vangelis

magazin

Prizmatape#8: Vangelis és a Szárnyas fejvadász

Gál Zoltán (ICR)

2017/10/09

  1. június 25-én két olyan sci-fi is az amerikai mozikba került, amelyek hasonló utat bejárva, kezdetben hatalmasat buktak, majd évekre, évtizedekre rá filmtörténeti klasszikusokká válva határozták meg a műfaj stílusjegyeit. A rokon mű A dolog után idén Hollywood a revideált Szárnyas fejvadászt is replikálta, ennek kapcsán idézzük fel miként vált a Vangelis által jegyzett filmzene a sci-fi noir fantasztikus képi világától elválaszthatatlan élő-lélegző szereplőjévé.

Ridley Scott filmje furcsamód épp kivételesen hányattatott sorsának is köszönheti kultstátuszát. Felsorolni is nehéz, mi minden vezetett a kezdeti bukáshoz. A ’82-ben bemutatott verzió gondjai azzal kezdődtek, hogy a forgatókönyvet újraírták, a forgatás nehezen ment (Ford utálta a rengeteg esős jelenet miatt, de a rendezővel való viszonya sem volt felhőtlen), a büdzsét túllépve a befektetők egy időre gyakorlatilag kirúgták Scottot és a producer Michael Deely-t. A katasztrofális eredményű tesztvetítéseken kibukó hibákat számos újravágással, magyarázó narrálás ráerőszakolásával, és végül egy happy end befejezéssel próbálták helyrehozni. Az a közönség, amely két héttel korábban még az E.T.-t imádva jött ki a moziból, nem tudott mit kezdeni a sötét hangulatú, keserű, disztópikus világgal, ami bár Philip K. Dick eredetijének csak halvány ihletése, még így is átlengi annak, a kor tudományos-fantasztikumától elütő filozofikus témája. A vetítőteremből sokan, köztük William Gibson is kimenekült húsz perc után, bár ő meg pont azért, mert sokkolta a film hasonlósága készülő első regényének (Neurománc) világával. Szerencsés véletlennek köszönhető, hogy a film rendezői változataként elhíresült kópia előkerült 1992-ben, amelynek sikere vezetett a ma ismert, 25. évfordulón véglegesített változathoz, mely az egyetlen vágás, ahol teljes mértékben Ridley Scott akarata érvényesülhetett. Az évtizedes próbát Vangelis soundtrack-je is ki kellett, hogy állja, de erről később.

A filmtörténet, főleg a sci-fi már korábban is jegyzett teljesen elektronikus zenéket, de Bernard Hermann teremin-használata (Amikor megállt a Föld, 1951), Louis és Bebe Barron őrült kísérletezése (A tiltott bolygó, 1956 ), vagy Wendy Carlos modulárszintis klasszikuszene mímelése (Mechanikus narancs, 1971) nem vívott ki magának elegendő elismerést ahhoz, hogy megváltozzon az az általános szakmai vélekedés, miszerint egy szintetizátor megszólalása soha nem lesz képes olyan érzelmi töltetet kölcsönözni a mozgóképnek, mint egy hagyományos zenekar. Erre rácáfolva jött 1981-ben Vangelis és a Tűzszekerek Oscar-díjas soundtrack-je, mely pontosan ezt a klasszikus zenei hagyományt vitte tovább szintetizált szimfóniák formájában, a rá jellemző himnikus, hősi pátosszal. Bár Vangelis a Szárnyas fejvadászra való felkérést a Tűzszekerek és a Ridley Scott-filmek közös vágójának, Terry Rawlings-nek köszönheti, Scott már korábban is felhasználta a görög zenész egy szösszenetét egy parfümreklámban (Chanel No. 5 – Blue Sky).

C0G-SaZXUAARMwU

„Arra törekszem, hogy a zeném tiszta és ösztönös legyen, amennyire csak lehet. Nem akarok válogatni, hogy „ó igen, ez jó lesz, ez nem, akkor csináljuk újra.” Nem szokásom javítgatni, ha valami nem jó, csinálok másikat.” Vangelis munkamódszere merőben eltért a kor szintetizátor-gurujainak szokásaitól. Míg a Kraftwerk, a Tangerine Dream, vagy John Carpenter a stúdióban rétegelve építették fel sávonként zenéiket, addig ő élőben, direkt módon komponálva rögzített. A Szárnyas fejvadász munkálatai alatt egyedül egy hangmérnök segítette a keverésben és a kép és a hang szinkronizálásában. Merthogy a négy hónapig tartó felvétel során minden egyes jelenetet, minden színészi játékot figyelmesen lekövetett, ahogy Ridley mondta, saját magát is beleképzelte a filmbe. A sötét, urbánus környezetű, magányos és pesszimista hangulatú világot így mintegy saját tudatfolyamaként írta le zenéjével.

viancook

Ahogyan a film egyszerre cyberpunk előkép (androidok, génszabászat, nagyvállalatok) és retro noir (’40-es évek stílusa, füstös lebujok, magányos detektív), a zene is a múlt és a jövő találkozása. A kürthangok hajlítva, a hegedű húrjai elektronikus futamként, a távolkeleti hárfa gépiesen, a zongorák törékenyen, fémesen disszonáns felhanggal szólalnak meg – így lesz a film zenéje is egyszerre klasszikus (meleg, emberi, egyedi – múlt) és elektronikus (hideg, gépi, replikáns – jövő), felvetve magának a zene (r)evolúciójának kérdéseit is. (Érdekes csavar, hogy a 2000-es évektől kezve egyre erősödő és az utóbbi évek popkultúráját (lásd pl. Stranger Things és Mr. Robot sorozatok) is elérő synthwave-reneszánsz stílusai (cold wave, vaporwave, chillwave, glo-fi, stb.) nagymértékben ennek az eleve retrofuturista elektronikus zenének, mint hagyománynak a korhű recitálásai – a retrofuturizmus retrofuturizmusa.)

A score másik fontos jellemzője, hogy a hangsáv nem különül el teljesen nem diegetikus (narratív rendszerhez nem kapcsolódó zenei témák), és diegetikus (pl. az égi spinner járművek hangja, búgó-kattogó gépi eszközök, hangosbemondók, nagyvárosi zörejek) részre, hanem szinte egy közös masszát képez. Ennek eléréséhez a legfőbb „trükk”, hogy a „látható” hangokat is zenei elemként illusztrálja (jó példa erre a Tyrell irodában a falon táncoló fények harangjátéka, vagy a morajló belső és külső terek drone-búgása), illetve hogy mindent – beleértve a beszédhangokat is – visszhangosítva hoz közös nevezőre a zenével. Utóbbival egy álomszerű, távolról szóló, rejtélyes hangzást is létrehoz, nagymértékben meghatározva ezzel a film karakterét (szinte egyenértékű a hihetetlenül részletgazdag látványtervezéssel). „Ugyanúgy játszik a zengetővel, mint ahogy az orgonisták használják a templomi akusztikát.” – mondja róla Paul Haslinger, a Tangerine Dream-ből. Johann Johannsonn is hasonlót emel ki: „Elképesztően jól használja a teret, a tér akusztikus rezonanciáit, részévé teszi kompozícióinak.”

Vangelis mindehhez több száz tonnányi felszerelést használt londoni stúdiójában. Legfontosabb hangszere az akkor vadiújnak számító Yamaha CS-80 volt, ennek jellegzetes pitchblend hangját hallhatjuk pl. a nyitójelenetben. Négy Roland eszközt használt (ProMars, Jupiter-4, CR-5000 dobgép és a VP-330 Vocoder Plust- a vonósokhoz), egy Steinway nagyzongorát, a mély, rezonáló, búgó drone-ok a Sequental Circuits Prophet-10-ből jöttek, a Yamaha GS1 FM szinti felelt a ritmikai, perkusszív effektekért, egy Yamaha CP-80 billentyűi szólaltak meg a szerelmi témánál (nomeg Dick Morrissey szaxofonja), és egy módosított Fender Rhodes segítette a nosztalgikus-romantikus hangzás elérésében. Mindezek mellett számos tradicionális hangszer is gazdagította a multikulturális hangzást: gamelan, harangjáték, gong, timpani, csőharangok. Utóbbit erősítendő egyébként Scott külsős zenéket is felhasznált: Gail Laughton ’Harps of the Ancient Temples’-jét 1969-ből, a japán Ensemble Nipponia ’Ogi No Mato’-ját 1976-ból, David Byrne és Brian Eno ’Quran’-ját 1981-ből; Vangelis pedig Demis Roussos pitchelt (részben egyiptomi arab, amúgy halandzsa) keleti énekével bolondította meg az utcai hangképet.

 Smoke5

Annak ellenére, hogy a film nem teljesített jól, zenéjét jelölték BAFTA és Golden Globe díjakra is, albumként viszont csak 1994-ben jött ki először, előtte több tucat rajongói bootleg kiadást élt meg, de a későbbi verziók is csak többé-kevésbé tartalmazzák a film teljes hangzóanyagát. Valószínűleg Vangelis és Scott illetve a stúdió közötti nézetkülönbségek miatt először csak egy szimfonikus zenekarral (The New American Orchestra) felvett verzió jelent meg. „Azt mondták csinálnom kell egy lemezt a filmhez. Miért? Nem írhatok folyton zenét, csakhogy valami üzletembernek jó legyen. Azért zenélek, mert szeretem ezt csinálni, és akkor jelentkezek albummal, amikor én akarok. De ezt képtelenség megértetni a filmiparral. Azért vállalkoztam filmzenék írására, mert ezzel új mód nyílik a zeném kifejezésére, és mert lenyűgözőnek találtam a filmet és izgatott a lehetőség, miként tudom zeneileg megközelíteni.” (Hasonló megalkuvásra képtelen művészi hozzáállás jellemezte P.K. Dick-et is, akinek hiába ajánlottak 400.000 dollárt a filmből készült regény újraírásáért, ő inkább megírta a soron következő elbeszélését 7.500-ért.)

Vangelis tavaly az Európai Űrügynökség felkérésére írt egy nagylemezt a Rosetta misszió kapcsán, akkor kérdezték a folytatásról. „Bizonyos dolgokat nem lehet megismételni. Ezek csak egyszer történnek az életben. Egy újabb Tűzszekereket sem tudnék csinálni. Lehetetlen.” Ő inkább eltávolodik ezektől a már járt utaktól és nagyobb távlatokban szemléli a világot. „Az univerzum részei vagyunk és annak kódja a zene. A zene sokkal inkább tudomány, mint művészet, és ez pedig az világegyetem legfőbb nyelve.”

A kultfilm kultzenei örökségének felelősségteljes továbbgondolása idén Denis Villeneuve-re és zenei alkotótársára, az izlandi Johann Johannsonnra hárult – volna. Mintha csak a múlt kísértene, kicsit zűrzavarosra sikerült a gyártás finise, legalábbis zenei oldalon: a stúdió két hónappal a bemutató előtt jelentette be, hogy szerződtetik Hans Zimmert (aki amúgy az eredeti elképzelés szerint anno épp Vangelis helyett írta volna az 1492 zenéjét) és Benjamin Wallfisch-t is. Kérdés, hogy Johannson (Sicario, Érkezés) atmoszférateremtő, bőr alá kúszó hangzása, vagy Zimmer grandiózusabb, cselekményesebb zenei látásmódja él e jobban együtt a Szárnyas fejvadász 2049 víziójával – de mivel két hete (!) bejelentették, hogy Johannsonn-t menesztették a projektből, a kérdés eldőlt, az pedig, hogy Zimmerék az elődhöz méltó eredményt produkáltak-e, azt máris eldönthetjük a mozikban.

a mixtape tracklistája:
01. Vangelis – Prologue And Main Titles (Esper Edition) (1982)
02. Lorn – Tattered Flag (Blade Runner video edit) (2015)
03. Vangelis – Memories of Green (Blade Runner video edit) (1980)
04. Lorn – Sextant / Alt.Vel.Ptch. / Entangled (Blade Runner video edit) (2014)
05. Vangelis – Blade Runner Blues (1982)
06. Dillinja – The Angels Fell (1995)
07. Jonny L – More Life (1995)
08. Trace and Nico – Replicant (1999)
09. Dom & Roland – Deckards Theme (Blade Runner video edit) (2008)
10. Seba – Dangerous Days (2009)
11. Samurai (Fanu) – Roy Batty Is Still Alive (Alternative Ending) (2012)
12. Jeff Mills – The Light That Burns Brightest (2005)
13. Vangelis – Rachel’s Song (Blade Runner video edit) (1982)
14. Future Sound Of London – My Kingdom (1996)
15. UNKLE – Spinners (1996)
16. Company Flow – Info Kill II (1997)
17. Kuedo – Ant City (Blade Runner video edit) (2011)
18. S U R V I V E – A.H.B. (Blade Runnder video edit) (2016)
19. Vangelis – Blade Runner End Theme (1982)
20. Kuedo – Flight Path (2011)
21. Mac Quayle – 1.4_2-Impenetrable.Sd2 (Mr. Robot OST) (2016)
22. Ital Tek – Universal Decay (2014)
23. Phaeleh – Icarus (2017)
24. Matthewdavid – Los Angeles Is Beautiful (2011)
25. Flying Lotus – Brainfeeder (2008)
26. Autechre – Altibzz (2008)
27. Boards of Canada – Sick Times (Blade Runner video edit) (2013)
28. Oneohtrix Point Never – Leaving The Park (2017)
29. Lorn – Acid Rain (Blade Runner 2049 trailer video edit) (2014)
30. Vangelis – Origins (Arrival) (2016)

Címke: ,