2015/12/10
Ez egy lézerkardos cikknek tűnik, de igazából egy super 8-as cikk lesz.
Végre értelmes, igazán értékes videóra bukkantunk a döglesztő Staw Wars-cunamik vérzivataros napjaiban:
A hatvanas-hetvenes években a videokazetták elterjedése előtt ritka, de viszonylag hozzáférhető otthoni szórakozás volt a super 8-as filmek nézése. A formátumot elsősorban amatőr filmezésre fejlesztették ki a harmincas években, igazán népszerű csak a háború után lett: ekkor vált a keskenyfilm meghatározó a tehetősebb családok életében, a legtöbb szülinapot, utazást és karácsonyt ilyen kamerával rögzítették. A hetvenes években nagyobb stúdiók azzal is kísérleteztek, hogy super 8-as szalagon forgalmazták a filmjeiket: ilyenkor a tekercs limitált terjedelme miatt (általában 10-20 perc, max fél óra) a játékfilmek zanzásított verzióját másolták a filmszalagra.
Mindenki nagy szerencséjére a Star Wars is super 8-as szalagra került: zanzásított változatban leginkább az akciójelenetek és kulcsmomentumok kaptak helyet a kekercsen.
Csodálatos, ahogy a némán, fekete-fehéren pergő filmből egyszerűen eltűnik a high-tech filmmágia, és valami ősrégi, némafilmszerű puritán szépség lesz Lucas filmjéből.
Ahogy Han Solo izgatottan magyaráz némán, az egyszerre szomorú és felvillanyozó. Ilyenkor a korabeli gyerekek, akik otthon, apjuk felügyelete mellett nézték újra filmszalagról a filmet, talán fejből mondták Harrison Ford szövegét, alászinkronizálva a képeket. (A legcsodálatosabb: hogy a feliratok narrálják az eseményeket, mint a diafilmeknél.) A super 8-as filmek nem a moziélményt adják vissza, éppen ellenkezőleg: a moziélmény negatívjai,
Csak önmagamat ismétlem: ez maga a csoda.
Bárcsak mindent, tényleg mindent kiadnának super 8-on, akkor újra igazán élvezném a kortárs blockbustereket:
Szóval akkor itt a videó:
Partnereink
Vadító videóra bukkantunk a döglesztő Star Wars-cunamiban: https://t.co/BKbEZ6L8kl