j1

KÍSÉRLETI VETÍTŐ, magazin

A pixelek extázisa – Jacques Perconte művészete

Lichter Péter

2018/05/19

A kortárs európai kísérleti film egyik legeredetibb figurája: Jacques Perconte.

A kísérleti filmesek nemzetközi szubkultúrája olyan, mint egy virtuális család – lényegében mindenki ismer mindenkit, általában persze a neten keresztül. (Gondolom ez ugyanúgy igaz lehet a költők, kortárs táncosok, barokk zenészek, absztrakt festők és gasztroenterológusok világára is.) Azért izgalmas ennek a néhány száz fős familiának a részévé válni, mert szinte bárhová utazva össze lehet futni rendesen is az ismerősökkel. Amikor például idén Borival Nantes-ban jártunk egy workshopot tartani, a félnapos párizsi kirándulásunkba iktattunk egy kellemes kávézást kedvenc absztrakt filmesemmel, Jacques Perconte-tal is, aki előző nap rám írt, hogy fussunk már össze a műterme környékén. A találkozásunk tipikusan olyan volt, mint általában a kísérleti filmesekkel való összefutások: úgy beszélgettünk egymással, mintha már száz éve haverok lennénk, mintha ott folytatnánk, ahol múltkor abbahagytuk. Ez a szépsége a kísérleti filmes szubkultúrának: olyan mint egy titkos társaság, már csak egy vagány kézfogást kéne kitalálni hozzá.

j2

A 74-es születésű Jacques Perconte filmjeit (és installációit) egy csomó oldalről meg lehet közelíteni. Talán a legtöbbször az újmédia művészet felől szokták őt elemezni, hiszen a leghíresebb munkái az úgynevezett glitch-technikával készült videóművek. A glitch lényegét a digitális képbe programozott hibák adják: a “glitchelt” videók képei izgalmas módon esnek darabokra, összefolynak, absztrakt módon szétörvénylenek stb. A glitchművészet a kilencvenes években kezdett el igazán felvirágozni, Perconte pályája is ekkor indult.

A másik terület pedig a tájképfestészet, amihez Perconte művészete ezer szállal köthető. Filmjeiben a tájak a főszereplők, ám nem a James Benning és a Peter Hutton által képviselt minimalista módon – habár persze a minimalizmus Perconte filmjeit is meghatározza. De ez a minimalizmus nem a Benning-féle kitartott, merev (és látszólagos) eseménytelenség, hanem valami folyamatosan vibráló örvénylés. Perconte a tájak lényegét az impresszionista festőkhöz hasonlóan tudja megragadni: a világot színes foltokba konvertálja. Érdekes, hogy a  kimondottan nagy felbontású digitális kamerákkal rögzített képei képesek festőivé, a szem által letapogathatóvá válni – (és akkor egy filmteoretikai szökkenéssel el is juthatunk a Laura Marksféle haptikus képekig, amiket amúgy az amerikai esztéta inkább az analóg filmképekhez szokott kötni).

Jacques Perconte TRIANGULATION.jp 08

Perconte egyik első, és máig leghíresebb filmje az After the Fire – amit Korzikán rögzített egy vonat ablakából filmezve. Maga a korzikai táj is absztrakt, álomszerű festményre emlékeztet, mivel Perconte egy tűzvész után járt arrafelé: a föld megfeketedett dombjai egy idegen bolygóra emlékeztetnek. Ezt a tájat bontja a film absztrakt színekké – a glitch fokozatosan alakítja át a képeket, mint egy mutáció.

Après le feu, 2010 from Jacques Perconte on Vimeo.

Amúgy Perconte az utóbbi években az egyik legmenőbb francia képzőművésszé vált. Igazándiból már nem csak fesztiválok gettójában, hanem galériákban is meg lehet találni a műveit (ez a kétlakiság amúgy a közhiedelemmel ellentétben általában ritkább a kísérleti filmesek körében) – de Léos Carax filmjéhez, a Holy Motors-hoz is készített egy szekvenciát, ami az After the Fire-nek a variációja. Ebből a részletből egy külön filmet is csinált, a címe: L.

L, 2014 from Jacques Perconte on Vimeo.

Ezek mellett Perconte a performanszokra is ráállt – készített videódíszletet operaelőadásnak is. Az egyik legújabb műve, az Albatre, amit Carlos Grätzer zeneszerzővel közösen hoztak létre. Van olyan verziója is a filmnek, amit Perconte élőben glitchel a zenére – egyelőre sajnos csak egy teasert tudok ide rakni, de már ebből látszik, hogy mekkora fless lehet a cucc:

Albâtre, teaser n°3 from Jacques Perconte on Vimeo.

További linkek:

Weboldala

Vimója

Wiki

Címke: