own_death_4

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

Átbukás – absztrakt lebegés

Szalay Dorottya

2016/07/10

Forgács Péter – Nádas Péter: Saját Halál (2008)

Ha váratlanul szegezik nekem a kérdést: “mi a kísérleti film?”, első reakcióm a védekezés. Provokációnak érzem a kérdést, és nem jut eszembe semmi. Ugyanis a jobb híján kísérletinek (is) nevezett filmezés számomra a legtermészetesebb filmezés, a filmezés maga – többnyire értetlen, szűkítőleg kategorizáló, támadó környezetben. Küzdeni kezdek a kérdező – feltételezett, mert általános – dramatikus-narratív, irodalmi szemléletű filmezés iránti elfogultságával. Ebből a szempontból a kísérleti filmezés az elbeszélő hosszúfilm komplexitásával szemben legfeljebb módszertani kutatás vagy új filmes effektusok feltárása, próbája.”1

own_death_2

Maurer Dóra a kísérleti (experimentális, avantgárd) film meghatározására és besorolására vonatkozó fenntartása ugyan a mai napig helytálló, a narratív film dominanciája okán az experimentális film és a játékfilm közti különbség meghatározásakor továbbra is az irodalmi nyelvre épülő dramatikus struktúra elhagyása az irányadó hivatkozási pont.

Ennek ismeretében egyáltalán nem meglepő, hogy szinte alig akad példa direkt irodalmi (prózai) adaptációra a magyar kísérleti filmek körében. A hetvenes évek szociográfiai irodalma ugyan több olyan (részben) dokumentarista játékfilmet is inspirált, amiben erősen jelen van a filmes formanyelvi kísérletezés (Magyar Dezső: Agitátorok, 1969; Bódy Gábor: Amerikai anzix, 1975; Erdély Miklós: Verzió, 1979), ezekben a filmkészítők általában több, különböző műfajú irodalmi forrásra, gyakran naplórészletekre és egyéb feljegyzésekre támaszkodtak.2 Az 1979 és 1986 között lezajlott prózafordulat “invencióinak” filmes lenyomatai, a filmtörténeti írásokban az “új érzékenység” megjelöléssel felcímkézett filmek közül a stílus programadó darabja, a Kutya éji dala (1983) mindenképpen említést érdemel. Bódy Gábor munkája, ami Csaplár Vilmos: Szociográfia című művének felhasználásával3 készült, a magyar avantgárd (talán inkább underground) film egyik ikonikus darabja. Rögzített happeningként, szeszélyes rögtönzés-sorként4 is aposztrofált film radikális eszköz-és motívumrendszerével, töredezett elbeszélői szerkezetével, játékos eklektikájával egy új filmnyelvi magatartást közvetít.

own_death_3

Gelencsér tanulmányában ezt, illetve az ehhez hasonló mozgóképes alkotói attitűdöt a prózafordulat új formaalkotó elveinek közvetett hatásaként értelmezi.5 Kardos Sándor – az általam ismert – magyar filmesek közül az első, aki egyetlen szöveget felhasználva készített kísérleti filmes adaptációt. A korábbi példákkal ellentétben nem magyar, hanem egy japán író, Agutkava 1916-os novelláját (A zsebkendő) dolgozza fel. Az adaptációs eljárás itt viszonylag egyszerű: a narrátor által közvetített szöveg egy – a rendező által kifejlesztett – technikai eljárás szemléltetését hívatott segíteni. Kardos egy olyan kamerát használt a filmanyag rögzítésére, amit eredetileg sportversenyeken célfotók készítésére alkalmaznak. Ez az eszköz, mely állóképet nem, csak a mozgást képes megörökíteni, biztosította ugyan a látványvilág egyediségét, a homogén képfolyam és a narráció közötti dinamizmus nem tudott megvalósulni. Maurer Dórát idézve, itt inkább az “új filmes effektusok próbájára, feltárására”6 helyeződött a hangsúly.

own_death_4

Forgács Péter Saját halál (2008) című kísérleti filmje adaptációs szempontból részben hasonló tematikát követ. Szintén egy konkrét irodalmi forrásból építkezik, és teszi ezt úgy, hogy az adaptált mű szövegét teljes egészében felhasználja. Forgács filmjében Nádas Péter azonos című elbeszélése az első szótól az utolsóig elhangzik, ez esetben azonban maga az író tolmácsolja azt. Kardos filmjével ellentétben itt az írott szöveg (illetőleg maga az író is) dinamikus, párbeszédes viszonyban van a képpel. A feldolgozott szöveg struktúrája, a könyv formája, a rendező filmnyelvi érzékenysége és a két alkotói attitűd közti összhang okán Forgács közel kétórás (mozgó)kép-áramlása jóval több, mint Nádas szövegének puszta illusztrációja.

own_death_5

A Saját halál Nádas Péter egyes szám első személyű beszámolója ötvenegy éves korában bekövetkezett szívinfarktusáról, a három és fél perces klinikai haláláról, a reanimáció folyamatáról, és a hétköznapokba való visszatérés akadályairól. A könyvben leírt élmény az író saját, személyes tapasztalata 1993. április 26-án megélt haláltusájának feldolgozása. A haláltusa kifejezés kissé talán pontatlan, hiszen itt a hős nem az életéért harcol, hanem azért küzd, hogy legyen ereje “intellektuálisan feldolgozni mindazt, ami vele történik:”7 megérteni és megélni a test és a lélek különválásának élményét.

own_death_6

Nádas elbeszélése két, egymástól igencsak eltérő kontextusban jelent meg. Első ízben 2001-ben volt olvasható az Élet és Irodalom karácsonyi számában, aztán 2002-ben először németül8 jelent meg a legtöbbek által ismert formájában, fotókkal tűzdelt könyvként. Magyarul9 2004-ben adta ki a Jelenkor. Ugyan a szöveg két szövegközlés idejének és a szövegek formájának összevetése is érdekes aspektusokkal gazdagítja az értelmezési lehetőségeket, ebben a szövegben én most az elbeszélés 2004-es formáját veszem alapul. A 287 oldalas könyvet, melynek 160 oldalát ugyanannak a vadkörtefának a különböző évszakban, némileg különböző szögből készült képe foglalja el. A szövegterjedelem sem tekinthető nagynak: oldalanként változó számú sorok követik egymást, hol hosszabb, hol rövidebb bekezdésekkel; olykor pedig csak egy-egy mondatos szöveg töri meg a lap fehérségét.

own_death_7

A “teli” oldalaknál szembetűnő tipográfiai megoldás továbbá a széles margó használata, ami a laparányhoz mérten megszokott tömöttséghez képest levegősebb megjelenést eredményez. Nádas szövegének sajátos csomagolása egy album vagy egy képeskönyv benyomását kelti. Ez a radikális megjelenés egyértelműen megelőlegezi, hogy itt az olvasás megszokott gyakorlatának felülírásáról van szó. Az egyazon vadkörtefát bemutató (annak helyenként egyes részeit kiemelő) fotók nem használhatóak fel a szomszédos oldalon helyet foglaló szöveg értelmezésére. A vadkörtefa-sorozat egésze és a történet persze számos ponton kapcsolódik: például viszonylag egyértelmű párhuzam fedezhető fel a vadkörtefa téli “tetszhalála” és az elbeszélő három és félperces szívhalála között, vagy éppen fordítva a fa lassú metamorfózisa olvasható az emberi élet intenzitásának ellentéteként is. A könyv szerkesztése tehát végig ellenáll annak, hogy egy adott kép a mellette helyet foglaló szöveg puszta illusztrációjaként működhessen.10 A kötet sokkal inkább az irodalom és a fotográfia komplex dialógusa, a szöveg, a kép és a kiadás összes egyéb jellegzetessége (üres oldalak, margó stb.) szerves egészet képeznek.

own_death_8

Látásomnak nem voltak időbeli vagy térbeli korlátai.”11 – a kiadás rendhagyó tulajdonságain túl, a szöveg számos pontján is érzékelhető, hogy a leírás ki akar szakadni az írott szöveg keretei közül. Talán éppen emiatt tűnik olyan természetesnek Nádas szövegének mozgóképes kiterjesztése. Akárcsak a könyvben szereplő fotók esetében, a filmen sem az írott szöveg illusztrálása cél. Forgács filmje sokkal inkább arra vállalkozik, hogy a (fény)kép és a szöveg szerves egészét egy következő evolúciós szakaszba terelje. Forgács ugyan visszatérően szerepelteti a vadkörtefa képét, távol tartja magát a fotósorozat repetitív hatásmechanizmusának kisajátításától. Sőt, éppen ellenkezőleg, egy heterogén képi világot hoz létre, melyben egymást váltják az elmosódott fekete-fehér felvételek, a lelassított talált nyersanyagok (found footage) vagy a tű éles színes jelenetek. Forgács filmje éppen azt a kozmikus szintet adja meg Nádas szövegének, amit az elbeszélő vallomásában olyan nehezen önt szavakba.

Vázát tekintve az elbeszélés könnyen olvasható szöveg benyomását kelti: a történetalakítás a tradicionális hármas felosztásra épül (a halálig, a halál a kórházban, a halál után), amelyben, megbontva az időrendet, a fő témák […] egymást tükrözik a középpont, a halál két oldalán, és a megbontott időbeliséget az okszerű megértés linearitása szervezi.”12 Ugyan tanulmányában előrehaladva Nagy tovább elemzi az írott szöveg struktúrájának komplexitását, összefoglalója elég kiindulópont a képekkel kiegészített írott szöveg és a mozgókép közti főbb különbségek felskiccelésére. Bár – ahogy Nagy is írja – a szöveg is játszik az időrend megbontásával, sőt, számos olyan apróbb, a szerkezetre utaló „csel” is helyet kap a szövegben, mint az – egyébként nem létező – fejezethatárokra való utalás;13 Forgács filmjében szinte korlátlan az idősíkok, a mentális állapotok, a külső és belső világ közti átjárás. Az elbeszélés hagyományosabb felütésétől eltérően a film már az elbeszélés konklúziójával, azaz egy arra való reflexióval nyit, ami a halálhoz közeli tudatállapotban felsejlő ovális nyílást az anya szeméremajkához hasonlítja: „anyám nagy szeméremajka, amint széthúzták, vagy egyre inkább önmagától is tágult, ahogy közeledtem, hogy megszülessek.”14 Az elbeszélés folyamán fokozatosan érlelődő gondolatot, ami a halált és a születést egymásba érő állapotokként értelmezi, Forgács rögtön a film elején közli. Ezzel a gesztussal mintha előre figyelmeztetne arra, hogy hangsúlyosan el fog távolodni az elbeszélés történetvezetésétől. És valóban – a szerkezeti megoldások felülírása, illetve kiterjesztés igénye a film teljes hosszában tetten érhető, ezen felül azonban az árnyalást elmélyítve Forgács a könyv struktúrájának egy-egy sarkalatos pontját is kikezdi.

own_death_10

A könyvben számos olyan oldal szerepel, amin csak egyetlen mondat olvasható. Forgács is átörökíti ezt a kiemelési technikát, amikor is bizonyos időközönként mondatokat és mondattöredékeket jelenít meg a kép egy részén. Ezek a kiemelések azonban nem fedik a regény elkülönített gondolatait. Felmerülhetne tematikaként a szándékos ellenpontozás, de Forgács pont annyi egyezést csempész a filmbe, hogy felülírja ezt az elméletet. „Itt ültem neveltetésem jéghideg csődjében.”15 „Elkísér.”16 Ezeket a kiemeléseket a könyv és a film is osztja.

Csúsztatás, kilengés, kiemelés, megkerülés – talán ezekkel a szavakkal lehetne legpontosabban jellemezni Forgács – az eredeti szöveggel kialakított – adaptációs attitűdjét. Sokszor csúsztatva, a narrációhoz képest korábban vagy később, jeleníti meg a kapcsolódó képet (tyúktoll képe). Gyakran a szövegben elhangzó gondolatok által inspirált formák, mozdulatok felé leng ki az alkotói képzelet (EKG berendezés csöveinek tekergő formái); máskor a Nádas által elnagyoltan, mellékesen megjegyzett elemek kiemelésével játszik a rendező. (szoba geometrikus szigora). A hosszúra nyúló, tárgyilagos szervtani eszmefuttatásokat esetenként távolba révedő képekkel vagy absztrakt képfolyamokkal kerüli meg.

Az egyenletes sötétség inkább furcsa, mondhatni, absztrakt derengés”17 A légszomj, az émelygés, az ájulás közeli állapot látásra gyakorolt hatása szinte a teljes filmet uralja. A képek elmosódnak, a hőst a környezetétől elválasztó kontúrok elhalványodnak, a tárgyak megkettőződnek, a kép imbolyog. Helyenként a létállapotok közti határvonalat szemléltetendő, néha pedig a merengés ürügyeként Forgács rendszeresen tűz be absztrakt képfolyamokat a film szövetébe. Ahogy valamennyi filmnyelvi megoldás tekintetében, az absztrakció forrását tekintve is változatos módszereket alkalmaz. Helyenként a lírai filmek vizualitására jellemző, kizárólag csukott szemmel tapasztalt formák úsznak a képbe, máskor az ismert, de Forgács által felismerhetetlenségig tompított képek köszönnek vissza absztraktként. (A vadkörtefa lombkoronájának fátyolos közelije, a havas táj elmosódó horizontja, a sötétben lebegő tyúktoll ködös sziluettje)

own_death_11

Forgács filmje Nádas elbeszélésének kiterjesztése, az írott szöveg határainak áthágása. A komplex könyv tekintetében a film Nádas elbeszélésének egy új aspektusból megközelített verziója. A szerves egész egy friss megjelenési formája, de semmiképpen sem az album „helyettesítője”. A képeskönyv-forma, a fotók ismétlődése, az olvasói gyakorlat szokás-jellegének felülírása a mű eredeti koncepciójának sajátja. A filmes forma és a narráció meghatározott áramlása nyíltan a fotósorozat repetitív jellegéből adódó hatás ellen dolgozik, de saját eszköztárával képessé válik a szöveg „rejtett” aspektusainak kiemelésére vagy a képzettársítások elmélyítésére. Forgács műve a „maureri” értelemben is a „legtermészetesebb filmezés” terméke, az irodalmi adaptációk egyik kuriózuma.

 

Bibliográfia

Alföldi Jenő (2008) “Élet fája, lét fájdalma” Új Forrás, 2008/8. szám.

Honffy Pál szerk. (2004) A magyar játékfilm a kezdetektől 1990-ig. Budapest: Műszaki Könyvkiadó

Gelencsér Gábor (2008) “Átkötések”, Apertúra, 2008/nyár
http://uj.apertura.hu/2008/nyar/gelencser-atkotesek/
http://uj.apertura.hu/2006/tel/gelencser-forgatott-konyvek-adaptaciok-az-1945-utani-magyar-filmben-vazlat/

Gelencsér Gábor (2006) “ Adaptációk az 1945 utáni magyar filmben (vázlat)”, Apertúra, 2006/tél

Maurer Dóra (1991) “A strukturális filmezésről általában és egészen közelről.” In. Peternák Miklós szerk (1991) F.I.L.M. A magyar avantgárd film története és dokumentumai. Budapest, Képzőművészeti Kiadó, pp. 277-294.

Péter Nádas (2002) Der eigene Tod. Göttingen: Steidl Verlag.

Nagy Ferenc (2011) Living will – Nádas Péter: Saját halál. In. Forrás Folyóirat, 43. évf. 4. Szám. pp. 56-76.

Nádas Péter (2004) Saját halál. Pécs: Jelenkor kiadó.
Zsigmond Adél (2008) “Míg fekszem kiterítve (A Saját halál című elbeszélés és film időstruktúrája)”,
Látó, 19. évf. 10. sz., 2008
http://epa.oszk.hu/00300/00384/00064/1086.htm

 

1 Maurer Dóra (1991) “A strukturális filmezésről általában és egészen közelről.” In. Peternák Miklós szerk (1991) F.I.L.M. A magyar avantgárd film története és dokumentumai. Budapest, Képzőművészeti Kiadó, p. 277.

2 Gelencsér Gábor (2008) “Átkötések”, Apertúra, 2008/nyár
http://uj.apertura.hu/2008/nyar/gelencser-atkotesek/

3
 Ahogy azonban tanulmányában Gelencsér is hangsúlyozza: “a novellabeli eseményekből kevés maradt a filmben, illetve számos új motívummal gazdagodott a filmbeli történet. Lásd: Gelencsér, 2008.

4
 Honffy Pál (2004) “Magyar játékfilmek az 1980-as években” in. Balogh Gyöngyi, Gyürei Vera és Honffy Pál szerk. (2004) A magyar játékfilm a kezdetektől 1990-ig. Budapest: Műszaki Könyvkiadó, p. 266.

5
 Ibid.

6
 Maurer, 1991, p.277.

7
 Alföldi Jenő (2008) “Élet fája, lét fájdalma” Új Forrás, 2008/8. szám.

8
 Péter Nádas (2002) Der eigene Tod. Göttingen: Steidl Verlag.

9
 Nádas Péter (2004) Saját halál. Pécs: Jelenkor kiadó.

10
 A képek és a szöveg viszonyáról és a könyv szerkezetéről bővebben: Nagy Ferenc (2011) Living will – Nádas Péter: Saját halál. In. Forrás Folyóirat, 43. évf. 4. Szám. pp. 56-76.

11
 Nádas, 2004, p. 129.

12
 Nagy, 2011, p. 57.

13
 Nádas, 2004, p.95.

14
 Nádas, 2004, 279.

15
 Nádas, 2004, p.63.

16
 Nádas, 2004, p.133.

17
 Nádas, 2004, p.129.o.

Címke: ,