309125_254020317969078_244373138_n

INTERJÚ

Mi a művészetet mint szakmát oktatjuk

PRIZMA

2015/07/23

Interjú Réz Andrással, a Werk Akadémia alapítójával.

 

Manapság gyakran elvárás, hogy az ember széles spektrumon ismerje a filmes szakmát, elég arra gondolnunk, hányféle mozgóképes tartalom készül, kisebb cégek imázsfilmjeitől kezdve a netes reklámokig. Mi indokolja manapság egy filmes magánképzés, a Werk Akadémia létét?

Mi a művészetet mint szakmát oktatjuk. Úgy látjuk, a művészeti képzésekből többnyire hiányzik a szakmaiság, pedig minden művészeti ágnak van egy olyan szakmai alapja, amit ha nem ismersz, küszködni fogsz a technikával, a matériával. Gondoltuk, csinálunk egy olyan sulit, ami után, ha valaki akar, továbbléphet valamilyen művészeti egyetemre is, de tőlünk azt a lehetőséget kapja meg, hogy belépjen a szakma világába, szerezzen ott egyfajta magabiztosságot. Mert aki ide be akar lépni, az lehet, hogy előbb-utóbb komoly művész lesz, de ha nem ismeri a gyártás környezetét, a csapatmunkát, nehezen fog boldogulni.

Hogy egy hallgató a Werk után hol fog munkát találni, nem tudjuk konkrétan megmondani. Egyszer egy diákunk úgy fogalmazott, hogy a Werk nem célszerszámokat állít elő, hanem svájci bicskákat. Tehát ha valaki elüvölti magát, hogy szüksége van egy gyártásszervezőre, akkor ugrani kell és egy werkes ugrani is tud. Ha tényleg filmes akarsz lenni, igenis érdemes kipróbálni magad a rendezés mellett más pozíciókban is. Nemcsak tanulni lehet az ilyesmiből, hanem később saját munkákhoz is kiépíthetsz kapcsolatokat.

Az a fontos, hogy a diákok rendszerszinten lássák, hogyan kapcsolódnak a filmkészítés egyes elemei egymáshoz, kinek mi a szerepe a nagy egészben.

IMAG2241

Az első félév a mindentudás időszaka, amikor egy kicsit mindenbe belekóstolnak: találkoznak filmíróval, operatőrrel, jelmeztervezővel, filmzeneszerzővel, casting directorral is. Mindenki megtanulja, hogyan jut el az ötlettől odáig, hogy a munkája átadható legyen a forgalmazónak, a megrendelőnek, a nézőnek. A Werk tehát egy olyan suli, amit ha valaki elvégez, megkapja a lehetőséget, hogy belépjen a szakma világába, és ott ne vesszen el.

A hallgatók betekinthetnek a szakmai kulisszák mögé?

Eleve ilyen a képzés. Mi mindenekelőtt filmcsinálókat képzünk: minden évben 10-12, a hallgatóink által készített professzionálisan előállított kisjátékfilmet mutatunk be. Már egy év képzés után filmet készítenek! Ráadásul ezeket nyilvánosan vetítjük, vagyis egy rendes bemutató gyötrelmeit is végig kell csinálniuk. És ha valaki egy évet végigküzd, és megcsinálja a filmjét, akkor már el tudja dönteni, hogy bent akar-e maradni a szakmában vagy sem. Ezért inkább

tanárok helyett olyanokat hívunk oktatni, akik művelik a szakmát.

Lehet, hogy ők nem mindig a világ legjobb előadói, viszont van egy megfellebbezhetetlen erényük: folyamatosan benne vannak a gyakorlati munkában. Én lennék a „rossz” kivétel, mert én inkább tanárember vagyok. Egyébként Varró Attilával a filmtörténetet is próbáljuk inkább a praktikus oldal felől nézve tanítani: nagy hangsúlyt fektetünk arra, milyen volt a világ, amikor a filmek készültek, hogyan finanszírozták őket, milyen technológiával készültek.

kep_img_14796

fotó: werkakademia.hu

Talán nem véletlen, hogy több olyan elméleti tanár is oktat nálatok, aki az amerikai filmtörténetre specializálódott.

Pontosan, mert szerintem állati fontos, hogy a diákok megértsék a gyártási struktúrákat, illetve azok történetét. Ezek alapján verbuváltuk a tanári csapatot, és a hallgatókat is eszerint terelgetjük. Első szemeszterben elvisszük őket ide-oda, utómunka stúdióba, filmgyárba, filmlaborba, vagy akár egy multiplexbe, hogy megértsék, hogyan működik egy mozi.

A második szemeszter pedig halálosan kemény, az első héttől forgatókönyvet fejlesztenek, előkészítenek, hogy júniusra elkészüljön a kisjátékfilm.

Itt már nagyon sok gyakorlat van: mindenkinek oda kell állnia a kamera mögé, hogy akár a forgatókönyvíró is tisztában legyen azzal, milyenek a rendelkezésre álló eszközök. De a vágás gyakorlat is kötelező, és nem azért, mert mindenkiből vágót akarunk képezni, hanem hogy legyenek tisztában azzal, mik a beavatkozás határai.

10341637_898629466830780_1855098510122178099_n

Werkfotó egy vizsgafilm forgatásáról – 2014 / forrás: facebook.com/werkstilusakademia

A végzett hallgatók közül kik maradtak a szakmában?

Már sokan sokfelé indultak el. Például én baromi jól éreztem magam, amikor a Saul fia stáblistáját néztük, és ki volt írva, hogy felvételvezető: Gárgyán Eszter. A Van….-ban is dolgoztak werkesek. Vagy amikor az egyik volt hallgatónk, Donáth Péter jelentkezett, hogy elindították a Magyarhangyát. Az egyik hallgatónk most vágó szakirányon tanul tovább az SZFE-n, egy másik gyártásszervezés szakirányon. Több vágónk kapott munkát nagyon komoly stúdiókban. A rendezőink videoklipjeivel rendszeresen találkozunk a világhálón, van, aki közben már rendezőasszisztensként is dolgozott, és van, aki belevágott a produceri munkába. Ezek a kiragadott példák jól mutatják, hogy pörög a werkesek agya, és komolyan veszik azt, amit minden évben újra meg újra elmondunk: ha csinálni akarod – csináld!

__

Felkérésre készült, fizetett tartalom.

Címke: ,