
2016/08/30
A mértéktartó eleganciát feldughatjuk a seggünkbe, az Y/Z/W-generáció számára az idétlen az új kúl, gondolhatta mindannyiunk kedvenc deszkás sráca, Spike Jonze.
Vagy ugyanezt nagyon dörzsölt marketingszakemberek gondolták a Kenzónál, és a feladathoz keresték meg a lassan ötvenhez közelítő (ok, csak 46) örökhipsztert. Talán mindegy is, hogy volt, az eredmény önmagáért beszél: látványos, forradalmi, vicces, LOL- és WOW-kompatibilis, lájkol- és megosztható, és
Én egyébként nagyjából minden mozgóképet szemérmetlenül imádok, amiben ennyire idétlenül táncol egy szép és/vagy szimpatikus ember, és épp Spike Jonze tette hozzá talán a legtöbbet a furatánc-műfaj történetéhez. Elég felemlegetni a legendásan repdeső Christopher Walken szökelléseit vagy Jonze saját idétlenkedését a Praise You elején.
De nekem mégsem ezek az előzmények jutottak eszembe először az új idétlentánc-mérföldkőről (Margaret Qualley ellenállhatatlan alakítása), hanem Thom Yorke Lotus Flowerje (38,5 millió YouTube-megtekintés) meg a zseniális Ingenue-klip az Atoms for Peace-től. A gülüszemű altersztár mindkettőben lenyom egy tökéletesen egyedi módon béna táncot, mindkettőt az alapvetően klasszikus balettben utazó Wayne McGregor koreografálta meg nagyon pontosan, nyilván Yorke ösztönös mozdulataiból kiindulva.
Node a Jonze-opusz még jobban hajaz Sia zseniális klipjeire, a Chandelierre (1,3 milliárd, mondom milliárd YouTube-megtekintés), az Elastic Heartra (680 millió katt), utóbbiban a lélegzetelállító Maddle Zieglerrel (életkor: 13 év!) Shia LaBeouf ropja, vagy a Big Girls Cryra.
Ahogy írás közben kattintgatok a videók között, most veszem észre, hogy a Sia-klipeket és a mostani Jonze-videót is ugyanaz a koreográfus, Ryan Heffington jegyzi. Szerintem ő tud valamit.
Nyakon csíptünk egy új trendet. https://t.co/ES7yhq2yOI