hurok1

ESSZÉ

Néhány ok, amiért a Hurok az utóbbi évek legfontosabb magyar filmje lesz

Lichter Péter

2016/04/14

Egy majdnem teljesen üres teremben néztem ma délután az új magyar „időkavarós” thrillert, Madarász Isti remekül működő Hurok című filmjét.

Az egyik legnagyobb budai bevásárló központ legnagyobb termében rajtam kívül egy ember ült – majdnem valóra vált a régi álmom, hogy teljesen enyémnek érezhessek egy gigászi mozitermet. A kongó terem nem Madarász filmjéről árulkodik, hanem a magyar filmforgalmazásról. Mert a Hurok teljesen jól működik:

 Jó a ritmusa.

A feszültségre épülő műfaji filmeknél tulajdonképpel a ritmuson múlik minden: az amerikai filmek már száz éve zseniális tempóban tudtak egy-egy suspense-jelenetet tálalni. (Nézzük meg Griffith korai munkáit, majdnem olyan frankón működnek, mintha tegnap forgatták volna őket.) Nálunk a thrillernek, a bűnügyi vagy az akciófilmeknek soha nem volt „kultúrája”, a horrorról meg ne is beszéljünk: a filmesek az operetthagyományok miatt inkább a vígjátékokkal tudtak nagyobb tömegeket bevinni a moziba, meg az engem máig rémálomszerűen kísértő Jókai-adaptációkkal. A magyar suspense-filmek is akkor működnek jól, ha a ritmusuk el van találva: a Hurok ebből a szempontból szerintem a jól sikerült darabok közé tartozik, amiből persze nincs sok.

hurok2

A Hurok olyan, mint egy óramű pontossággal felépített zsánergyakorlat:

egy centivel sem akar több lenni annál, mint ami – olyan konzekvensen viszi végig az egyszerű alapötletét, mint a Saul fia. Persze a magyar társadalmi valóságról kábé annyira mond bármit is, mint egy Bogyó és babóca epizód – de nem is akar mondani és ez jó. A karakterek igazándiból egydimenziós klisék, a párbeszédek is ehhez igazodnak: annyit és úgy beszélnek benne, ahogyan a műfaj megköveteli. Minden tökéletesen klappol, nincsenek benne világmegváltó vizuális ötletek, egyszerűen jól néz ki az egész, rendesen össze van rakva és még nem is akar görcsösen látványos lenni – nincsenek túlvilágított snittek, nincsenek szétflesselt kameramozgások. Minden ötletből pontosan annyi van belerakva, amennyi a működő feszültséghez szükséges.

A Hurok olyan, mintha az “okos thriller” tankönyvi illusztrációja lenne. Ettől még persze nem lesz eredeti, egyszerűen csak működik.

Szóval van egy jól működő, izgalmas de kissé steril thrillerünk, bebizonyítottuk, hogy mi is tudunk ilyet – itt jön a kérdés, hogy hányan fogják megnézni. Valószínűleg nem fog nézettségi rekordokat dönteni. (De őszintén azt kívánom, hogy ne legyen igazam.) A hazai filmforgalmazás számomra mindig egy misztikus valami volt: az például, hogy hogyan döntik el egy film terítését. Mert az például, hogy csütörtök 13.00-kor teljesen felesleges betenni egy ilyen filmet egy multiplexbe, az biztos – mondom, ketten ültünk a hátomszáz fős teremben. (A mozinak talán jobban megérné ilyenkor nem elindítani a vetítést, mert valószínűleg az arra a másfél órára eső villanyszámlát nem termelte ki.)

35B

35B

Szóval nem értem a forgalmazást mozgató döntéseket, de amit még kevésbé értek, az a Filmalap és a sajtó hozzáállása a magyar filmek nézőszámaihoz – a kettő néha egymást generálja. Mert sokszor kommunikál a sajtó – leginkább a vezető online oldalak – bukásról, pusztán a nézőszám alapján: így tettek a Zero esetében is. Holott inkább a forgalmazás bukásáról kéne beszélni, ha egyáltalán értelme van a hazai mozipiacon ilyesmiről cikkezni. De Andy Vajna is hajlamos a nézőszámok alapján elkönyvelni a sikereket, holott a nézőszámok tényleg semmiről nem kommunikálnak itthon. Azért rugózok ezen annyit, mert félek, hogy a Hurok se fogja hozni az elvárt (?) „számokat”, miközben nagyon megérdemelné, hogy sikerként könyveljék el. Mert Madarászéknak sikerült egy jól működő thrillert forgatniuk.

Ez az Üvegtigris piacán komoly avantgárd hőstett.