Már teljesen leírtam magamban Shyamalant, de most talán, talán végre

Roboz Gábor

2014/11/16

Jövőre érkezik a The Visit.

Kamaszként láttam a Hatodik érzéket, és engem is ugyanúgy fejbe vert, mint akkoriban a többséget, persze főleg a csattanó miatt, a film finomságait csak később tanultam meg értékelni. Nem feltétlenül megbízhatóak az emlékeim, de úgy rémlik, egyből elraktároztam M. Night Shyamalan nevét, és a későbbiek során soha nem értettem, miért olyan lehetetlen ezt kiejteni. Eleve nem is sájámálánozni kell, mint sokan hiszik, hanem csak sámálánozni, ami meg nem nehezebb, mint mondjuk antóniónizni. Egyébként a későbbiek során arra azért rájöttem, hogy mindenképp kellemetlen a „Night” nevet felvenni, akkor meg pláne, ha az illető misztikus filmeket rendez.

Ennek ellenére nem tágítottam mellőle, sőt a Sebezhetetlent talán még jobban szerettem, mint a Hatodik érzéket: bírtam a lassú tempót, markánsnak éreztem a stílust, izgalmasnak tűnt a képregényes témához való hozzáállás, sokat hallgattam a zenéjét (James Newton Howard szerezte, MNS állandó komponistája), és nem tudom tagadni, hogy odáig voltam a csattanóért, aminek fényében új értelmet nyert az egész cselekmény. A továbbiakról csak annyit, hogy rajtam még a Jelek és A falu is átment, bár tény, hogy ezekkel szemben már kritikusabb voltam, valószínűleg beszédes tény, hogy az elmúlt tíz évben csak az első két filmjét néztem újra. Kamaszként nem gondolkodtam még túl analitikusan a filmekről, de úgy emlékszem, baromira lelkesített, hogy itt van egy fiatal, egyéni látásmódú író-rendező, aki sorra készíti a többé-kevésbé különleges filmjeit, és mindig eseményszámba megy, ha kijön egy új plakát, amin rajta van a neve.

Tudtátok amúgy, mi a közös Shyamalanban és Pataky Attilában? Mindkettőjüket elrabolták az ufók, csak az előbbi nem nyilatkozik róla a sajtónak.

Nem vagyok egy nagy konteós, de más magyarázatot egyszerűen nem tudok arra, ami történt. Szerintem igenis elvitték a testrablók, kicserélték a személyét, és olyan tíz éve már nem az a Shyamalan dolgozik ez alatt a név alatt, aki anno. Vagy, ha valaki racionálisabb, akkor azt is mondhatja, hogy a rendezőt a róla elnevezett „elshyamalanosodás” nevű kór gyűrte maga alá, ugyanaz, ami Brad Andersont (A gépész), és még mindig nem találták meg rá a gyógyírt.

Csak a legutóbbi két ámokfutását nézve: Az utolsó léghajlítót és a Föld utánt végig bírta nézni valaki szenvedés nélkül? Én csak az előbbit láttam, mert sajnos írnom kellett róla, az utóbbinak csak az előzetesét, bár nem végig (elég hosszú lett, két és fél perc).

Úgy általában véve sok mindent nem értek, a témánál maradva pedig azt, hogy Shyamalan hogy a fenébe jutott még pénzhez, amikor a Lány a vízbentől kezdve sorra szállította a pocsékabbnál pocsékabb filmeket, amelyeken szinte mindenki csak élcelődött. Még egy Wayward Pines című (elvileg jövőre induló), Twin Peaks-utánzat tévésorozat készítésére is lehetősége nyílt, az előzetes egy ideje elérhető, és sehogy sem lehet komolyan venni.

Erre a minap azt olvastam a Dissolve-on, hogy Shyamalan új filmet forgatott, amelynek stáblistáját végigböngészve csupa ismeretlen nevet láttam. Állítólag ő maga finanszírozta, pennsylvaniai otthona környékén készítette a lehető legnagyobb titokban, és a Universal megvette a forgalmazási jogait, ami talán jelent valamit. A film címe The Visit, a hivatalos szinopszisa így szól: egy fiú-lány testvérpár meglátogatja nagyszüleit a világtól elzárt tanyájukon, és megtudják, hogy valami szörnyűségbe (a Dissolve szakkifejezésével élve: „some deeply disturbing shit”) keveredtek.

Nem mondom, hogy ez az év szinopszisa, talán azért tudok mégis drukkolni Shyamalannak, mert a következőt sejtem: ha van még valamilyen kapcsolata a „valósággal”, kicsit megkésve rájöhetett, hogy már bőven eljátszotta a lehetőségeit, ezért végső elkeseredésében megpróbál még egyszer nekifutni, és ebbe tényleg belerak apait-anyait. A filmet jelen állás szerint jövő szeptemberben mutatják be, és csak remélni tudom, hogy az imdb műfaji besorolása (horror-vígjáték) valamelyik tréfás kedvű/teljesen kiábrándult szerkesztőjének műve. Mindenesetre a régi, nagyon régi szép idők emlékére úgy döntöttem, adok Shyamalannak még egy utolsó, nagyon utolsó esélyt.

Címkék: shyamalan