h7

ESSZÉ

Terrence Malick egy magyar zseni filmjéből inspirálódott

Lichter Péter

2016/04/17

Két távolinak tűnő film között fedeztem fel szoros kapcsolatot.

A nemzetközi kritika által eléggé negatívan fogadott Knight of Cups-ért korábban már kifejtettem itt rajongásomat. A lebegős, szinte folyékony formanyelv és a giccshatáron lavírozó líraiság fogott meg leginkább Malick filmjében. Most egy régi magyar klasszikust újranézve talán Malick legújabb, avantgárdabb alkotói korszakának gyökerét is felfedeztem.

h3

A régi Vörösmarty moziban újranyílt Örökmozgóban néztem újra celluloidról Huszárik gyönyörű montázsorgiáját, a Szindbádot. A filmet nézve folyamatosan ott motoszkált bennem valami enyhe megvilágosodás: az, hogy ezt a filmet nem rég már más formában, de valahol láttam.

Majd egy drámai pillanatban, amikor már a sokadik nő adta át magát a sztoikus Latinovitsnak, hirtelen belém hasított a felismerés: hogy tulajdonképpen a Knight of Cups kosztümös verzióját látom.  

h10

Malick és Huszárik filmjei között nem csak a kiábrándult nőcsábász főhős teremt fontos kapcsolatot – ebből a szempontból ide lehetne citálni Fellinitől Az édes életet vagy Sorrentinótól A nagy szépséget is. Malicket és Huszárikot a konzekvensen alkalmazott avantgárd formanyelv hozza közös platformra.   De mielőtt ezt röviden kifejteném, ideágyazok egy videót, amit a felismerés tüzében vágtam össze gyorsan:

a Szindbád hangsávjából és a Knight of Cups előzetesének képeiből raktam össze egy áltrailert, ami azt hiszem összecsapottságában is jól mutatja a két film közötti tematikus és formai kapcsolatot. 

Malick 1998-as visszatérése óta szinte mániákusan mozgatja a kamerát, ez a Knitght of Cups esetében sincs másképpen. A kamera folyamatosan lebeg, táncol, nincs egy fix, nyugodt pillanata. Érdekes megfigyelni azt, hogy ugyanez az attitűd jellemzi Huszárikot is, bár az ő korában még nem volt steady-cam – ezt a csodálatos kameramozgató eszközt csak a Szindbád után néhány évvel használták először a Rocky-ban.

Ennek ellenére Huszárik majdnem az összes beállítását mozgatja: a kamera síneken gurul, zoom-ol és emelkedik, amikor csak tud.

h4

Huszárik számára is fontos a narráció szerepe: nem annyira válik el nála a hang a képtől, mint az amerikai tanítványa esetében, de Szindbád monológjai gyakran belevesznek az emlékek sodródó képözönében. Huszárik sem kerek jelenetekben gondolkodik, hanem inkább jelenettöredékekben, képfoszlányokban és monológokban: épp úgy, ahogy Malick teszi ezt a maga radikálisabb módján.

h5

Gyönyörű hab a talán kissé spekulatív érvelésem tortáján, hogy Huszárik is imád öncélúan táncoló szép nőket filmezni – ahogy Malick is, sajnos gyakran az önparódia határát súrolja.

Szindbád:

h1

Knight of Cups:

h2

A legszembetűnőbb közös nevező Huszárik és Malick között a lírai avantgárd filmből átemelt montázsforma. Huszárik már az Elégia című rövidfilmjével kísérletezett az absztrakció határát súroló vágásokkal – ezt a formát használja egy az egyben Malick is, akinél a vágások persze sokkal türelmesebbek. (Huszárik jobban szerette a nagyon gyors, szinte villanó montázsszekvenciákat.) De mind a két filmrendező asszociációkra, összefutó emléktöredékekre építi a vágásokat,

nem a narratív logika diktál, hanem a színek, formák és mozgások egymásra rímelése. 

h8

Eddig úgy gondoltam, hogy nehéz Malick legújabb remekművét más játékfilmekhez hasonlítani, de most már nem tudom másképpen nézni a Knight of Cups-ot, csak úgy, mintha Huszárik Zoltán rendezte volna.

Címke: ,