dsds

LISTA

A tanárok az igazi szuperhősök – 7 isteni film az iskolakezdésre

Lichter Péter

2016/09/09

Az iskola hol izgalmas, hol fenyegető, hol vicces, hol tragikus világa adja magát a filmes feldolgozásokra. A most kezdődő tanév apropóján gyűjtöttünk össze néhány, a témában forgatott alkotást. Naná, hogy a Holt költőkkel kezdjük. És naná, hogy a lista korántsem teljes.

Holt költők társasága (Dead Poets Society, 1989)


Az ausztrál Peter Weir ezzel a remek filmmel robbant be igazán Hollywoodba: a Holt költők társasága több generációnyi tinédzsernek mutatta meg, hogy verset olvasni menő. Weir korábban otthon már forgatott egy iskolások között játszódó filmet, ám a Piknik a Függő sziklánál jóval misztikusabb és komorabb hangulatú történet volt. A Holt költők társasága az arisztokratikus Velton Akadémián játszódik, ahol a kőkonzervatív pedagógiai szemléletet egy minden diákot inspiráló tanár, Mr. Keating próbálja felolvasztani.

Robin Williams egyik első igazi drámai szerepében egyszerűen brillírozik, és egyébként itt tűnt fel annak idején Ethan Hawke is, a csendes, ám tehetséges Todd Anderson szerepében. A film tanórákon játszódó jelenetei olyan felvillanyozóak, hogy a nézőt elfogja a sárga irigység, látván Mr. Keating sodró előadásait. Ráadásul a film magyar szinkronja is nagyon jól sikerült: Tordy Géza átszellemült hangjátéka pluszban színesíti a költészetről lelkendező tanár karakterét.

Az osztály (Entre les murs, 2008)


Laurent Cantet filmje a klasszikus „problémás diákos” tanárfilmek narratíváját követi: egy Párizs külvárosában található gimnázium etnikailag és társadalmilag is vegyes osztályának hétköznapjait követjük nyomon. A nehéz természetű, beszólós és gyakran túlzottan energikus diákokkal François, az irodalom tanár próbálja felvenni a ritmust: persze neki nincs olyan könnyű dolga, mint Mr. Keatingnek, aki egy csapat némává fenyített mintadiákot tanított.

Cantet filmje azért kimondottan figyelemreméltó, a pedagógusi pályára készülők számára pedig kötelezően megnézendő, mert szinte dokumentarista valósághűséggel forgatták. A film főszerepét alakító François Bégaudeau nem színész, hanem aktív tanár, aki ráadásul a sztori alapjául szolgáló könyvet is jegyzi. Cantet a filmet teljesen improvizatívan forgatta, a hetvenes évekbeli magyar filmek dokumentarista módszereihez hasonlóan amatőr szereplőkkel – ettől egészen élővé vált a végeredmény.

High School (1968)


Ha már szóba hoztuk a dokumentarizmust, akkor érdemes a listára tenni az egyik legjelentősebb dokumentumfilmet is a témában. Frederick Wiseman a hatvanas években induló amerikai-kanadai dokus mozgalomnak, a direct cinemának volt az egyik legfontosabb tagja. Az idén nyolcvanhat éves mester módszere rendkívül egyszerű: interjúk és narráció nélkül készíti filmjeit, kamerája csak megfigyelőként van jelen.

Wiseman ötven éve tartó pályáján szinte csak és kizárólag intézményekről – iskolákról, múzeumokról, kórházakról stb. – készített filmet ezzel a módszerrel: egy-egy konkrét intézményt nagyító alá véve az egész rendszerről tudósít. A High School című zseniális dokumentumfilmjében egy átlagos amerikai középiskola mindennapjait figyelhetjük meg: a franciaórától kezdve egészen a tesiórán lezajló jelenetekig ott vagyunk az iskolai élet sűrűjében.

A mintatanár (Detachment, 2011)


Tony Kaye a kortárs amerikai film egyik legszerencsétlenebb figurája: első filmjével, az Amerikai história X-szel annyira nem volt megelégedve, hogy le akarta vetetni róla a nevét. (Ennek ellenére a fekete-fehér, rasszizmusról szóló kőkemény film instant klasszikus lett.) Második filmjét anyagi problémák miatt alig tudta befejezni, a harmadik munkája, A mintatanár pedig szép csöndben feledésbe merült. Pedig a külvárosi iskolákban tanító helyettesítő tanárok kimondottan alulfizetett és nehéz munkájáról Kaye egy húsba markoló filmet készített.

Adrien Brody alakítja Henry Barthes-ot, az iskolából iskolába vándorló helyettesítő tanárt, aki a többi kollégájához hasonlóan a totális kiégés határán dolgozik. A remek szereposztású film úgy ábrázolja a középiskolai tanárok életét, mintha durva bevetéseken edződött kommandósokról szólna – és ez nem áll nagyon messze a valóságtól.

Fél Nelson (Half Nelson, 2006)


Ryan Fleck kisrealista filmje emelte komoly színésszé Ryan Goslingot, aki érzékenyen ábrázolt egy drogfüggőséggel küszködő brooklyni tanárt. A Fél Nelson azon ritkább tanárfilmek sorába tartozik, ahol a diák bölcsebbnek tűnik az őt oktató tanárnál. A Gosling által megformált fiatal tanár és a koravén tinédzserlány kapcsolatáról szóló film azért izgalmas, mert a két figura között nagyon jól működik az apró gesztusokból és hiteles pillanatokból kialakuló kémia.

Az itt bemutatkozó Shareeka Epps alakítja Drey-t, a nyomorban élő afroamerikai lányt, aki az egyik szünetben felfedezi, hogy az izgalmas órákat tartó Dan kokainfüggőségben szenved. A tanár és diákja között egy egymást támogató cinkos barátság szövődik, Dan megpróbálja a lányt kiszakítani a rá rossz hatással levő közegből, Drey pedig tükröt tart a kizökkent életű tanárnak. A Fél Nelson remek hangulatú film, Gosling és Epps alakítása miatt nagyon érdemes megnézni.

Rocksuli (School of Rock, 2001)


A Fél Nelsonhoz hasonlóan a Rocksuli tanárának is fel kell nőnie a tanítás egész embert kívánó feladatához, ám Richard Linklater remek vígjátéka az előző, drámaibb darabokhoz képest egy laza bulinak ábrázolja a pedagógusi hivatást. A filmjeit kaméleoni sokszínűséggel és hangyaszorgalommal ontó Linklater filmje az elmúlt évek egyik legsikeresebb zenés komédiája lett: a Rocksuli lényegében a Holt költők társaságának gyerekfilmes verziója, AC/DC-vel nyakon öntve.

Egy anyagi nehézségekkel küszködő rockzenész (Jack Black) egy félreértést kihasználva általános iskolai tanárnak adja ki magát és elszegődik egy elitsuliba helyettesíteni, ahol a zenei tehetséggel megáldott, ám kissé merev gyerekeket felszabadítja a rock’n’roll mindent elsöprő erejével. A bohóckodó, kissé idióta stílusa miatt a közönséget gyakran megosztó Jack Black ebben a filmben egy olyan szerepre talált, amit gyakorlatilag rá írtak: a Pop, csajok satöbbi kretén lemezbolti eladóját fejlesztette tovább.

Veszélyes kölykök (Dangerous Minds, 1995)


Ha össze kéne állítani egy olyan filmes listát, amin a kilencvenes évek hangulatát legjellemzőbben visszatükröző filmek szerepelnek, akkor a Veszélyes kölykök biztos, hogy a toplistán végezne valamelyik Stallone-filmmel; annak ellenére, hogy húsz év távlatából visszanézve nem feltétlenül neveznénk remekműnek a filmet. De abban a pillanatban, amint meghalljuk Coolio örökbecsű slágerét, a Gangsta’s Paradise-t, rögtön a VHS-polcunk felé vesszük az irányt, hogy leporoljuk az elfeledett John N. Smith klasszikusát.

A Veszélyes kölyköknek szinte iskolás vonalvezetésű a forgatókönyve: a tanárként kezdő, de tengerészgyalogosként már bizonyított Louanne elszegődik tanárnak egy külvárosi gimibe, ahol a legkeményebb gengsztercsemeték tartják terror alatt a szerencsétlen tanárokat. Louanne persze kitartó munkával és néhány fejen átdobással betöri a zabolátlan fiatalokat. A Veszélyes kölykök minden kockája sugározza magából a farmerdzsekis kilencvenes éveket, de mi épp ezért szeretjük.

A cikk a hvg.hu és a Prizma együttműködésének eredménye.