klute4

ESSZÉ

Egy elfelejtett csodabogár a hetvenes évekből: Klute

Lichter Péter

2018/06/25

Alan J. Pakula egy elfelejtett titán.

Először is: ez a poszt azért született meg, mert hirtelen felindulásból valamivel meg kellett ünnepelnünk a Prizma újraéledését (illetve tesztelni is kellett az adminfelületet). Ugyanis valami misztikus, (számomra) teljesen érthetetlen technikai malőr miatt az oldal hosszabb időre eltűnt az internet egéről. Ráadásul a lap lassacskán, vagyis bő fél éven belül a tizedik születésnapját fogja ünnepelni, aminek az apropóján lehet, hogy még több lesz a köldöknézés az oldalon (értsd: sokat fogunk beszélni magunkról, illetve a kedvenc filmjeinkről – bár, ha jobban belegondolok, ez eddig is így ment, szóval whatever.) Például szeretnénk jövőre végre megint egy lapszámmal előállni, egy exkluzív születésnapival, plusz egy könyvet is jó lenne kiadni megint – de persze az, hogy mi az, amit szeretnénk, és mi az, ami lehetséges, két különböző dolog. Majd meglátjuk.

A héten szörfözés közben véletlenül belefutottam egy hetvenes évekbeli, némileg elfelejtett klasszikusba, a Klute-ba. Mivel a legtöbb Alan J. Pakula-filmet kimondottan szerettem, ezért gyorsan be is pótoltam ezt a kínos mulasztást. Pakula, a Kubrickkal egy időben (1928) született producer-rendező jegyzi Az elnök embereit (1976), a Sophie választását (1982), illetve A Parallax-tervet (1974), és a kilencvenes évekből még egy általam eléggé kedvelt VHS-klasszikust is jegyez, A Pelikán ügyiratot (1993). Utolsó filmje a kevéssé sikerült Az ördög maga (1997) Brad Pitt-tel és a halovány Harrison Forddal, egy lapos-romantikus IRA-s politikai thriller. Persze annak idején, amikor a moziban láttam (tizenkét évesen), végigparáztam. Amúgy abszolút nem tartozik szigorúan ide, de Pakula a filmrendezők azon tragikus csoportjába tartozik, akik autóbalesetben haltak meg. (Még Murnau jut az eszembe, szóval lehet, hogy tényleg pici klubról van szó.)

KLUTE1520

Pakula neve a míves politikai thrillerekkel forrt egybe, bár első, viszonylag idősen tető alá hozott rendezése (Első szerelem) speciel vígjáték, de forgatott westernt is. Igazán a hetvenes évek első fele volt az ő időszaka: a hollywoodi film reneszánszaként is számon tartott rövid (1967-75) időszak az európai szerzőiség és a hollywoodi műfajok kísérletező, újító szellemű időszakát hozta el. Ekkor indult a pályán a még kísérletező/játékos Spielberg (Párbaj, A sugarlandi hajtóvadászat), a hihetetlenül avantgárd Lucas (THX-1138), a már ekkor vagány Scorsese (Alice már nem lakik itt, Aljas utcák) és a mindig teljesen elszállt Altman (M.A.S.H., McCabe és Mrs. Miller, A hosszú búcsú) – a sor persze a végtelenségig folytatható lenne Coppolával, Friedkinnel, Rafelsonnal, De Palmával, Hopperrel, stb.

A Klute egy introvertált magánnyomozó és egy prostituált különös történetét meséli el. John Klute-ot (Donald Sutherland) egy gazdag barátja megbízza, hogy találjon meg egy eltűnt gyárigazgatót. A szálak New Yorkba vezetnek, egészen pontosan egy Bree Daniels nevű prostituálthoz (Jane Fonda). Klute eleinte óvatosan kerülgeti a nőt, ám lassanként közel kerülnek egymáshoz – közben a nyomozás szálai is egyre mocskosabb titkokhoz vezetnek.

A Klute jellegzetes kora hetvenes évekbeli film: nagyon sokat merít az európai modernista munkák formavilágából és dramaturgiájából. (Innen talán Antonioni hatása a legerősebb, de ez nem is annyira óriási megfigyelés.) Pakula filmjében az az igazán izgalmas, hogy a slasherök formai jegyeit keveri a politikai thrillerek és a noirok világával, mindezt iszonyatosan lazán, nagyvonalúan és bátran teszi. A végeredmény egy abszolút szabálytalan valami, amit persze Surherland és Fonda zseniális alakítása tart egyben: baromi jól működnek ketten a vásznon (monitoron), az ellentétes habitusukban van valami elbűvölő. (Sok improvizatív jelenetet vonultat fel a film, Fondának nagy teret hagyva a kibontakozásra, nem véletlenül kapott érte Oscart.)

Original Cinema Quad Poster - Movie Film Posters

Original Cinema Quad Poster – Movie Film Posters

Nekem a slasherös íz tetszett a legjobban benne, ráadásul a film jóval a sorozatgyilkosos hullám előtt készült, de a Black Christmas és a Halloween több jegye is kimutatható rajta. (Kezdve az iszonyatosan erős zenével, vagy a padláson rejtőzködő, kísértetszerű gyilkos alakjával.) Pakula nagyon jó arányérzékkel adagolja ezeket az összetevőket: a paranoia és a magány érzése különös eleggyé válik a filmben.

Röviden ennyi. Nézzétek meg: a Klute bőr alá kúszó, szabálytalan hangulata még az idei év eddigi legjobb filmjében (Sosem voltál itt) is ott van.

 

Címke: