Ott van a világ a szemében

Lichter Péter

2014/09/26

Gyerekkorunk filmélményei és az avantgárd.

Gyerekkorom egyik meghatározó filmélménye volt Robert Zemeckis Kapcsolata, amit még 1997-ben láttam, azt hiszem a Kossuth moziban. Az egész film lehengerelt, űrutazásostul, Jodie Fosterestül. Nem is a sci-fi téma fogott meg – soha nem érdekeltek különösebben a földönkívüliek – hanem a főhős megszállottsága, ahogy az idegen lények után kutat, fütyülve arra, hogy az egész szakma hülyének nézi. A katartikus találkozás az űrből jött rádióadással rám is nagy hatással volt. Viszont ami tényleg egyből berántott, az a film első három perce, a főcím utáni képsor. Ebben a három percben az egész film benne van, sőt talán az egész tudományos-fantasztikus műfaj benne van, itt kellett volna Zemeckisnek befejeznie a filmjét. Ahogyan távolodunk a Földtől, az ismerős tv- és rádióadások hangjai egyre halkabbá és régebbivé válnak, majd ahogy elhagyva a galaxisunkat ránk borul a csend – az egyszerűen letaglózó volt, moziban, akkor, tizenkét évesen.

Azóta a filmet már sokszor láttam, elég kritikus is vagyok vele kapcsolatban, de most is szeretem, minden patetikus mellékzöngéjével együtt. (Az első jelenet persze azóta sem lett kevésbé hatásos.) Az absztrakt kísérleti filmeket nézve gyakran eszembe jut Zemeckis filmje: a lélegzetelállító látványosság, a misztikus attrakció épp úgy hajtja az avantgárd filmeseket, mint a sci-fi rendezőket. Erre tökéletes példa a San Francisco-i Jordan Belson munkássága, aki az absztrakt filmjeivel a világegyetem felfoghatatlanságát próbálta átadni. Hollywood és az avantgárd leginkább a tudományos-fantasztikus műfajban került egymáshoz a legközelebb.

Music of the Spheres (excerpt) from CVM on Vimeo.

Címkék: Jordan Belson, Kapcsolat, Robert Zemeckis