akkor így nézne ki:

És íme Tscherkassky egyik fő műve, a 2005-ös Cannes-if filmfesztiválon bemutaott

Instructions for a Light & Sound Machine.

– Csodálatosan gondolja tovább A Jó, a Rossz és a Csúf kulcsjeleneit: montázsszekvenciája egyszerre szól a filmről, mint médiumról és a western érzékiségéről. (04.03-nál lévő pillanat)

– másik kedvenc részem: 07.42-től – az akasztás gyönyörűen válik a szereplő és a nyersanyag krízisévé. Egyszerre feszülünk neki a kötél általi halál izgalmának és a celluloid szétfoszlásának. Ahogy a „HEAD” feliratot és az olló piktogramot, vagyis a celluloid végén/elején lévő jelzéseket a képsorhoz passzolja, az hátborzongató.

– Tscherkassky nem a western haláláról elmélkedik, hanem a celluloid haláláról.

Címkék: Peter Tscherkassky, Sergio Leone