5te7ikspbrc4z6lqf5khutmm6kq

LISTA

Erre flesseltek a dédszüleink – 7 isteni film a negyvenes évekből

Lichter Péter

2016/09/27

Most, hogy újra mozikba került a Casablanca, érdemes végigvenni a negyvenes években forgatott, ma is tökéletesen működő amerikai filmek legjavát.

A világháború utáni időszak Hollywood fénykora volt: soha nem vettek annyi mozijegyet, mint akkor.Hollywood aranykora a harmincas években, a hangosfilm megjelenésével kezdődött és egészen az ötvenes évek elejéig, a televízió térnyeréséig tartott. Ez az időszak nem feltétlenül szólt a filmnyelvi újításokról – hiszen a hang és a párbeszédek megjelenésével kevesebb kreatív energiát fordítottak a vizualitásra – ám a klasszikus hollywoodi történetmesélés és a legtöbb műfaj a harmincas-negyvenes években szilárdult meg.

Aranypolgár (Citizen Kane, 1941)

n6

Orson Welles filmjét a kritikusok és filmesztéták évtizedeken keresztül a filmtörténet legjobb alkotásának választották, ezért szoktak a nézők gyakran kissé csalódottan reagálni a rendezőlegenda filmjére. Pedig az Aranypolgár mai szemmel is zseniális, és nem csak azért, mert Welles mindössze huszonöt évesen tette le az asztalra ezt a filmet – sőt, a főszerepet is ő alakította, abszolút hitelesen megformálva az öregedő Kane-t.

Az Aranypolgár korszakalkotó képi megoldásai mögött – mint az észvesztő kameramozgások és a zseniális mélységi kompozíciók – egy bizonyos Gregg Toland nevű operatőr állt, aki legalább akkora tehetség volt, mint a termetes, kölyökképű színészlegenda. A film egyébként egy magányos sajtómágnás halála körül forog: az újságírók azt próbálják kideríteni, hogy mit is jelent a milliárdos utolsó leheletével elsuttogott szava, a „rózsabimbó”. Kezdő filmrendezőknek kötelezően ajánlott alapmű: az Aranypolgárból kiderül, hogy már minden trükköt hetven éve kitaláltak.

Casablanca (1942)

n5
A Casablanca csak egy egyszerű tucatmunkának indult – senki sem sejtette, még a magyar származású rendező, Michael Curtiz (Kertész Mihály) sem, hogy ez a háborús romantikus film a mozgóképtörténet egyik ikonja lesz. A Casablanca zsenialitása nem is Kertész rendezéséből táplálkozik, hiszen akkoriban a rendezők – Wellest leszámítva – szürke kivitelezők voltak, az úgynevezett rendezői kézjegy inkább hibának, mintsem érdemnek számított. A Casablancát a forgatókönyve és a karakterei miatt szeretjük újra és újra megnézni.

A film forgatókönyvét az Epstein-ikrek írták: egész egyszerűen mesterien ötvözik benne a háborús filmek feszültségét a romantikával és a fanyar, melankolikus humorral. Valahogy a filmben az európai érzékenység és irónia zseniálisan keveredik a hollywoodi filmek érzelmességével – sokat hozzáadott a film hatásához az a tény, hogy a rendezője és a legtöbb szereplője (Peter Lorre, Conrad Veidt, Szőke Szakáll, Paul Henreid) a valóságban is menekülő német, osztrák vagy magyar emigráns volt.

Gyilkos vagyok (Double Indemnity, 1944)

n4
A nácizmus hatalomra jutásával és a világháború kitörésével számos német, osztrák és magyar filmes emigrált először Angliába, majd Amerikába. A hollywoodi filmgyártás ebből a komoly emigrációs hullámból nagyon sokat nyert: az európai filmgyártás formanyelvi érzékenységét remekül tudta kamatoztatni olyan, akkoriban rügyező műfajokban, mint a film noir. A műfaj egyik legizgalmasabb alapművét az Osztrák–Magyar Monarchiában született Billy Wilder rendezte, aki később leginkább a vígjátékaival (Van aki forrón szereti, Legénylakás, Haver, haver) vált híressé.

A Gyilkos vagyok sztoriján amúgy a krimiirodalom két nehézbombázója dolgozott – James M. Cain regényéből a forgatókönyvet Raymond Chandler írta –, nem véletlen, hogy a film a noir egyik alapköve lett. A mai szemmel is izgalmas film nem egy detektívet, hanem magát a gyilkost állítja a középpontba, végig érte izgulunk: egy biztosítási ügynököt rávesz egy gazdag nő, hogy tegyék el láb alól a férjét. A Gyilkos vagyok zavarba ejtő alapötlete ma is kimondottan nézhetővé teszi a filmet.

Forgószél (Notorious, 1946)

n3
Alfred Hitchcock remekül érzett rá a korhangulatra: klasszikus filmje, a Forgószél a második világháború után Dél-Amerikában bujkáló nácik felkutatását tematizálta, a rendező egy jellegzetesen hitchcockos, romantikus suspense-filmbe csomagolta az ötletet. A német származású Angelica Hubermant (Ingrid Bergman) egy sármos amerikai kém (Cary Grant) beszervezi, hogy kerüljön közel egy Brazíliában bujkáló nácihoz. A két kém időközben egymásba szeret, és a dolgokat az is bonyolítja, hogy a megfigyelt német arisztokrata meg Angelicába habarodik: persze a látszatot fenn kell tartani és a nő hozzámegy a férfihoz.

A Forgószél az összes jellegzetes Hitchcock-fogást felvonultatja: a zseniálisan adagolt feszültséget – nézőként mindig többet tudunk, mint az egérfogóba került hősök – és a mindent elsöprő érzelmeket. Bergman és Grant között ráadásul remekül működik a kémia, annak ellenére, hogy van egy vicces ellentét az amerikai színész merev szárazsága és a svéd színésznő finomsága között. Valószínűleg valami hasonló feszültség működtette a Casablanca romantikus szálát is.

A Sierra Madre kincse (The Treasure of Sierra Madre, 1948)

n2
John Huston maróan keserű neo-westernje az egyik legnagyobb klasszikusa az amerikai filmtörténetnek, Kubricktól Paul Thomas Andersonig mindenkit megihletett. A húszas években játszódó film középpontjában három elkeseredett kincsvadász áll, akik Mexikóba utazva a saját kapzsiságukba és gyanakvásukba kattanva szép lassan felőrlődnek. Humphrey Bogart ebben a filmben járatta csúcsra a rá jellemző kérges fanyarságot: az általa megformált Dobbs egy olyan rohadék gazember lett, akit lehetetlen nem szeretni. A Sierra Madre kincsét egyébként eredeti helyszíneken forgatták: ez akkoriban egyáltalán nem volt jellemző, de a rendező arra törekedett, hogy minél hitelesebb legyen a film hangulata. Huston filmje annak idején nagy kritikai sikert aratott: ez volt az első mozi, aminek a rendezőjét és a rendező édesapját is Oscarral díjazták, az egyik kincsvadászt ugyanis Walter Huston alakította – aki nem mellesleg az Addams Familyvel híressé vált Angelica Huston nagypapája is volt.

A harmadik ember (The Third Man, 1949)

n1

Carol Reed angol rendező mesterműve a kémfilm műfajának egyik alapköve lett. A harmadik ember Graham Greene regényéből készült: a második világháború lezárulásával a szövetséges erők katonai felügyelet alá helyezték a romokban álló Bécset, különböző zónákra osztva a várost. A film sztorija ebben a zavaros, soknyelvű világban játszódik, ahol a piti tolvajok, szélhámosok és csempészek úgy lubickoltak, mint boldog aranyhalak az akváriumban.

Ebbe a zavarosba érkezik meg gyerekkori barátja meghívására Holly Martins amerikai westerníró: ám Martins már csak barátja, Lime halálhírével tud szembesülni. Az elég gyanús ügyekbe keveredő Lime halála persze sokkal több, mint aminek tűnik, Martins pedig elkezd utánajárni a sztorinak. A filmet itt is a tökéletesen eltalált casting teszi részben halhatatlanná: a kissé merev és savanyú Joseph Cotten mint Martins és az örök rosszcsont Orson Welles mint Lime egész egyszerűen tökéletes.

Alkony sugárút (Sunset Blvd., 1950)

film-essential-sunset-boulevard
Billy Wilder nevéhez köthető az egyik legkülönösebb hangulatú film noir, ami nemcsak a negyvenes éveket, hanem egy egész hollywoodi korszakot zárt le. Az Alkony sugárút a hollywoodi glamúrvilágnak állított egy keserű nosztalgiába mártott emlékművet. A film főhőse egy anyagi csőd szélén álló forgatókönyvíró, aki egy véletlen folytán belebotlik egy szebb napokat látott némafilmsztárba. A korosodó, saját egykori csillogásába mániákusan kapaszkodó sztár meghívja palotájába az írót, hogy segítsen neki befejezni a nagy visszatérésnek szánt forgatókönyvét. Az író a pénz miatt belemegy a kínos játékba, ám ami korábban megmosolyogni való szenilitásnak tűnt, az igazi őrületbe csap át.

Az Alkony sugárút volt az egyik első olyan hollywoodi film, ami önnön hanyatlásáról mesélt: az egykori sztár korábban rendezőként dolgozó komornyikját az az Erich von Stroheim alakította, aki valóban némafilmrendező volt, sőt a főszereplőt alakító Gloria Swansont is dirigálta. Wilder filmje tele van hasonló áthallásokkal, amitől az Alkony sugárút még szomorúbb lesz – ilyen a finálé lépcsős jelenete vagy az a keserédes képsor, amiben nyugdíjazott némafilmsztárok, köztük Buster Keaton bridzselnek.

A cikk a hvg.hu és a Prizma együttműködésének eredménye.

Címke: , ,