Fényképező robotok és egyéb retro-futurisztikus képjátékok: Szécsényi-Nagy Loránd különleges világa

Lichter Péter

2015/09/10

Bemutatjuk a kortárs magyar művészet egyik legeredetibb alakját.

A kortárs médiaművészet talán még a kísérleti filmeknél is láthatatlanabb a tömegek számára: a helyhez kötöttség, az itt és most élménye teszi nehezen hozzáférhetővé az intermédia folyamatosan változó világában megjelenő installációk nagy részét. Vannak viszont művészek, akik érdemesek arra, hogy közelebbről is megvizsgáljuk munkásságukat, akár az internet virtuális kiállítótermében barangolva.

Ilyenek Szécsényi-Nagy Loránd munkái is.

Virtual Memory Space

Szécsényi-Nagy (sz.:1984) eddigi pályaképe azért különleges, mert viszonylag változatos ívet járt be az elmúlt évtizedben – a sok féle médium- és technológiai kísérleti során mégis képes volt egy markáns szerzői világot teremtenie,

ami egészen egyedülálló a magyar művészeti színtéren.

A 2000-es évek elején Szécsényi-Nagy számára a fotográfia és a film volt az elsődleges médium. Számos kísérleti film elkészítésében részt vett társalkotóként és operatőrként is – több alkalommal volt szerencsém közösen dolgozni vele egy-egy kisfilmen. Számára már ekkor világos volt, hogy nem a megszokott, ha úgy teszik klasszikus filmoperatőri paradigmát fogja követni, sokkal inkább a médium teoretikusabb vizsgálata érdekli.

Document of Another Kind

Szécsény-Nagy a filmezés mellett komolyan kísérletezett a művészei fotográfia lehetőségével – ám a társadalmi elkötelezettségű riportfotó mindig is hidegen hagyta. A fényképezés médiumában inkább annak tudományos-fantasztikus átformálása érdekelte: hogyan lehet az analóg technológia segítségével különös, szinte Földön túli hatásokat produkálni.

Ekkor jelentek meg Szécsény-Nagy művészetében a retro-futurisztikus motívumok:

csillagvizsgálók, robotok, szondák és a tudományos képalkotás termékei.

Ezek a motívumok szinte organikusan, magától értetődően jelentek meg Szécsényi-Nagy munkáiban: édesapja csillagászként sokszor vitte gyerekkorában különböző obszervatóriumokba, a tudományos érdeklődés a művészi kíváncsisággal szinte egybeforrva fejlődött nála az évek során.

Egyik első jelentős fotósorozatában a Document of Another Kind-ban egy régi, kis formátumú pocket fényképezőgéppel készített képeket különböző épületekről és építkezésekről. Az eredeti tekercset teljes egészét beszkennelve a képek teljes formátumát tárja elénk: az egyébként rejtve maradó sorozatszámok és nyilak olyan hatást keltenek

mintha egy idegen bolygóra tévedő szonda, vagy egy orbitális pályán keringő műhold kameráján keresztül látnánk a világot.

Document of Another Kind

Szécsényi-Nagy fotóinak és installációinak érdekességét az adja, ahogy a régi, már elhasznált technikákat felhasználva egyszerre kelti az

otthonosság és idegenség érzését a nézőben. Pontosan ezzel a mechanizmussal működnek a tudományos-fantasztikus filmek is.

Vivian Sobchack írja a következőket a sci-fikről:

„A legtöbb SF film vizuális világa olyan konfliktusokat prezentál, amik az általunk ismert, illetve teljesen idegen képek között jön létre.”

A tudományos-fantasztikus műfaj alapvetően az ismerős környezet átalakításával, az ismert világ tudományos fantáziákon keresztül megvalósuló kiterjesztésével hat ránk: amit látunk az egyszerre hat idegenként és ismerősként.

Mint Bruce Willis repülő sárga taxija az Ötödik Elemben.

Gameboy Panorama Machine

Szécsényi-Nagy hasonló stratégiával dolgozik: a barkács technológiával létrehozott installációinak hatása az ismerős részletek és a teljesen futurisztikus összkép közötti feszültségből táplálkozik.

Szécsényi-Nagy Loránd a Képzőművészeti Egyetem Intermédia tanszékére bekerülve egy időre maga mögött hagyta a fényképezést, új technológiák felé vette az irányt, amikben sokkal explicitebben tudta kifejezni a technológiára vonatkozó megfigyeléseit.

Remote Space Time Data Imaging and Revisualizing System

Egyik legjobb installációjában – ami a diplomamunkája is volt – egy réskamerával fényképező, önjáró robotot épített, ami élő egyenes adásban készít képeket a környezetéről. Ezeket a képeket pedig egy a kamerára kötött nyomtató folyamatosan, egy hosszú papírtekercsre nyomtatja. A meglehetősen tárgyilagos című Remote Space Time Data Imaging and Revisualizing System tulajdonképpen egy

soha meg nem valósult űrprogram robotja is lehetne, ami a csíkokkal jelzett saját területét automatikusan bejárva térképezi fel a világot. Mintha a múzeumi térbe belépő szemlélő lenne a lefényképezett marslakó.

Ehhez az installációhoz szorosan kapcsolódik Szécsényi-Nagy egy másik munkája is, a Gameboy Panorama Machine, ami egy régi Nintendo Gameboy kameráját ötvözte a mostanában divatos panorámaképekkel: azt kutatta, hogy a nagyon alacsony felbontású (0.014 megapixel) Nintento képe hogyan képes leképezni a valóságot. Szécsényi-Nagy épített a Gameboy-hoz egy előre beprogramozott alapmotort, ami meghatározott sebességgel mozgatja a szerkezetet, így készítve el a 30 fényképeket.

Szécsényi-Nagy a 2010-es évektől kezdve leginkább a régi számítógépes játékok mintájára épített és alkotott installációkat, átalakítva és újraprogramozva az eredeti eszközöket. Számomra a legérdekesebb projektje a 2011-es Virtual Memory Space installációja volt, amiben egy 3D szkennerrel felszerelve bejárható képnyomatokat, valóságszkenneket készített a gyerekkori környezetéről: a Fogaskerekűről, a Csillagvizsgálóról és egyéb budai helyszínekről.

Ezeket a 3D képeket egy virtuális térbe olvasztotta, egy számítógépes játékok mintájára bejárható világgá: ahol a néző/befogadó a művész emléktereiben bolyonghat szabadon,

a World of Warcraft helyett a World of Szécsényi-Nagy-ban sétálgathatunk.

Virtual memory space – captured scenes (2011) from SZNL on Vimeo.

Mostanság Szécsényi-Nagy a Csiszár Mátyással közösen létrehozott Vintage Digitalism nevű médiaművészeti kollektívában alkot, tovább kutatva a VHS és még korábbi technológiák retro-futurista lehetőségeit.

Érdemes a Facebook-on is követni őket.

Címkék: retro-futurizmus, Szécsényi-Nagy Loránd