vlcsnap-2016-11-22-14h58m57s224

INTERJÚ, magazin

“Közösségkovácsoló kaland volt” – Beszélgetés Buvári Tamással

Lichter Péter

2017/11/01

Interjú Buvári Tamással, a Szeretföld rendezőjével.

November 2-án kerül a mozikba Buvári Tamás első játékfilmje, a Szeretföld. A rendező pályája egészen szabálytalanul alakult az elmúlt évtizedekben: Buvári az Inforg stúdióval induló sikeres rövidfilmes hullámhoz tartozik, akik a kétezres évek elején-közepén meghódították a nemzetközi fesztiválokat. Ám Buvári a remek rövidfilmek (a bravúros Kivégzés, illetve a Velencét is megjárt hangulatos Posztkatona) után még sem tudta a megszokott ritmusban elkészíteni az első játékfilmjét, egy bő évtized telt el a kisfilmes sikerek és az egész estés bemutatkozás között. Amúgy fontos itt megjegyezni, hogy a közeljövőben két hasonlóan lassan induló, az ezredforduló magyar rövidfilmes színterét viszont abszolút meghatározó rendező fog játékfilmmel jelentkezni: Politzer Péter (Gránátok) és Kenyeres Bálint (Before Dawn; A repülés története). Az előbbi filmjét (Férfikor) szintén most ősszel fogják a mozik műsorra tűzni, Kenyeres bemutatkozása (Tegnap) elvileg Cannes-ra várható. Buvárival az alternatív finanszírozásról és az új filmjének eklektikus formájáról beszélgettünk.

vlcsnap-2016-11-22-19h29m48s42

A kétezres évek közepéig számos fontos, sok fesztivált megjárt rövidfilmet készítettél (Kivégzés, Posztkatona), viszont azóta mintha háttérbe vonultál vonulna. Mivel töltötted az elmúlt tíz évet?

2009-ben mutattuk be utolsó rövidjátékfilmemet, a Dragomán novellából készült Fuvart. Ezzel egy időben neveztük a Filmszemlére Átjáró címmel első játékfilmemet, melyet egy mai Pszichének tartottam, gondoltam, és melyben olyan nagyszerű színészek játszottak, mint Danis Lídia a főszerepben, Pető Kata, Újhelyi Kinga, Holecskó Orsi, Znamenák István, Rába Roland, Seres Zoli, Horváth Lajos Ottó. Lovasi Zoltán fényképezte. A filmet nem választották be a 2009-es Szemle programjába, így voltaképpen a vágott film dobozban maradt. Ez rettentően elkedvetlenített, és visszavonulást fújtam magamnak. Mert hát ha ilyen béna vagyok, akkor ezt úgy látszik nem kell erőltetni… (Akkoriban minimum kellett egy 35-ös kópia a mozikhoz, cirka 10 millióért.) Ekkor már a Bakonyban éltünk, 2009-ben született meg negyedik gyerekünk. Tehát kb. 5 év elvonulás következett, ami alatt írtam egy kétrészes családregény, ebből a második rész tavaly jelent meg, Nekem ti voltatok címmel, az első rész pedig jövőre fog megjelenni. Drámát tanítottam, újságot írtam, és a feleségemmel, aki épp a gyerekek miatt vonult vissza mint táncművész, saját biogazdaságot alakítottunk ki, önellátók lettünk. A filmhez Fekete Ibolya Anyám és más… filmje rántott vissza, amelyben mind a négy gyerekünk játszott. A kb. 2014-es forgatáson, amire elkísértem őket, éreztem meg, hogy nekem mennyire hiányzik a filmkészítés. Ekkor Muhi Andrással beadtunk fejlesztésre egy sci-fi tevet, amit nem támogatott a Filmalap, és utána néztem körül, hogy hogyan lehetne tovább…

A Szeretföld is beilleszthető abba a párhuzamos filmtörténetbe, ami az elmúlt években kezdett el látványosabbá válni: vagyis azok közé a filmek közé, amik állami támogatás nélkül készültek. Pályáztál a Filmalaphoz a tervvel, vagy már élből az alternatív finanszírozás felé indultál? Mesélj kicsit a film létrejöttének hátteréről.

A Szeretfölddel a Médiamecenatúrához terveztem pályázni, mert először tévéfilmben gondolkodtam, háborús tematikában. Aztán arra jutottam, hogy nem fogom a film elkészülését a pályázattól függővé tenni. Tehát hogyha nem nyerünk, akkor kukába a tervvel. Ebből elegem lett. Miután beszéltem néhány leendő kollégával, úgy éreztem, esélyes hogy függetlenül, közösségi alapon menjünk neki és készítsük el. Veszprémi kötődésű film, legnagyobbrészt helyi alkotótársakkal, szponzorokkal. Nagyon pozitív, közösségkovácsoló, izgalmas kaland volt, pozitív végkifejlettel.

A Szeretföld Iancu Laura írásából készült, miért választottad ezt a szöveget a filmed alapjául?

Olvasás közben rögtön láttam magam előtt a képeket. A szöveg nagyon finoman és átérezhetően ábrázolja azt a lelki és testi szenvedést, amelyet a háború az egyes emberekben, gyerekekben okozni képes. Megfilmesítésért kiáltott. Éltek, megmozdultak az alakok már a papíron is. Van egyfajta vonzódásom a határontúli magyar irodalomhoz, példa erre Bodor, Dragomán megfilmesítése, de ezek nem tudatos döntések voltak, szerintem a zsigerekben mozdult, mozdul meg bennem  valami, és így történt ez Laura szövegénél is. Egyébként volt régebben egy helyzet, amikor szerettük volna megkapni A fehér király jogait, meg is írtuk a forgatókönyvet, de aztán ez mégsem sikerült.

A Szeretföld formailag elég eklektikus: vannak benne amatőrökkel készült, dokumentarista részek és egészen álomszerűen stilizált jelenetek is. Mesélj egy kicsit a film formanyelvéről, hogyan alakult ki a koncepciód.

Két világunk van, egy dokumentarista, a menekültszálló világa, és egy stilizált, álomszerű, a menekültek által eljátszott, időtlen, a Szeretföld világa. A két világ oda-vissza reflektál egymásra, hasonló dolgok történnek meg benne, és vannak leheletfinom átjárások is. A filmben vegyesen játszanak civilek, profik, mint sok más magyar filmben, és az én régebbi filmjeimben is. Igyekeztem a színészi játékkal, a képi világgal különbözőséget mutatni. A két világot eleve két operatőr fényképezte, másféle beállításokkal. A Szeretföldet Ladányi János, egy fiatal helyi operatőr, a vitorlásfilmek mestere, aki szinte kézből sztedikemezik, a szállót pedig Lovasi Zoltán, akinek tehetségéhez nem fér semmi kétség. Zenét – Bartókot és Szirtes Edina Mókust – csak a képzelt világban használunk, és ott halljuk a szállóra érkezett, a Szeretföldet megalkotó szociális munkás narrációját is. Valóban eklektikus a film, de véleményem szerint ma kifejezetten igény van az eklektikára, főképp a fiatalok körében. Ugyanakkor az is kihívás, hogy készítsünk egy minimálisan eklektikus alkotást, amely színes és többrétű ugyan, de tetten érhető benne az egyszerűség, a visszafogottság.

szeretfold_plak_web

A korábbi kisfilmeidhez képest mennyire volt más a forgatás – például alakította e a büdzsé minimális mérete a film történetét, formanyelvét?

A történetét nem igazán, a formanyelvét talán annyiban, hogy igyekeztünk szűkebb plánokat használni, minimális, lecsupaszított terekben, egyszerű kameramozgással. Szerencsések voltunk, mert meg tudtuk csinálni, amit elképzeltünk. Persze – gondolom – a képzeletünket már eleve meghatározták a szerény körülmények. Hála a lelkes segítőknek, statisztériának, néhol ez nem látszik. Ma már nagyon nehéz versenyképes, látványos filmet készíteni, szinte semmi díszletben, technikai bravúr nélkül. Még a minimál képi világú, egyszerűbb szerzői filmek is látványosak kell, hogy legyenek. Mint láttuk ezt a Saul esetében, amikor second meg premier plán az egész film, de ott van a háttérben a 100 milliós díszlet. Ennek ellenére jónak mondható a látványunk. Talán őszinte, egyszerű és megkapó. Ezt szokták mondani, remélem, nem udvariasságból.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Egy nagyon egyszerű, egyáltalán nem eklektikus játékfilmben szeretném egy történelmi személyiség, egy fiatal lány 2 napját bemutatni. Az egyik nap 1945 márciusának egy napja, a másik pedig 1933 tavaszáé. Ez lenne az első ún. kosztümös filmem. Valószínűleg a független utat választom, ami mellett újra megkísérlem beadni a Filmalaphoz a már említett scifit. Ami még fontos feladatom, hogy mint producer több fiatal helyi filmes filmjével is foglalkozom Veszprémben. Tehát egyfajta közösséget, alkotói csoportot is építünk

Címke: