voyage-of-time-still-1

KRITIKA

Életflesselés – Terrence Malick: Voyage of Time

Lichter Péter

2017/03/31

Malick most igazán felültet a spirituális hullámvasútra.

Ahhoz, hogy jól meg tudjam ragadni Terrence Malick legújabb montázsfilmjének lényegét, furcsa módon a magyar cím kritikájával kell kezdenem. Ugyanis a forgalmazó által kitalált verzió, Az Univerzum története tökéletesen félrevezető. Persze a nemzetközi forgalmazó által készített előzetesek is hasonlóan torzítóak, ebből a szempontból a hazai forgalmazás csak követte a külföldi példát: lényegében egy szinte tiszta avantgárd film domesztikálását, eladhatóvá tételét.

Ugyanis Malick filmje nem az “Univerzumról” szól, és a legkevésbé sem “történet”.

images

A magyar cím és a poszterek valami tanulságos, pedagógiai szempontból is velős ismeretterjesztő filmet ígérnek, egy látványos természettudományos tanórát, amire bátran el lehet vinni az egész családot. Nyilván ezért is nyomták tele a filmmel a multiplexeket is – puszta kíváncsiságból én is egy pláza mozijában néztem a filmet. A terem egyharmada ki is vonult a filmről – mondjuk azt hozzá kell tenni, hogy meglepően kicsi teremről volt szó.

Malick egyáltalán nem meglepő módon abszolút kikerüli a klasszikus BBC-s ismeretterjesztő sablonokat, semmit nem magyaráz,

a nyelvet is asszociatívan, montázsszerűen használja.

voyage-of-time

Cate Blanchett narrációja tulajdonképpen egy Malick által írt töredezett szabadvers, ami helyenként kimondottan jól rezonál a látványos tájképek folyamszerűen áradó totáljaira, de a  film végére talán egy kissé elfárad és kimondottan giccses egysorosokba, iskolás haikukat idéző blődségekbe fullad. De mindennek ellenére Malick filmje jól működik – ha a megfelelő elvárásokkal ülünk be a terembe.

A címfordítás másik félreértése, ami rossz elvárásokat generálhat: a film egyáltalán nem az Univerzumról szól.

Malick érdekes asszociációs keretbe ágyazza a filmet: roncsolt, kopott, pixeles, tulajdonképpen csúnya videóképeken különböző emberi pillanatokat látunk, esküvőtől a temetésig, rituáléktól a banális jelenetekig. Ezek a teljesen amatőr képsorok szervezik a Blanchett által szavalt szabadvers asszociációt, és ezzel az egész filmet: Malick gondolatfolyama az élet megszületése körül kering. Az Univerzum ennek csak a kerete, teljesen absztrakt kontextusa – a lassan kibontakozó montázs az élet létrejötte felé halad. Nem kapunk magyarázatokat a csillagokról, galaxisokról, az Ősrobbanásról, semmivel sem leszünk okosabbak a film után: a magyar cím olyan elvárásokat teremthet, aminek a film nem tud megfelelni. De Malicknek nyilvánvalóan nem is célja az oktatás, egyszerűen

egy tiszta, önfeledt flesselésre hív, a 2001:Űrodüsszeia repülő csontja és lebegő űrállomása közötti millió éven átívelő vágást tölti fel látványos totálképekkel.

Voyage-of-Time-620x337

A film bizonyos snittjeire még emlékezni is lehet az Élet fájából – Malick mostani munkája olyan, mint egy hosszú lábjegyzet, amit az Arany Pálmával díjazott filmjének közepéhez lehetne illeszteni. (Az is eszembe jutott a filmnézés közben, hogy akár egy az egyben bele lehetne “vágni” Az Univerzum történetét az Élet fájába anélkül, hogy a családfilm narratívája sérülne, csak végeredményben akkor négy és fél órás elszállássá duzzadna az egész, ami persze nem feltétlenül lenne baj, sőt.)

Malick filmje az időről “szól”, de az ismeretterjesztésre használt nyelvet kukába dobva a költészet nyelvéhez nyúlt. Ez sokakban csalódást és émelygést kelthet, ám ha átadjuk magunkat a ránk zúduló képeknek, és negligáljuk a (szerencsére szórványos) narráció enyhe patetikusságát, akkor a szó eredeti, nem ezoterikus értelmében jó élményben lehet részünk.