2020/09/21
Dózsa Tamara változatos dizájnjain a sokszor látott filmek is új arcukat mutatják.
Az MKE negyedéves tervezőgrafika szakos hallgatója a színekkel, a tipográfiával és a kompozícióval is előszeretettel játszik.
Mi fogott meg a filmekben, amikhez a plakátok készültek?
Egyetemi feladat volt a plakáttervezés, néhány filmet a tanárunk szabott meg, néhányat pedig mi választhattunk ki, én A burzsoázia diszkrét báját és a 2001: Űrodüsszeiát, melyek a kedvenc filmjeim közé tartoznak. Szerencsére az előre meghatározott filmek közül is volt jó pár, amiket kedvelek, a többinél pedig az volt a kihívás, hogy találjak olyan motívumot, amivel azonosulni tudok.
Mi tudja felkelteni a figyelmed egy film vizuális világában? Melyek a legemlékezetesebb filmélményeid vizualitás szempontjából?
A színek, a minták, az apró részletek határozzák meg számomra egy film vizualitását. A 2001: Űrodüsszeia végtelenül letisztult kompozíciói, szimmetrikus, geometrikus mintái például abszolút lehengerlők nemcsak az első, hanem a második és harmadik megtekintés során is. Ahogy a grafikai munkákban, úgy a filmekben is azok a megoldások fognak meg a leginkább, amik elsőre nagyon egyszerűnek tűnnek, miközben ezt a hatást úgy érik el, hogy végtelenül átgondoltak.
Mi alapján választasz egy filmplakáthoz grafikai stílust és mi alapján döntöd el, hogy milyen vizuális motívumok kerüljenek rá a filmből?
Mivel ez az óra részben egy saját stílus kialakításáról szólt, illetve mivel ezek a filmek többnyire népszerűek és ismertek, nagyobb szabadságunk volt a vizuális döntések meghozatala során, mint lett volna, ha például egy teljesen új alkotáshoz kellett volna terveznünk tényleges reklámanyagot. Emiatt számomra érdekesebb volt olyan részleteket kiemelni, vagy képileg újra értelmezni, amik nem feltétlenül az adott filmek legjellemzőbb vagy legalapvetőbb motívumai. A 2001: Űrodüsszeiában a kompozíciók szimmetriáját emeltem ki, ezáltal a mondanivalójára is reflektálva – az újjászületés végtelenségét, az időtlenséget érzékeltetni, azt, ahogy a néző tudatalattiját befolyásolja a film, ahogy összefolyik benne a technológia, a mitológia és a vallás, és ahogy ez végső soron szinte hipnotizálja a közönséget. Buñuelnél a képekkel és a tipográfiával is a folyton fokozódó inkoherenciák ciklusosságát szemléltetem, az olyan apró részletek pedig, hogy egy-két helyen egy-két képkivágás továbbá kitakarja az eleve „roncsolt” szöveget, a filmben állandó elemként használt „megszakításokra” reflektál. A Kill Bill és az Aljas nyolcas-plakátoknál azonban szinte csak tipográfiai megoldásokon keresztül akartam megfogni a filmek mondanivalóját, és talán nem is az egyes filmek egyéni kvalitásai miatt, hanem amiatt mert a rendező, Quentin Tarantino stílusa annyira átfogó és meghatározó. Az intenzív és erőszakos képi világa helyett érdekesebbnek találtam ennek az átívelő hangulatnak a meghatározását: annak, hogy bár szórakoztatóak a filmjei és látszólag egyszerűen leírható cselekménnyel rendelkeznek, mégis törekszik arra, hogy lázadjon a nézők elvárásaival szemben. Azonban utalhatnak arra is, hogy számomra – és szerintem ezzel nem vagyok egyedül – a párbeszédek, a szöveges tartalmak képezik a legjobb részét a filmjeinek.
Ezzel szemben például A parfümhöz, a Gravitációhoz, a Kontrollhoz vagy a Valami Amerikához készült munkák inkább képmanipulációkkal és illusztrációkkal kommunikálnak, de ezeknél a plakátoknál is arra törekedtem, hogy egy-egy motívumot kiemelve, azok absztrahálásával vagy alátámasszam, vagy árnyaljam a filmek mondanivalóját. De ezek inkább kísérletek, mint kiforrott filmplakátok – mivel nagyon sok plakátot adtak ki az órán, véleményem szerint a cél a kreativitás serkentése volt, az, hogy rövid idő alatt minél több ötlettel álljunk elő.
Kik/mik inspiráltak, amikor ezeket a plakátokat tervezted?
Az internet természetesen állandó inspiráció, a szakmai oldalak, amiket folyton nézek, hogy tudjam, mik a meghatározó irányzatok a grafikában világszerte. A kedvenc stúdióimat és alkotóimat is emiatt tudom nyomon követni, mint amilyen a Hey Studio, a Feixen Studio, a Shuka Design, az AndWalsh vagy a Helmo. Amit mindenkinek tudok ajánlani, az a grafikai albumokba való invesztálás. Az egyik kedvenc személyes tárgyam egy Berlinben megvásárolt plakátgyűjtemény-sorozat, aminek köszönhetően olyan kiemelkedő grafikusművészeket fedeztem fel, mint Erich Brechbühl vagy Giandomenico Carpentieri. De grafikatörténeti szempontból a svájci design az, amiből mindig tudok ötletet meríteni, illetve az olyan legendás tervezők, mint Shigeo Fukuda, Milton Glaser vagy Otl Aicher.
Figyeled a mai filmplakátok grafikai trendjeit? Mit gondolsz róluk? Mik a kedvenc filmplakátjaid?
Úgy látom, hogy ahogy mindenben, a filmplakátok terén is elkülönül egy populáris és egy kifinomultabb irány. A tervezőgrafikában az igazi kihívás az, amikor a kettőt sikeresen ötvözik, de ez mindig a megrendeléstől és a célközönségtől függ. Természetesen egy szuperhősökről vagy akcióhősökről szóló hollywoodi szuperprodukció mást kell, hogy üzenjen és másnak, mint egy független művészfilm vagy dokumentumfilm. Néhány régebbi, számomra kedves filmplakát az Anatomy of a Murder (Saul Bass), Kino-Eye (Alexander Rodchenko), The Go-Between (René Azcuy), The Great Escape (Wiktor Górka), vagy a The Seven Year Itch (Fischer-Norbisch). Ugyanakkor lehet új, populárisabb filmeket is klisémentesen megjeleníteni, mint ahogy az a Watson Design Group, a Percival + Associates, Vasilis Marmatakis vagy Akiko Stehrenberger munkáiban megnyilvánul.
Címkék: alternatív, filmplakát, Poszter
Partnereink
Szólj hozzá!