columbus-architectural-stills_dezeen_2364_col_7-852x461

KRITIKA

Kifogástalan architektúra – Columbus

Huber Zoltán

2017/12/02

Az önmagára mindig egyetlen névvel hivatkozó Kogonada csodálatos videóesszéivel kisebbfajta celebritássá nőtte ki magát a youtube/vimeo filmrajongó nézői körében.

A dél-koreai filmteoretikus szupervágásai és mozgóképes elemzései izgalmas irányvonalak mentén boncolgatják a legkülönfélébb rendezők módszereit, Kogonada játékfilmes debütálása tehát az elméletről gyakorlatra váltó alkotók nagy hagyományát folytatja. A Columbus pontosan azért kihagyhatatlan bemutatkozás, mert az író-rendező impresszív filmtörténeti és filmnyelvi tudásanyaga minden egyes képkockáját mélyen átitatja.

Haley Lu Richardson and John Cho appear in Columbus by Kogonada, an official selection of the NEXT program at the 2017 Sundance Film Festival. © 2016 Sundance Institute | photo by Elisha Christian.

Haley Lu Richardson and John Cho appear in Columbus by Kogonada, an official selection of the NEXT program at the 2017 Sundance Film Festival. © 2016 Sundance Institute | photo by Elisha Christian.

Kogonada nehéztüzérségként használja a példaképek ikonikus írói és rendező fogásait, melyek nem túl meglepő módon még így, másodkézből is nagyszerűen működnek. A Columbus jobbára statikus, aprólékosan kiegyensúlyozott kompozíciókat illeti, Kubrick neve ugorhat be elsőre. A tárgyi környezet hangsúlyos felmutatása és használata Wes Anderson módszerével rokon, a forgatókönyv felépítése, a karakterek közötti interakciók egyszerre követik Bergman és Linklater megoldásait. Kogonada filmjében egyszerre kísért Hitchcock szürreálba hajló realizmusa, Jim Jarmusch törékeny líraisága és mindenek felett Ozu szemlélődő zen-nyugalma, és ekkor még csak a legnyilvánvalóbb hivatkozási pontokat érintettük.

 

Az impozáns névsor gond nélkül tovább bővíthető, de már így is egy olyan toplistás felsorolást kaptunk, ami borítékolhatóan megemeli picit a filmrajongók pulzusát. Korántsem veszélytelen persze épp a legnagyobbakat megidézni még akkor sem, ha az alkotó ennyire jól ismeri a filmtörténet kiemelkedő szerzőit. A módszerek kölcsönzése és tanulmányozása, illetve a hivalkodó öncélúság között nagyon vékony a határvonal, ahogyan a főhajtásokból is nagyon könnyű gyenge utánérzésbe átcsúszni, ám itt szerencsére nem ezek történnek. Kogonada biztos kézzel gyúrja egybe a változatos hatásokat és pontosan tudja, kihez miért fordult ihletért. Az utolsó fényfoltig kidolgozott, mérnöki pontosságú megformáltság ugyan több ponton rátelepszik és kissé rideggé teszi a filmet, a remek karaktereknek hála sikerül egy irányba rendezni a különféle filmnyelvi fogásokat.

columbus-architectural-stills_dezeen_2364_col_2-852x461

A középnyugati városkában veszteglő dél-koreai férfi és a problémás anyját elhagyni képtelen fiatal lány keserédes kapcsolatára az is maximálisan rá tud kapcsolódni, aki életében nem hallotta még mondjuk Bresson nevét. A Columbus sajátos hangulata a filmtörténeti áthallások felismerése nélkül is működik, ami nagyrészt Kogonada arányérzékének köszönhető. A szereplőket apró életképeken keresztül ismerjük meg és az egymással folytatott párbeszédekből kell kisakkoznunk, mi is mozgatja őket. A dialógusok azonban az élethez hasonlóan nem a minket érdeklő lényegről, hanem hétköznapi dolgokról vagy teljesen másról folynak, így apró mozaikokból kell összeraknunk a fő információkat. Kogonada ráadásul többször üveg mögül, hang nélkül mutatja a beszélgetéseket, vagy épp csak egy tükörképet láttat, így késztetve a nézőt arra, hogy még jobban figyeljen a részletekre.

 

Nemcsak életszerűnek érezzük a szereplők viselkedését, de a fókuszált figyelem miatt törvényszerűen közel kerülünk hozzájuk. Mindez nyilván nagy súlyt helyez a színészekre is, de az eddig jóval komolytalanabb szerepeiről ismert John Cho és a Split egyik elrabolt áldozataként látott Haley Lu Richardson remekül megbirkóznak a feladattal. A két főszereplő szomorkás poroszkálását és lassú egymásra hangolódását támogatják a már említett filmnyelvi megoldások, Kogonada legnagyobb dobása mégis az, hogy a kettejüket összekötő közös nyelvként a választott helyszín építészetét használja.

Library-Interior_Photo-Credit-Elisha-Christian_Courtesy-of-Superlative-Films_-Depth-of-Field_72ppi-645x349

A város neve nem véletlenül lett egyben a film címe, az épített környezet ugyanis minden szinten meghatározó jelentőségű a műben, közvetlenül és közvetetten is. A helyszín nem keverendő össze Ohio állam hasonló nevű fővárosával, ez az indianai Columbus, ami leginkább arról híres, hogy az itt működő motorgyár egykori igazgatója negyvenes-ötvenes-hatvanas években afféle szabad játszóteret biztosított az amerikai modernista építészet számára. Így lett a negyvenötezres település az építészet iránt érdeklődők Mekkája, a helyszín egyediségét pedig Kogonada is maximálisan kihasználja.

 

Az építészet egyrészt a film felszínét formálja, hisz a kompozíciók alapját adja és a hősök is ezek között, ezekben a terekben bolyonganak. Másrészt ez a téma lesz a referenciapont, ami összeköti őket és végül az épületekről beszélgetve képesek felfedni magukat és megismerni a másikat. A Columbus így nemcsak a választott helyszín invenciózus használata miatt nagyon érdekes, de az építészet is ritkán tűnik ennyire izgalmasnak és relevánsnak a mozgóképen, hisz a vizuális hatások mellett organikus része lesz a két főszereplő kapcsolatának is.

copy-of-john-cho-in-columbusphoto-credit-elisha-christiancourtesy-of-superlative-films2fdepth-of

Kogonada filmje nagyon különös élmény, mert végeredményben pontosan olyan, mint az általa csodált épületek. Gondosan tervezett, minden részletében kidolgozott, masszív alkotás, amit körbejár és elnézeget az ember, de valahogy mégsem választaná a saját otthonának. A Columbus kétségtelenül lenyűgöző szerkezetű, precízen átgondolt és részletgazdag, mégis van benne valami furcsa disszonancia, amiért már önmagában megéri megnézni. Mert a rendező tényleg mindent megtanult az általa imádott rendezők módszereiről, de hogy valóban felkavarja és magával ragadja a nézőt, ahhoz pont valamiféle irracionális tökéletlenségre, zseniális hibára vagy koszra lett volna szükség. Amit csak a legnagyobbak tudtak.