2016/12/14
Listaformába öntött minikritika a Zsivány Egyesről.
Ez inkább egy jó háborús film.
A legtöbb helyen a Zsivány Egyes kapcsán a Piszkos tizenkettőre asszociáltak a kritikusok, nekem is ez ugrott be elsőnek. (Bár a „lehetetlen küldetésre induló osztag” jellegzetes narratívái közül a Ryan közlegény megmentésére is lehetne gondolni, mert a Zsivány is felvonultat egy remek partraszállós jelenetet.)
Szóval az új fimben inkább a háborús filmek izgalma a hangsúlyos, nem pedig a Star Wars-mítoszhoz való igazodás. A történet kellemesen egyszerűre lett gyalulva, lényegében hiányzik belőle minden olyan elem, ami a korábbi filmeket fárasztóvá tehette (politikai bonyodalmak, szerelmi szálak, kusza családi drámák stb.) Szóval akit eddig elriasztott a Star Wars-világ, annak
(Semmiképpen sem kronológiailag helyesen, a Baljós árnyakkal.)
És újra vannak lépegetők!
Tengerparton! Pálmafák mögül felbukkanó lépegetők! Ez a néhány beállítás olyan, mintha Terrence Malick álmodta volna őket az Őrület határán forgatásának szünetében.
Az akciójelenetnek van egy kellemesen konzervatív formanyelve: nincsenek szanaszét szecskázva a képek, bátran használ a rendező hosszabb beállításokat. Vagyis az egésznek van egy eleganciája, ami nem annyira görcsösen tetszeni akaró, mint az előző film kényszeres optikatükröződései.
Ez az első Star Wars-film, aminek tényleg hibátlan a castingja. Talán azért, mert itt majdnem minden figurát egy tapasztalt színész alakít, aki a karakterének megfelelő szerepet kapott. Forest Whitaker kicsit őrült, mint az Utolsó skót királyban, Mads Mikkelsen csendben őrlődik, mint a Vadászatban, Riz Ahmed gyámoltalanul pislog nagy szemeivel, mint a The Night Of-ban, Ben Mendelsohn pedig genyó és vizenyősen néz, mint mondjuk az Animal Kingdomban. (Szóval nem éreztem azt a hidegrázós anakronizmust, mint amikor szegény Samuel L. Jackson előkapta a lézerkardját, vagy Ewan McGregor jedibölcsességeket mondott.) Az is segíti a színészeket, hogy rendesen meg lettek írva, minden karakternek van kellő mélysége.
Végre van egy robot, ami vicces, de nem szellemeskedő és nem fárasztó. A finoman szarkasztikus humora engem az Interstellar robotjára emlékeztetett, csak ennek a robotnak robotosabb a formája.
A légicsata nagyon is jó lett. Külön remek, hogy a pilóták kb fele nő. (Sőt vannak köztük idősebbek is. Ez, ha jól emlékszem a régi Star Wars-filmekre volt jellemző, legalábbis van egy olyan emlékem, hogy a Jedi visszatérben ötvenes csávók vezetik a lázadók űrhajóit.)
Fura talán ezt kiemelni, de a Zsivány Egyesnek nagyon szépek lettek a színei. Ez leginkább a film első felére igaz, itt nagyon szépek a barnák, a zöldek és a szürkék – az egész nyilván a komorabb koncepciót követi, amitől a Disney fejesei hisztiztek a nyáron. De szerintem pont ettől a tónustól lett izgalmasabb a film.
A film vége tényleg kimondottan érdekes lett, talán még kirívónak is lehet nevezni ebben a langyos, csak a biztosra játszó hollywoodi mezőnyben. De ezt nem nagyon tudom spoilerezés nélkül kifejteni, majd megteszik mások.
Szóval ez a Star Wars-film olyan, mintha a Star Wars-filmektől félő, finnyás harmincas közönségnek forgatták volna, hogy majd jövőre még több nézője legyen az igazi Star Wars-filmnek. Mondom ezt úgy, hogy amúgy szeretem a Star Wars-filmeket.
(Kivéve a Baljós árnyakat, a klónosat meg az azt követőt, amiben a totálisan alkalmatlan Hayden Christensen a Darth Vader.)
Címkék: Star Wars
Partnereink
Szólj hozzá!