Kovács-Krisztián-Kép-ZERO

INTERJÚ

“Ezt a filmet akár a Parlamentben is le lehetne vetíteni” – beszélgetés Nemes Gyulával

Lichter Péter

2017/10/19

Október végétől  alternatív forgalmazásba kerül a Zéró: kocsmákban, koncertek előtt, galériákban, egyesületekben, közösségi terekben, művelődési házakban és egyetemeken fog újból a nézők elé kerülni. Ennek kapcsán beszélgettünk a film rendezőjével.

Mi történt veled és a Zéróval az elmúlt másfél évben?

Azzal kell kezdenem, hogy ez az interjú is úgy készül, hogy csak a sorok között lehet bizonyos dolgokat kimondani, mivel a magyar jogrendszer úgy lett kialakítva, hogy ha elmondod az igazat, akkor elvisz a fekete autó, ha meg gyilkolsz, akkor kitüntetnek. De valamelyest már szabadabb ez a beszélgetés, mert legalább a Filmalappal, ami 43%-ban finanszírozója volt a Zérónak, lezárult a kooperáció – tehát kicsit szabadabban beszélhetek, mint másfél évvel ezelőtt, amikor rettegve vártam a késve megérkezett pénzeket. Sokat kérdeztek akkor és azóta is arról a bizonyos satírozós részről, pedig a film sokkal többről szól, vagy sokkal többről kéne szólnia – máig állítom, hogy ezt a filmet akár a Parlamentben is le lehetne vetíteni október 23-án, persze nem ott fogjuk. Hiszen ez egy globalizáció ellen szóló film, illetve egy terroristáról szól, aki a hazai és nemzetközi politikusokat el akarja tüntetni, de ezért megbűnhődik – ebben én nem látok kivetendő dolgot. A hét éves várakozás volt az oka, hogy beleraktam azt az ominózus képsort: hét éven keresztül várni kellett a pénzekre, tologatni a forgatási időpontokat, újabb munkatársakat keresni, satöbbi, egy hétéves kínszenvedés volt az egész – ahelyett, hogy ez idő alatt csináltam volna hét nagyjátékfilmet, papírokat tologattam, és mire megérkeztek a pénzek, akkor már púp volt a film a hátamon. Az utcán szólítottak le agresszívan emberek – hozzá kell tenni, hogy teljesen jogosan – hogy miért nem fizetem ki őket: hát egyszerűen azért, mert a pénzek nem érkeztek meg.

Többek között olyan okok miatt, hogy egyszer két hónapig állt a film, mert vettünk egy üveg mézet és emiatt kérvényt kellett írni, hogy elfogadják az elszámolást és megérkezzen a következő utalás. Én ezeket az egyoldalú egzecíroztatásokat nehezen viseltem, és finom jelzésül, hogy nem vagyok ennek híve, lövöldöztünk egy kicsit a dinnyékre. És most ennek a következményeiről beszélünk. Megkaptam azokat a bizonyos leveket, amelyek kiváló eszközök lesznek arra majd a jövőben, hogy a kétezertízes évek kultúrpolitikáját és társadalmi valóságát illusztrálják – ha majd lesznek erről az időszakról kutatások, akkor biztos benne lesznek. Ezekben a levelekben felszólítottak, hogy a film teljes támogatását kamatostul fizessem vissza – ezt ugye akkor nem mondhattam el, mert rettegtem, hogy mi vár rám.

És mivel indokolták ezt?

Azzal, hogy a film eltért a forgatókönyvtől, ami azért volt vicces, mert ez az egyetlen filmem, ami a forgatókönyvem szó szerinti, már-már hitchcocki leforgatása. Még akkor is, ha ez nem látszik rajta, ez a katyvasz van leírva a forgatókönyvben. A másik tény, amit nem lehet letagadni, hogy amikor bevittem a filctollat a Filmalaphoz, hogy le fogom satírozni azt a képsort (vagyis Orbán Viktor dinnyére ragasztott arcképének szétlövését) és ők aláírták az a papírlapot és lepecsételték, hogy ez így lesz, majd én elküldtem nekik a kész részletet, akkor másnap megérkezett a pénz. Ezt a történetet ennyire nyíltan soha nem mondtam el.

zero1

Szóval, csak hogy világos legyen a dolog: itt az volt az események sorrendje, hogy megmutattad a Filmalap döntőbizottságának a kész filmet, amelyben még látható volt az arckép-szétlövős képsor, majd megkaptad azt a bizonyos levelet (vagy leveleket), hogy fizesd vissza a film támogatását, majd ezután lesatíroztad azt a problémás képsort. Akkor a Filmalap megenyhült, és továbbra is támogatta a film befejezését.

Igen. De ezzel nem zárult le a történet, volt egy második felvonása, amiből gyakorlatilag a botrány lett. Én Karlovy Varyba is egy filctollal érkeztem. A fesztiválon, a film premierje előtt felkeltem aznap reggel, és úgy éreztem, hogy ezt az egész történetet nem lehet nem elmondani. Nem állhatok ki a vászon elé annyi várakozás és kínszenvedés után és úgy tenni, mintha semmi nem történt volna. Egyszerűen a film szellemiségével és önmagammal vagy a szakmával ezt nem tehetem, hogy levetítem ezt a filmet, jól érzem magam, és aztán hazautazom. Most csak azt mesélem, hogy mi volt velem, amikor hazajöttem a fesztivál után – amikor a film vetítése előtt úgy döntöttem, hogy a jelenlévő sajtónak elmesélem ezt a kisatírozós történetet. Nagyon érdekes volt, hogyan lett ebből a kvázi cenzúrázott filmből később betiltott film – amit persze nem lehet mondani, mert ma már nincsenek betiltott filmek, inkább csak elhallgatásra kényszerített filmek vannak. Tudjuk, hogy a Délibábot azért tépázták mert, mert Hajdu Szabolcs egyedülállóan egyenes módon kiállt és elmesélte az ő egzecíroztatásait, amiért én nagyon becsülöm, aztán ott van a Kojot, ott van a Kút – ismerjük annak is a történetét, aminek szerencsére egy szakmai összefogás lett a vége. De végső soron a teljes párhuzamos filmgyártást sújtja ez a dolog – hiszen legalább annyi film készül az államtól függetlenül, mint ahány az állam által finanszírozva – de ezt nyilván az alkotóknak kell elmesélni, például hogy az Ernelláék hogyan tudtak létezni. A Zérót is hasonló elhallgatás sújtotta, mint ezeket a párhuzamos filmtörténetben létrehozott filmeket.

De konkrétumot tudnál mondani?

Hát ezeket finoman kell megfogalmazni sajnos. Kétféle dolgot szabad mondani, tényeket és véleményeket tudok mondani. Ha végignézem azt a harminc darab fesztivált, ahol a Zérót az elmúlt időszakban vetítették, akkor az derül ki, hogy mindenhová én küldtem a filmet, és nem pedig az a szervezet, amelyet régebben a magyar filmek nemzetközi népszerűsítésére alapítottak és most a Filmalap részeként működik. Ezt valaki finoman jelezte felém, hogy ez így lesz, örök hálám neki. Szakmai körökben beszélik, hogy volt még pár film, aminek a külföldi terjesztését ilyen formában limitálták.

A sztori másik része az, hogy amikor hazatértem Karlovy Varyból, akkor hirtelen egészen gyorsan megváltozott a helyzet. Volt korábban két forgalmazó cég – itt megint nem mondok neveket – akik szinte havi rendszerességgel kerestek a film elkészülte előtt, hogy szeretnék forgalmazni a filmet. Ez a két cég a Karlovy Vary-s botrány után nem válaszolt többé az emailjeimre. Ezen felül volt egy magyar filmfesztivál, aki nagyon szerette volna korábban, hogy ott legyen a film magyarországi premierje, és kérték, itthon sehol se vetítsem, de az események után arra se vették a fáradtságot, hogy egy emailt írjanak, hogy másképpen döntöttek. Mindezek következménye az lett, hogy saját magamnak kellett a filmet forgalmazni. De érdekes módon pont a művészmozik nem akarták felvenni a műsorukra a filmet – hiszen az állami támogatásoktól függ a létük nagy részben, és rettegtek a következményektől –, ironikus módon csak a Cinema City vette fel a filmet, éppen egy olyan multinacionális cég, ami ellen a film szól.

zero3

Igen, erről már beszéltél korábbi interjúkban.

Igen, arról talán nem, hogy milyen letisztulási folyamatot eredményezett ez a hercehurca. Például az is kiderült a számomra, kikre lehet számítani és kikre nem. Például egy csomó barátot is szereztem, volt olyan filmrendező, aki kiáltványt akart írni az ügy kapcsán, vagy ellenkezőleg: volt olyan jogvédő szervezet, ami nem akart beállni a film mögé, mondván, hogy ilyen cenzúra ügyekkel nem foglalkoznak.

Azért a Zéró egy kicsit egy ilyen „expanded film”-mé változott időközben.

Igen? Ezt hogy érted, erre még nem gondoltam.

Hát úgy értem, hogy több szó esik a film körülményeiről, kontextusáról és arról az önmagán túl mutató satírozásról, mint magáról a filmről.

Persze, ez nem feltétlenül tett jót neki.

Szerintem ez részben amiatt is van – ha megengedsz egy kritikai lábjegyzetet – mert a filmed nem lett formanyelvileg annyira radikális, amennyire radikális akart lenni tartalmilag. Ez az anarchista lendület és indulat csak a felszínt kapargatta: talán érdemes lett volna a film végét egy igazán provokatív, már-már nézhetetlen kubelkai darálásba elvinni, hogy tényleg, valóban minden nézőt kiakasszon. Talán ebben az anarchista kontextusban nem lett volna „öncélú” elmenni a „filmnyelvi falig.” Nem lehet, hogy a filmalapos jólfésültségre való törekvés ezt visszatartotta?

Nézd, mi már az Egyetleneimnél úgy döntöttünk, hogy egy nagyjátékfilm legyen ugyanolyan radikális, mint egy rövidfilm. Megtehettük volna, hogy még radikálisabbak legyünk, ebbe nem szóltak bele, igazándiból így se nagyon tudtak vele mit kezdeni. Nem volt ilyen ráhatás. Sok forgatókönyv fejlesztésen voltam. Mivel a filmet előtte már hét éven át fejlesztettük, mi ezt a forgatókönyv-fejlesztősdit nagyjából megúsztuk. Viszont sokak véleményét kikértem és megfogadtam – szerintem nem az egyoldalú forgatókönyv-fejlesztésnek van értelme, hanem a sokszínű, segítő forgatókönyv-fejlesztésnek: ilyen segítséget kaptam Bereményitől, Lányi Andrástól, Kenyeres Bálinttól, a vágás során Schulze Évától. Szóval egy forgatókönyves workshopon megkérdezték tőlem, hogy most ez az Übü király akar lenni, vagy egy film – hogy valami elszállás, vagy egy konvencionális film. És mi is arra törekedtünk, hogy a kettő között mozogjunk. Nem feltétlenül két véglet van, az absztrakt avantgárd és a konvencionális játékfilm, a kettő közötti játéktér sokkal izgalmasabb.

zero4

Igen, szerintem is, csak ez még tovább nehezítette a film helyzetét.

Valóban, meg talán az is, hogy nem kaptam a forgalmazásra támogatást, lényegében saját zsebből finanszíroztam a Zéró forgalmazását.

Erre mi volt az indok?

Mivel egy hazai forgalmazó se volt hajlandó bemutatni a filmet, saját céggel pályáztam. Az elutasítás indoka az volt, hogy az én cégem még nem forgalmazott játékfilmet. Ami persze igaz, de a cégem még nem is gyártott korábban játékfilmet, vagyis ezen az alapon nem is kellett volna kapnia gyártási támogatást sem. Szóval a film nem hozott nagy nézőszámot, ám az első, amit állíthatok, hogy a Vajna-korszak legsikeresebb filmje a Zéró, hiszen az átlag magyar művészfilm kap 6 millió forint forgalmazási támogatást, és megcsinál átlagosan 4-5 ezer nézőt. Ez kábé két millió forint bevétel, vagyis az állam bukik filmenként több millió forintot, mármint a forgalmazási támogatáson. Ehhez képest a Zéró óriási kasszasiker, hiszen csinált tisztán háromszázezer forintot úgy, hogy az állam egy forintot sem veszített rajta. Amúgy ez az egyetlen filmem, amit az összes kontinensen vetítettek, egy csomó helyre elutazhattam, szóval most már valódi sikertörténetnek látom a film utóéletét.

Visszagondolva talán jobb lett volna nem klasszikus módon forgalmazni annak idején, és inkább az underground utat választani, vagyis egyenesen a célközönséghez eljuttatni a filmet.

Lényegében most ősszel ez fog történni. Egy csomó koncerttel egybekötött vetítés lesz, a Gödörben, az Aurórában, a Gólyában, kocsmákban, vagyis valódi underground helyeken. Vetítjük majd élőzenével is, színházban, alapítványokban, edzőteremben, utcán, sőt az agrártudományi egyetemen is lesz vetítése a helyi méhészeknek. Szóval lényegében a film igazi forgalmazása most fog elkezdődni.

 

 

Címke: ,