
2015/09/03
Mi előre szóltunk.
A kísérleti filmeket gyakran megelőzik a rossz hírük, amire persze nem mindig szolgálnak rá. Általában a negatív sztereotípiák azt harsogják, hogy ezek a filmek nézhetetlenek, nagy részük brutális támadás a nézők ellen. A hatvanas években például az egyik amerikai kísérleti filmesnek, Tony Conradnak a filmje a The Flicker egy figyelmeztető szöveggel indult, ami arra hívta fel a nézők figyelmét, hogy egyes személyekben a film komoly mentális vagy fizikai sérülést okozhat, ezért mindenki a saját felelősségére maradjon a teremben:
Ezzel a felirattal indult útjára a hatvanas években az úgynevezett flicker (vagyis villogó) filmek avantgárd hulláma, olyan alkotókkal, mint Paul Sharits, Peter Kubelka vagy Malcolm LeGrice. Ezek a filmek szokták a legnagyobb felháborodást kiváltani a nézőkből, még azokból is, akik nem szenvedtek el tőlük sokk terápiára emlékeztető agyi sérüléseket. Tény, hogy ezek a kísérlet filmek rászolgáltak rossz hírükre.
A kortárs kísérleti filmben nem igazán népszerű ez a műfaj – nyilván nem mindenki rajong azért, hogy a nézők sugárba hányják nyakon az előttük ülőt – ám néha-néha mi is belebotlunk egy-egy olyan filmbe,
A kanadai Scott Fitzpatrick a Prizma egyik nagy kedvence: sajátos technikával alkotott filmjei jópofa provokációk
Fitzpatrick a munkáit egy nagyon egyszerű módszerrel készíti: különböző Windows Word-ös ikonokat éget bele lézernyomtatóval a 16 mm-es szalagba, amit később képről-képre mozgásba hoz. A klasszikus animációs film technikáját követve annak brutális paródiáját hozza létre: nem rajzol, hanem nyomtat a szalagra, tulajdonképpen roncsolva hozza létre a képeket. Az egyébként a monitorunkon villogó ikonok a celluloidon kezdenek el villogni,
Fitzpatrick legfrissebb munkája, a Dingbat’s Revenge az elviselhetőség határát messze maga mögött hagyva darálja le az agyunkat. Filmje
Szóval:
Dingbat’s Revenge from Scott Fitzpatrick on Vimeo.
Címkék: Agyhalál
Mi előre szóltunk… http://t.co/b1uck0OMQE