2012/09/25
A két poppápa beszélgetése a Warhol által alapított Interview Magazine 1974 szeptemberi számában jelent meg. Warhol nem csinált titkot Hitchcock iránti csodálatából és a találkozás előtti izgatottságából: a fényképen jól láthatóan, teátrális mozdulattal borul térdre a filmes feszültségkeltés mestere előtt. De a beszélgetés inkább az Andy Warhol filozófiája A-tól B-ig és vissza című könyvbe illene, mint egy Hitchcock-film szkriptjébe: csapongó, komolytalan, banális, morbid és értelmetlen. Álljon itt egy részlet magyarul:
„Andy Warhol: Ismeri ezt a sok esetet, valaha rájött miért gyilkolnak az emberek? Ez mindig is izgatott. Miért.
Alfred Hitchcock: Nos, elmondom. Évekkel ezelőtt az ok a gazdaság volt, tényleg. Főleg Angliában. Legfőképp: nehéz volt elintézni egy válást, és sok pénzbe került.
Warhol: De miféle ember gyilkol? Úgy értem, miért?
Hitchcock: Kétségbeesésből. Azért teszik, mert kétségbe vannak esve.
Warhol: Valóban?…
Hitchcock: Teljes kétségbeesésből. Nem volt hová menniük, azokban a napokban nem voltak motelek, a bokrok mögött kötöttek ki egy parkban. És a kétségbeesés ráveszi őket a gyilkosságra.
Warhol: De mi van a tömeggyilkosokkal?
Hitchcock: Nos, ők elmebetegek. Teljesen elmebetegek. Nagyon gyakran impotensek. Ahogy bemutattam a Tébolyban. A férfi impotens, amíg nem gyilkol, így szerzi meg az erőt. De ma persze, a Pisztoly Korában, ahogy nevezhetjük, szerintem a fegyverek többször kerülnek elő otthon, mint az utcákon? Ugye? Az emberek elvesztik a fejüket?
Warhol: Hát, engem meglőttek egyszer, és pont olyan volt, mint egy filmben. Nem tudok úgy tekinteni az esetre, mint valami valódira. Az egész még mindig olyan nekem, mint egy film. Megtörtént velem, mégis olyan, mint a tévénézés. Ha tévét nézel, az ugyanolyan, mintha valódi lenne.
Hitchcock: Igen. Igen.
Warhol: Úgyhogy mindig úgy gondoltam, hogy aki megteszi, annak ez ugyanilyen érzés.
Hitchcock: Nos, sokan a pillanat hevében teszik meg.
Warhol: Hát, ha egyszer megteszed, újra meg fogod tenni, és aztán ha tudod folytatni, azt hiszem akkor már csak úgy csinálod.
Hitchcock: Nos, ez attól függ, megszabadultál-e sikeresen az első testtől. Ez kis probléma, miután elkövetted az első gyilkosságodat.
Warhol: Igen, vagyis ha jól csinálod, akkor sínen vagy. Szerintem a hentesek könnyen meg tudják tenni. Mindig úgy gondoltam, a hentesek lehetnének a legjobb gyilkosok.”
Azon túl, hogy Warhol saját lapjában beszélgetést szervezett Hitchcockkal, több munkát is szentelt személyének. Az alábbi képen vizuális formában is lerója tiszteletét a mester előtt: kissé eltolva vetíti egymásra a személytelen fényképet és a kézzel rajzolt, karikatúraszerű kontúrvonalat, magára az alkotó személyére visszatükrözve a filmjeiben gyakran központi motívumként szolgáló duplikált identitást. A megoldás a rendező egyik leghíresebb képére emlékeztet: a Psycho végén Norman Bates portréja és a halott anya (vizuálisan sematikus) koponyája szintén egymásra exponálással tematizálja ugyanezt. Egyébként a fenti beszélgetést Warhol nem biztos, hogy véletlenül terelte a gyilkosság, a gyilkos és az áldozatszerep mibenlétére. Az alábbi munkán két határozott vizuális jellel irányítja erre a figyelmet Hitchcock személye kapcsán: míg a kontúr felkelti az áldozat körülrajzolását a gyilkossági helyszíneken, addig a fekete-fehér, jellegtelen profil akár egy elfogott bűnözőről készített rendőrségi felvétel is lehetne.
Címkék: a nap képe, beszélgetés, Hitchcock
Partnereink
Szólj hozzá!