roger_deutsch

INTERJÚ, magazin

“Nem mondanám, hogy kellemes tapasztalat volt” – Interjú a Fiú a vonaton rendezőjével

Lichter Péter

2017/08/23

Beszélgetés Roger Deutsch-csal, a héten bemutatkozó Fiú a vonaton rendezőjével.

Hogyan kezdődött a pályafutásod?

Tulajdonképpen egy balesetnek köszönhetően. Egy német színész-rendező, Ulli Lommel barátja lettem 1978-ban. Egy filmet akart forgatni az Államokban és arra kért, hogy segítsek az angol nyelvű forgatókönyv megírásával – annak ellenére, hogy egészen odáig semmit sem írtam. Nem sokkal később pedig arra kért, hogy legyek a film producere – amúgy korábban még a közelében sem voltam egy forgatásnak. Szóval így lettem a Blank Generation írója és producer huszonöt évesen. Nem mondanám, hogy a kellemes tapasztalat volt, de az biztos, hogy érdekesebb volt, mint az építőipari meló, amit azelőtt csináltam. Sőt, felfedeztem, hogy van érzékem a szervezéshez, ezért gyártásvezetőként dolgoztam később kis költségvetésű horror filmeken.

Miért kezdtél el narratív filmekkel foglalkozni a kísérleti filmek után?

A nyolcvanas évek elején három kísérleti filmet csináltam, miután teljesen beteltem a low budget horror filmekkel. Ezek a filmek sikeres voltak abban az értelemben, hogy tizenöt percre híres lettem tizenöt ember között. Abban az időben csak néhány fesztivál és underground mozi vetített ehhez hasonló filmeket az Államokban. Amikor a két legjobb ilyen mozi bezárt New Yorkban, úgy gondoltam, hogy nincs sok értelme olyan filmeket csinálni, amiket senki nem tud megnézni. Ezért váltottam a forgatókönyvírásra: Olaszországba költöztem és script doktorként dolgoztam ott évekig.

1996-ban írtam meg a Sister Smile forgatókönyvét és öt évnyi kilincselés után 2001-ben tudtam a filmet leforgatni. De mivel jobban szeretek ténylegesen filmeket forgatni, nem csak beszélni a filmek forgatásáról, ezért visszatértem a kísérleti filmekhez, és 2004-ben elkészítettem a Mario Makes a Movie-t. De ekkorra már egy csomó kísérleti filmfesztivál és mozi működött mindenfelé, ezért az ezt követő tíz évben újra ilyen filmeket készítettem.

Honnan jött a Fiú a vonaton ötlete?

2013-ban készítettem el a Ricercare című filmemet, egy kísérleti dokumentumfilmet a Budapestre tett korábbi utazásaimról. Az egyik ilyen úton egy csomó felvételt készítettem a Gyermekvasúton. A Ricercare-hez kitaláltam egy történetet az egyik ott dolgozó fiúról – akit találomra Jánosnak neveztem el: a fiút egy bimbózó fasisztának festettem le. Később az egyik este eljátszottam a gondolattal, hogy felnőtt Jánosként mérges levelet írtam a film rendezőjének (vagyis magamnak), amiben a filmben való ábrázolásomról panaszkodok. A levél egészen viccesre sikeredett, ezért elküldtem néhány barátomnak, akik már láttak vázlatokat a készülő filmből. A legnagyobb megdöbbenésemre mind azt hitték, hogy a levél valódi, annak ellenére, hogy tudták, maga a film még el sem készült, ezért nem is láthatta senki – még “János” sem. Ez meggyőzött arról, hogy a felnőtt János sokkal érdekesebb karakter, mint az, aki a Ricercare-ben szerepel, ezért dobtam a projektet és egy játékfilmet írtam a figura köré – ebből lett a Fiú a vonaton. Nagy szerencsém volt, hogy megtaláltam Tóth Barnabást a szerepre.

the_boy_on_the_train_1

Miért költöztél Magyarországra?

Egyből beleszerettem Budapestbe, amikor először, 1987-ben itt jártam és többször eszembe jutott az évek során, hogy ideköltözöm, de valami mindig visszatartott. Aztán két évig itt éltem, amikor a Fiú a vonatont forgattam és végül is Budapest lett az otthonom: vásároltam egy lakást, mivel egy ideig biztos, hogy maradok még.

Milyen klasszikus filmek vagy műfajok voltak a filmedre hatással?

Szeretem azt gondolni, hogy semmilyen konkrét film vagy rendező nincs rám hatással – de nyilván igen, legalább tudat alatt. Igazából soha nem volt egy nagyon moziba járó alkat. De mindig is szerettem volna egy vígjátékot, egy suspense-filmet és egy road movie-t rendezni – nem tudtam, hogy mikor lesz esélyem megint játékfilmet rendezni, ezért megpróbáltam a három műfajt egy filmmé összegyúrni, ebből lett a Fiú a vonaton.

Fiu_a_vonaton_2

Milyen volt a magyar stábbal dolgozni?

Imádtam a stábomat és a színészeket! Mindenki száz százalékosan profi volt: sokkal inkább csapatjátékosok voltak, mint a kissé merevebb amerikai és olasz stábok. Minden filmes barátomnak lelkesen reklámoztam az itteni stábokat, hogy érdemes Magyarországon forgatni.

A kivétel a filmem line producere volt. A majdnem negyven éves pályafutásom során találkoztam már néhány inkompetens és kellemetlen emberrel, akik között még tolvajok is voltak. De olyannal még nem dolgoztam, aki képes lett volna ezt a három tulajdonságot egy olyan mérgező csomagba egyesíteni, mint ahogy ez a fickó tudta. Szerencsére sikerült függetlenednem tőle és a filmet úgy le tudtam forgatni, ahogy elterveztem. Tavaly forgattam egy másik céggel egy rövidfilmet, aminek The Disappearance volt a címe – azzal a céggel kimondottan jó volt együtt dolgozni, szóval ez a line producer csak a kellemetlen kivételek közé tartozik.

Címke: ,