TRAILERPARK

Gyerekkorunk trailerei – Visszaelmékezés a kilencvenes évek legnagyobb moziélményeire

Lichter Péter

2014/08/08

Amikor az előzetesek tényleg elindítottak bennünk valamit.

A nyolcvanas években született generáció egyik nagy, közös moziemléke a multiplexek előtti korszakból (kilencvenes évek eleje-közepe) ered. Ekkor voltunk úgy 8-12 évesek, a legtöbbünk ekkor kezdett rákapni a vagányabbnál-vagányabb akciófilmekre. A kilencvenes évek volt a nyolcvanas évek akció-klasszikusainak hattyúdala, igazi heroikus leszállóág, amikor a negyvenes, muszklis pofák még rendesen oda tudták magukat tenni. De most nem műfajelméleti fejtegetésbe akarok kezdeni, hanem csak egy szubjektív válogatást mutatni azokból az előzetesekből, amik annak idején megbizsergették a nyakszirtemet és igazán jóízűvé tettéj a sajtos (!) ízesítésű pop-cornt. Az előzetesek vetítési helye a Bartók mozi volt a Móricz közelében: a székek kényelmetlenül kemények, a terem dőlése minimális (ezért folyamatos stressz volt, hogy mekkora fejű ember ül elém) és egyebek. Itt van néhány kép, hogy segítsem a regressziót:

gal20130604-19838-hr4qn.original

budapest-ii-kerulet-atrium-haz-atrium-mozi-_2 69_big

És most akkor jöjjenek az előzetesek:

Az első rögtön egy klasszikus Stallone-mozi, amin annak idején annyira izgultam, hogy egy ideig komoly mércévé vált a film („Durvább mint a Cliffhanger?”). Az előzetes monumentalitása, a Wagner-zene egészen megbénított. Mi lesz még itt, atyaisten.

 

A következő még egy Stallone-trailer. Ennek is a zenéje fogott meg, a robbanás után beinduló, kissé hisztérikus kórus-szerű kántálás a különböző Stallonés, alagútban repkedős, vízes-menekülős képekkel egészen eszméletlen hatással volt rám. A film is maga, imádtam. Újra is fogom nézni.

 

Az utolsó pedig az előzetesek előzetese, a par excellence kilencvenes évekbeli akciófilm, az Amerikai Akciófilmek Akadémiájának (AAA) örökös tiszteletbeli elnöke: a Die Hard 3. A Die Hard himnuszává vált Öröm óda itt olyan gyönyörűen működik, hogy emlékszem, szinte kitéptem a Bartók mozi kárpitbevonatú székkarfáját az izgalomtól, minden egyes vágás, minden visszatérő zenei frázis a filmélmények eksztatikus mennyországába repített: tudtam, filmtörténetet látok.

Címkék: , , ,



2 hozzászólás.

  1. György Andorka via Facebook szerint:

    áááhh… :)

Szólj hozzá!

[spoiler title="Nézz bele!" open="0" style="1"] Téma: Trashfilm Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció „A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Latt-tel Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok Állókép Győrffy László: Privát biológia Dömsödi Zsolt: Trash-Pöröly Varió Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele Orosz Anna Ida: Vakrajz Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona [/spoiler]

TRAILERPARK

AJÁNLÓ

AJÁNLÓ, TRAILERPARK

TRAILERPARK

PRIZMATUBE

TRAILERPARK

AJÁNLÓ

LISTA, TRAILERPARK

PRIZMATUBE

PRIZMATUBE

TRAILERPARK

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu