7895837_e4c12f1cd8b318ffc7ec2d2f3eb80d34_wm

EXKLUZÍV

Kölcsönös bizalmatlanságon alapuló rendszer alakulhat ki – Hogyan fejleszt forgatókönyveket a Filmalap?

PRIZMA

2016/06/28

A cél a szabálykövető, világos, műfaji jegyeket mutató forgatókönyv, és az ehhez szükséges változtatásokkal utólag általában az alkotók is elégedettek, bár van, aki szerint a Filmalap túl görcsös és kockázatkerülő. Nem értékeli eléggé a művészi teljesítményt, ráadásul kissé rejtélyesen működik. Forgatókönyvírókat kérdeztünk tapasztalataikról.

Egy közönségétől elszakadt filmgyártás helyreállításának alapfeltétele a forgatókönyv-fejlesztés professzionalizálása, és az MMKA megszűnése után létrejött Magyar Nemzeti Filmalapnak láthatóan ez is szerepel a célkitűzései között. A 2011-ben alapított intézmény azzal igyekszik visszacsalogatni a magyar filmek nézőit a moziba, hogy egyes, már bizonyított szerzői rendezők patronálása mellett nagy hangsúlyt fektet a midcult és műfaji filmek gyártására.

A széles közönségnek szánt produkciók esetében felértékelődik a forgatókönyv szerepe, a szigorú dramaturgiára és karakterformálási sémákra épülő zsánerfilmeknél megkerülhetetlen a stabil alapzat lefektetése. A forgatókönyvíróknak ráadásul nem csak külföldi produkciókkal is versenyképes filmtervekkel kell előrukkolnia, a nyugati mintákat adaptálniuk is kell a hazai viszonyokhoz, vagyis úgy kell megírniuk a történetüket, hogy annak a magyar közönség számára is legyen relevanciája.

Kíváncsiak voltunk, milyen munkafolyamatban kell részt vennie annak, aki ma Magyarországon forgatókönyvírásra adja a fejét, és sikeresen pályázik forgatókönyv-fejlesztésre a Magyar Nemzeti Filmalapnál. Elsősorban az érdekelt minket, milyen szakemberek segítik, milyen állomásokat kell bejárnia, milyen nehézségekbe ütközik, milyen lehetőségei vannak.

Kovács-Krisztián-Kép-ZERO

Egy barátunk, Béla

Egy barátunk, Béla éppen mesélt nekünk ambiciózus filmtervéről, és miután láttunk benne fantáziát, azt tanácsoltuk neki, hogy próbálja meg a hivatalos úton továbbfejleszteni az elképzeléseit, és számoljon be nekünk a tapasztalatairól.

A Magyar Nemzeti Filmalap 2012 júliusa óta közvetlen, vissza nem térítendő támogatást nyújt egészestés produkciókra (játék-, dokumentum- és animációs filmekre), Béla pedig egy krimi forgatókönyvével kívánt nevezni. A Budapesten játszódó történet főhőse egy leterhelt hivatalnok, aki éjt nappallá téve dolgozik, hogy eltartsa gyesen lévő feleségét és két kisgyerekét. Egyik este, amikor már egyedül robotol az irodában, az iratok átböngészése közben gyanút fog, ellentmondásokra bukkan a költségvetésben, és hamar világos lesz számára, hogy korrupcióval van dolga.

Figyelmeztettük Bélát, hogy bölcsen teszi, ha a pályázati anyag leadása után pihen egy nagyot, vagy egy ideig máshogyan éli ki kreatív hajlamait, hiszen a temérdek pályamű feldolgozása nyilván nem megy egyik napról a másikra. Igazunk lett, és Béla már viszonylag friss szemmel tudott újra ránézni a munkájára, amikor két hónappal később megkapta a readerek írásbeli véleményét és az értesítést a pályázat pozitív elbírálásáról. A Filmalap személyes találkozóra invitálta, hogy megbeszéljék a részleteket.

mnf_logo

Elmondása szerint a találkozóra a Városligeti fasoron lévő filmalapos irodában került sor, ahol megismerkedett a Filmszakmai Döntőbizottság (Andrew G. Vajna, Havas Ágnes, Goda Krisztina, Kálmán András, Kovács András Bálint és Medveczky Balázs) és a Forgatókönyv Fejlesztési Bizottság (Hegedűs Bálint, Benkő Orsolya, Goda Krisztina, Lovas Balázs, Maruszki Balázs, Zabezsinszkij Éva) tagjaival. Miután átbeszélték, hogy a Filmalap döntéshozói (és a pályázat elbírálásában csupán javaslattevőként részt vállaló Fejlesztési Bizottság tagjai) mit gondolnak a leadott anyagról, megvitatták a readeri jelentéseket, és hogy nagyjából milyen irányt tartanának ideálisnak a fejlesztés során, majd megállapodtak, hogy Béla hivatalos formában is szeretné folytatni a munkát. Ezután kijelölték számára a Fejlesztési Bizottság egyik tagját konzulensnek, akivel a következő, meghatározatlan tartamú időszakban tovább fogja fejleszteni a forgatókönyvet.

Ezzel kezdetét vette a fejlesztés lényegi szakasza, amelynek során Béla változó rendszerességgel egyeztetett a konzulensével: átlagosan néhány hetente találkoztak, voltak intenzívebb és kevésbé intenzív időszakok. Mint mesélte nekünk, előzetesen tartott tőle, hogy ezek a megbeszélések formalizáltak, hűvös hangvételűek lesznek, de hamar kiderült számára, hogy erről szó sincs, a találkozók meglehetősen oldott hangulatban zajlottak. Sorvezetőül mindig a forgatókönyv aktuális állapota szolgált, és ugyan a beszélgetés néha más témák felé is elkanyarodott, azért minden alkalommal az éppen aktuális problémák megoldására koncentráltak.

Béla alapvetően pozitívnak élte meg a fejlesztés folyamatát. A találkozókon elsősorban dramaturgiáról, karakterfejlődésről, fordulatokról és motivációkról volt szó, vagyis arról, amit előzetesen remélt. Nem érezte úgy, hogy konzulense valamilyen felülről elrendelt irányba akarná terelgetni az írást, és nem erőltette rá a saját elképzeléseit. Inkább problémacentrikusan kérdezett, a filmterv érdekeit tartotta szem előtt, és rámutatott, ha valami nem volt teljesen világos, vagy legalábbis gyenge lábakon állt. Béla összességében elégedett volt, érzése szerint releváns dolgokról esett szó, a forgatókönyv előnyére változott a munka során.

kiesett-a-feher-isten

Ugyanakkor az volt a határozott benyomása, hogy a konzulens és a Döntőbizottság között nincs valódi kommunikáció. Annak tudatában vágott bele a munkába, hogy a Döntőbizottság lényegében bármikor leállíthatja a fejlesztést, még a célegyenesnek hitt szakaszban is elkaszálhat egy tervet. Ennek fényében még inkább azt várta volna, hogy konzulense érdemi tanácsokkal fogja segíteni elképzelései összeegyeztetését a döntéshozókéval, megpróbálja úgy formálni a filmet, hogy mindkét fél rá tudjon bólintani.

Ez azonban hiányzott: Béla zavartan vette tudomásul, hogy a Döntőbizottság mintha valamilyen kiismerhetetlen entitás lenne, amelynek preferenciáit illetően még az a konzulens is találgatni kénytelen, akit elvileg hivatalos munkakapcsolat fűz hozzá, és akinek ugyanazok a céljai. Mindenesetre Béla és konzulense a körülbelül egy évig tartó munka után eljutott arra a pontra, hogy újra a Döntőbizottság elé álljon a forgatókönyvével.

Elhúzódhat a folyamat

Béla ugyan a képzeletünk szüleménye, a fent vázolt tapasztalatok nem azok.

Megkerestünk nyolc olyan hazai forgatókönyvírót, akik vagy már túl vannak filmalapos fejlesztése(ke)n – sőt akár bemutatott játékfilmet is jegyeznek –, vagy még részt vesznek a folyamatban. Ezek az alkotók név nélkül meséltek nekünk a munkával kapcsolatos tapasztalataikról. Válaszaikból az derült ki, hogy többségében elégedettek a fejlesztés intézményével, a forgatókönyvük a fejlesztés során az előnyére változott, a rendszer azonban itt-ott javításra szorul.

Egy filmterv beérkezése után az első jelentés elkészítésére a Filmalapnak 60 nap áll rendelkezésére, amit szinte minden esetben ki is használnak. Maga a fejlesztés aztán pár hónaptól másfél évig bármennyi ideig tarthat. Válaszadóink hangsúlyozták: mindegyik eset egyedi, van olyan könyv, amelyet 3 hónap alatt készre fejlesztenek (mert mondjuk korábban már fejlesztették más fórumokon), és van úgy, hogy maratoni hosszúságúra nyúlik a munka. Átlagban 8-9 hónapig fejlesztik a könyveket, a leghosszabb általunk ismert esetben 18 hónapig húzódott a folyamat, aminek a vége lehet az, hogy a Filmalap eláll a támogatástól.

hurok2

A tempóval a megkérdezett forgatókönyvírók általában elégedettek voltak, ahogy egyikük fogalmazott: „Elégedett vagyok a fejlesztés tempójával. Nem éreztem azt, hogy túl sokat foglalkozunk a könyvvel.” Egy esetben azonban éles választ kaptunk a kérdésre: „Megalázó, hogy a fejlesztés évekig tart. Ez nonszensz.” Egy másik forgatókönyvíró ennél tompábban fogalmazott, de hangot adott nemtetszésének: „Valamivel hosszabb és lassabb a fejlesztés, mint ahogy célszerű lenne.”

Többet nem foglalkoztam vele

Maga a fejlesztés egy úgynevezett readeri jelentéssel indul. Ez egy első szakmai vélemény a forgatókönyvtervről, amely alapján elkezdik a munkát – akár a readeri vélemény írójával, akár más fejlesztővel a csapatból. A readeri vélemény azonban az általunk megkérdezett forgatókönyvírók szerint kevésbé releváns. „A readeri jelentés első véleménynek hasznos. Egy külső szem első benyomásaként kezelem, de többet nem foglalkozom vele” – hangzott egy vélemény, de volt olyan, akit egyenesen zavart a jelentés kidolgozatlansága:

„Egyetlen readeri jelentés volt igazán használható. Volt viszont olyan, ami egy középiskolai dolgozat színvonalát sem ütötte meg.”

Ez után kezdődik maga a fejlesztés, ahol a forgatókönyvíró heti-kétheti rendszerességgel találkozik a fejlesztőjével, vagy néha az egész forgatókönyv-fejlesztő csapattal. Ilyenkor általában a karakterek motivációiról, cselekményszervezésről, ritmusról, stílusról esik szó. A formalizált hollywoodi forgatókönyv felvonásstruktúrája és a plotpointok csak ritkán kerülnek terítékre.

192790

Tartsuk szem előtt a célközönséget

A fejlesztők célja általában a könyv tisztázása, vagyis minél inkább közérthetővé tétele. „Elsősorban az az elem érdekli őket, amely véleményük szerint felcsigázhatná a közönség kíváncsiságát: a krimi szál előtérbe helyezése, minél inkább átláthatóvá tétele. De egyelőre még elfogadható a beleszólás mértéke” – hangzott egy beszámoló. A műfaji tudatosság a válaszok többségében előkerült. „Tipikus javaslat volt, hogy tartsuk szem előtt a célközönséget.” Más arról számolt be, hogy a fejlesztők „nem nyomták nagyon valamerre a filmet, de a film zsánere szerinti változatot preferálják.”

A Filmalap számára fontosnak tűnik, hogy „az alkotók tudatosan célozzanak meg egy közönséget, egy-egy műfajt, és azt is elvárják, hogy ehhez igazodva hozzunk döntéseket” – mondta az egyik forgatókönyvíró.

„Irányokat és megerősítő javaslatokat kaptunk.”

Szóltak, hogy abból baj lehet

Volt, aki ennél egy kicsit baljósabban fogalmazott arról, mennyire szólnak bele a könyv alakulásába:

„Semmire sem kényszerítettek, csak szóltak, hogy abból baj lehet.”

Más forgatókönyvíró ugyanakkor azt mondta erről: „Egy szabad alkotóközösség benyomását keltettük. Mert azok voltunk.” Ezt erősíti egy másik vélemény, amely szerint a filmalapos fejlesztés alapvetően a külföldi forgatókönyvírói workshopokra hasonlít: „Van, akivel egyetértesz, van, akivel nem, de ha sokan mondják valamire, hogy szar, akkor szinte biztos, hogy ott valami tényleg nem stimmel.”

20150707szerdai-gyerek

Egy forgatókönyvíró érdekes esetről számolt be. Állítása szerint nem volt nyomás a fejlesztők részéről abban a tekintetben, hogy merre menjen a filmterv, mégis kapott konkrét visszajelzéseket arról, hogy ezt vagy azt meg kellene változtatnia. Ezek azonban a Döntőbizottságtól szivárogtak le az íróhoz, aki megpróbált igazodni a javaslatokhoz, majd amikor azt mondták neki, hogy még mindig nem mozdult el eléggé a kívánt irányba, visszaírta a könyvet az eredetire: „Támogassák, vagy ne, de én abba az irányba nem szeretnék menni. Végül támogatták” – mesélte.

Egy másik forgatókönyvíró sosem érzékelt kényszert vagy „akarat-megtörési kísérletet”,

egyszer mégis „beszart”, hogy a fejlesztők egy meghatározott irányba nyomják a filmet. „Jöttek a történész tanácsadók, és nyirbálták az ötleteinket, majd felmerült, hogy legyen egy szakértő, aki amúgy oktatásügyi nagykutya is volt – vagyis gyakorló politikus. De ez nem a Filmalap sara, teszem hozzá, a producer hozta a nyakunkra, mintegy biztosítani a projekt gördülékenyebb mozgását. Nem is lett belőle semmi. Én a fejlesztés előtt kiszálltam belőle” – mondta. Egy másik író a beleszólás mértékének kérdését így zárta rövidre: „Optimális volt a beleszólás aránya. Személy szerint semmilyen nyomást nem érzékeltem.”

Tisztább motivációk

A forgatókönyvírók a konzultációk végére többségükben elégedettek voltak. „Tisztábbak lettek a motivációk, bátrabban szabadultunk meg régebbi verziókból átörökített, feleslegessé vált történetelemektől, dinamikusabb lett a sztori” – mondta egyikük. A válaszadók fele úgy látta, a folyamat során valamikor kompromisszumot kellett kötni. Egy forgatókönyvíró azt mondta nekünk, ezt végül meg is bánta.

Problémát jelent a fejlesztés folyamatában, hogy sokszor a fejlesztők sem „okosabbak” a forgatókönyvíróknál. Volt, aki arról mesélt, hogy gyakran a fejlesztők sem tudták, mi a gond, ilyenkor csak homályos utasításokat tudtak adni, amivel nem sok mindent lehetett kezdeni.

Egy másik megkérdezett arról beszélt nekünk, hogy a fejlesztő egy idő után rááll az adott író gondolkodásmódjára, és onnantól mindkettőjüknek ugyanaz lesz a „vakfoltja”. Mint arra többen utaltak, elkerülhetetlen, hogy a fejlesztő személyes látásmódja érvényesüljön a javaslataiban, ami néha probléma, néha előny.

Annak ellenére, hogy az írók általában pozitívan nyilatkoztak a folyamatról, kritikák is megfogalmazódtak. Például a fejlesztők hivatalból nem elég érzékenyek a finomabb utalásokra: „nehezebben fogadnak el rejtettebb, kisebb dolgokból megépített mozzanatokat. Persze az a dolguk, hogy ne hagyják az alkotókat kamuzni, valamilyen művészi lila köd mögé bújva megspórolni a cselekményépítést.”

viharsarok4

Túl óvatosak

Egy másik forrásunk szerint a Filmalap általában túl óvatos a döntéseiben: „Több fejlesztést kellene támogatniuk, lehetőséget kellene biztosítaniuk a merészebb, kísérletezőbb terveknek is. Biztosra akarnak menni, kicsit görcsösek, félnek attól, hogy hibáznak, ezért aztán hibáznak is. Nem elég nagyvonalúak, viszont túlontúl magabiztosak.”

Egy másik forgatókönyvíró ugyanerről számolt be: kevesli a kockázatvállalást és a művészi teljesítmény értékelését. „Lehetne a rendszer megengedőbb, hagyhatna nagyobb felelősséget, önállóságot az alkotóknak. Nem kell, hogy ez egy hollywoodi, stúdióalapú rendszer legyen, ahol a producer megrendelőként léphet fel. A magyar filmkészítés gyakorlatához és hagyományaihoz, úgy érzem, valamivel megengedőbb, lazább szupervízióra épülő fejlesztési rendszer lenne megfelelő, ahol nagyobb az alkotók felelőssége és mozgástere. Gondolok itt főleg azokra, akik már fejlesztettek a Filmalap rendszerében, és sikereket értek el az elkészült filmjeikkel” – mondta.

hajdu-szabolcs-delibab-mirage-1

Esterházynak nem adnak tanácsot

Más a fejlesztés kötelező jellege miatt borult ki – hiába lehet akár hasznos egy tanács, ha kéretlenül érkezik. „Szerintem a művészet lényege, hogy az alkotó vagy alkotók maguk választják meg, kiknek kérik ki a tanácsát.

El tudjuk képzelni, hogy Esterházy regényébe államilag kijelölt grémium szóljon bele?

A film is művészet, csak azért, mert drága és több adóforintba kerül, mint más művészeti ág, még szabadnak kellene lennie. A fejlesztés formája az író, rendező és producer közös döntése kéne, hogy legyen.”

Ketten fogalmaztak meg kritikát a fejlesztők személyével kapcsolatban: egyikük szívesen látna közöttük tapasztalt, sokat látott filmeseket, másikuk szerint gyakrabban kellene cserélődnie a csapattagoknak, így elkerülhetnék azt a veszélyt, hogy egy személy látásmódja érvényesüljön hosszabb időn keresztül.

pic_20140908114823_s8820ahg7qt

Alapvető bajok vannak

Három forgatókönyvíró egyértelműen utalt a Filmalap szakmán belüli legitimitásának problémájára. „Mindenfajta fejlesztés hasznos, amíg vélt vagy valós hatalmi pozícióval nem él vissza egyik fél sem. A fejlesztés hasznos, az intézménnyel szemben fenntartásaim vannak” – mondta egyikük, egyértelművé téve, hogy a kormánybiztos kinevezése által politikai erővel átvitt centralizáció alkalmat adhat visszaélésre. „A rendszerrel nincs semmi bajom, ellenben Báron György a rendszer legitimitásával kapcsolatos aggályait, ha nem is osztom teljesen, de némely ponton akceptálom” – fogalmazott egy másik szakmabeli.

Szintén két forgatókönyvíró ragadta meg az alkalmat, hogy a Filmalap működése kapcsán kifejtse:

hiába működik alapvetően jól a forgatókönyv-fejlesztés, ha Magyarországon nincs filmszakmai közélet, nincs fórum a szakma problémáinak és kérdéseinek megbeszélésére.

Például nem kerül sor a Filmalap működési rendszerének finomhangolására, így a legitimációs probléma sem oldódik fel. „Ebben az egyablakos rendszerben nincs helye más filmes kezdeményezéseknek (doku, rövidfilm), kevés az animációs film, és halódnak a filmes lapok, melyek nélkül nincs valódi filmes közélet” – mutatott rá egy forgatókönyvíró a probléma másik vetületére.

Ezzel az a legnagyobb baj, hogy konzerválódik egy félig kész rendszer: párbeszéd „hiányában inkább csendes igazodást érzékelek. Félinformációk, sejtések alapján működő, kölcsönös bizalmatlanságon alapuló rendszer alakulhat ki.”

Rejtélyeskednek, amikor döntésre kerül a sor

Ezt a sejtések alapján működő szisztémát erősíti az a probléma, amelyet szintén több forrásunk is megerősített: a filmterv mellé rendelt forgatókönyv-fejlesztő és a film sorsáról döntő bizottság között nincsen közvetlen kommunikáció. A Fejlesztési Bizottság szakmai párbeszédet folytat az alkotókkal, bármiféle jogosítvány vagy hatalom nélkül, a Döntőbizottság pedig elzárkózik az alkotóktól, nem ad ki indoklást döntés után, eleve tilos közöttük a párbeszéd.

Tehát elvileg akkor is zöld utat kaphat egy filmterv, ha a fejlesztők egyetlen javaslatát sem építik be. „Amikor a Döntőbizottság beveszi a filmet a rendszerbe, semmit nem mond arról, milyen filmet lát a tervben, az alkotókat sem kérdezik meg. A fejlesztés végével, a filmterv további sorsának eldöntésekor pedig nem kérdezik meg a fejlesztőt a munkáról és a lehetséges irányokról. A legnagyobb baj az, hogy az alkotókat egyszer sem hívják be, hogy meséljenek a víziójukról.” Pedig – ahogy egy másik forgatókönyvíró fogalmazott – csak így lehet megmutatni valamennyit abból a filmből, amit a szerzők látnak maguk előtt. „Mi olyan emberekkel beszélgettünk, akiknek semmilyen ráhatásuk nincs a döntésekre” – mondta egy forgatókönyvíró.

Emiatt veszélyes gyakorlat alakult ki: „az alkotók igyekeznek a Döntőbizottság vélt vagy valós véleményéhez igazodni, megpróbálni kitalálni, hogy a fejlesztők által ajánlott utak vajon mennyiben a saját véleményüket tükrözik, és mennyiben a Döntőbizottságtól jövő sugallat.” A fejlesztőknek nincs hatása a filmterv jövőjére, azonban a döntéskor a fejlesztési igazgató részt vehet az ülésen, így informálisan közvetítheti a fejlesztés során elhangzott véleményeket, képviselheti a tervet. „Itt sok lehet a torzító elem, ami félreértéseket szülhet. Szerintem érdemes lenne a DB tagjaival is találkozni egy ponton, megismerni az ő véleményüket és fordítva, így jobban megismernék az alkotói elképzelést” – mondta egy megkérdezett.

20160322fenyvesi-zoltan-a-tiszta-szivvel

Középfajú műfaji filmek

A megkeresettek közül nem válaszoltak annyian, hogy felmérésünket reprezentatívnak tekinthessük, a beszámolókból ugyanakkor alapvetően elfogadható kép rajzolódik ki a forgatókönyv-fejlesztés működéséről. A beszélgetésekből ezzel együtt az derült ki, hogy az olyan erős művészi vízióval bíró alkotók, akik nem hagyományos és történetorientált filmben gondolkodnak, ebben a rendszerben hátrányba kerülnek. Több beszélgetőpartnerünkhöz hasonlóan úgy gondoljuk, hogy a Filmalap forgatókönyv-fejlesztő rendszerének a végtermékek minőségétől függetlenül két problémája van: kvázi kötelező jellege és az, hogy a Döntőbizottság és a Fejlesztő Bizottság közötti viszonyrendszer nem tisztázott.

 

A Filmalap álláspontja

A témában megkerestük a Filmalapot, kérdéseinkre Hegedűs Balint, fejlesztési igazgató válaszolt.

Mit gondolnak arról az állításról, hogy a nem hagyományos történetorientált filmben gondolkodó, erős művészi vízióval bíró alkotók hátrányba kerülhetnek a Filmalap rendszerében?

A számos fesztiválsiker és a Filmalap finanszírozásával készülő nagyszámú szerzői film épp azt bizonyítja, hogy a Filmalap elkötelezett a magyar mozgókép legnemesebb hagyományainak folytatására. A Filmalap támogatásával eddig elkészült és bemutatott mintegy 30 film közül összesen hat sorolható egyértelműen a közönségfilmek közé, túlnyomó többségük a szerzői filmes vonalat viszi tovább.

Mit gondolnak arról az állításról, hogy a Döntőbizottság és a Fejlesztő Bizottság közötti viszonyrendszer és jogkörök nem tisztázottak: a fejlesztő nincs hatással a döntésre, a pályázó viszont nem találkozik a döntnökkel, így kissé homályos, üzengetésre épülő struktúra épülhet ki?

A Döntőbizottság és a fejlesztői csapat közötti viszonyrendszer egyértelmű alapvetéseken nyugszik. A Döntőbizottság meghallgatja, de nem feltétlenül veszi figyelembe a fejlesztők javaslatait. A Döntőbizottság ülésén fejlesztési igazgatóként részt veszek, de nem szavazok. Beszámolok a folyamatban levő fejlesztések állásáról és képviselem a döntés előtt álló könyveket. A döntés előtt elmondom, hogy az alkotókkal milyen irányban fejlesztenénk tovább a könyvet. Az én feladatom, hogy a Döntőbizottság szakmai véleményét közvetítsem az alkotók felé. 

A korábbi rendszerhez képest az alkotók lényegesen több visszajelzést és szakmai érvekre alapozott véleményt kapnak munkájukról a döntéshozóktól. Ezt a Filmalap által létrehozott új rendszer egyik fontos vívmányának tartom. Az alkotóknak van lehetőségük konzultálni a Döntőbizottsággal. Erre számos példa van. Nincs szükség az „üzengetésre”.

Mi alapján vesznek fel valakit a fejlesztőcsapatba? Milyen elvárásoknak kell megfelelnie a fejlesztőknek?

A fejlesztői csapat tagjai tapasztalt dramaturgok és forgatókönyvírók. A csapat összeállításánál fontos szempont volt, hogy a fejlesztők különböző ízléssel, műfaji érzékenységgel, attitűddel rendelkezzenek. A szakmai felkészültségen és hitelességen túl, fontos hogy a nálunk dolgozó fejlesztők képesek legyenek csapatban dolgozni az alkotókkal. 

Fontos szempont a fejlesztések során, hogy a célközönséget szem előtt tartsák az írók?

A fejlesztés egyik fontos feladatának gondoljuk, hogy a szerzői szándékok mentén a lehető legátélhetőbb, legemlékezetesebb és legérvényesebb forgatókönyvek szülessenek meg. Nem kérdés, hogy minden filmnek van célközönsége. Ez igaz a széles közönséget megszólító műfaji filmekre, és ugyanúgy a szerzői alkotásokra is, melyek jellemzően a filmfesztiválokon és a művészmozikon keresztül jutnak el a közönséghez. Fontosnak tartjuk, hogy az alkotók, már az írás során reális elképzeléssel, tervvel rendelkezzenek arról, hogy filmjükkel kiket akarnak megszólítani. 

A Filmalap a jövőben tervez-e változtatni a forgatókönyv-fejlesztés gyakorlatán, ha igen, mit?

A Filmalap több mint négy éves működése során kialakult a forgatókönyv-fejlesztés munkamenete. Természetesen nyitottak vagyunk minden építő véleményre és kritikára is. Ahogy eddig is, ezután is nyitva áll az ajtónk minden szakmabeli számára, aki véleményével, javaslataival kívánja segíteni munkánkat.

 

(Pálos Máté – Roboz Gábor)

*

A cikk lezárásakor a Filmalap honlapján még más volt a Forgatókönyv Fejlesztési Bizottság összetétele, de információink szerint csak a késő frissítés miatt.

A cikk eredetileg a Prizma forgatókönyvírásról szóló nyomtatott lapszámában jelent meg.