director 2

INTERJÚ

„Minden rendszernek szüksége van egy furcsa fiúra” – interjú Nemes Gyulával

Kránicz Bence

2016/03/24

A héten bemutatott Zero amiatt vált hírhedtté, hogy Nemes szerint a Filmalap kérésére cenzúrázni kellett az egyik jelenetét. A rendezővel a filmet övező botrányon kívül a fanszőrzet helyén viselt méhekről és Andy Vajnáról is beszélgettünk, és arról is, vajon csinálhat-e még filmet a mostani támogatási rendszerben.

A Zero elején felbukkanó felirat azt üzeni a nézőknek, hogy aki nem moziban látja a filmet, az sem érteni, sem élvezni nem fogja. Ezzel nem idegeníted el a Zero potenciális közönségének jelentős részét?

Ezt szándékosan teszem. Az igazi művészfilm egyre inkább a fesztiválokon él. Lehet erre azt mondani, hogy a filmesek egymás filmjeit nézik, de egy filmfesztivál nem erről szól, hanem arról, hogy az érdeklődőknek vetítenek rétegfilmeket, ahogy galériákba sem tömegek járnak. És azt látom a külföldi fesztiválokon, hogy egyre inkább jön vissza a film, a 35 mm-nek egyre nagyobb kultusza van.

Rettenes dolog, hogy az internet kiterjesztésévé vált a film – és lassan a világ is –, aztán az egész establishment is igazodott ehhez, és ha egy újságíró szembesül egy olyan filmmel, amiben nem digitális foltok beszélgetnek egymással, akkor elkezd kiabálni, hogy zagyvaság.

DOP

Az első játékfilmed, az Egyetleneim, a nagyvárosi éjszakában játszódó film volt, most pedig egy rendszerellenes figurát állítasz a középpontba, akit megint Kovács Krisztián formált meg. Ezt a karaktert megint a saját alteregódnak tekinted?

Természetesen. Nem is gondoltam rá, hogy Krisztiánt fogom választani, udvariasságból hívtam be, de közben rájöttem, hogy hasonló utat járt be, mint én, ráadásul az is kiderült, hogy nagyjából neki is olyan történetei zajlottak az életében, mint a Zero főhősének. Ezért újra rá kellett döbbennem, mennyi közös van bennünk.

Arra is rá kellett jönnöm, hogy mennyire személyes ez a film. A korábbi munkáim is erősen önéletrajziak voltak. A Papagáj a saját nagybátyámról szólt, illetve a Kopaszi gáton eltöltött éveimről, az Egyetleneim is követi ezt az önéletrajziságot, ahogy a Letűnt világ is egy sok éven át forgatott napló volt. A Zeróval próbáltam felnőni, megpróbáltam objektív tablót készíteni a világról, arról, hogy mik a bajok.

De lassacskán realizáltam, hogy ez épp olyan személyes film lesz, mint az Egyetleneim: a Zero főszereplője, a mézgyárigazgató végeredményben én vagyok, aki filmet – vagy mézet – szeretne készíteni. Ehelyett bankkártyákkal és pecsétekkel rohangálok fel-alá, hogy gondolatokat közöljek. Ebből elegem lett, és inkább kivonultam: úgy döntöttem, hogy saját magam leszek a producerem. Aztán rá kellett döbbennem, hogy ez sem elég, hiszen az egész establishment ott van körülöttem, nem tudom kivonni magam a rendszer alól – ezért, ahogy a Zero főhőse, én is összetűzésbe kerültem a hatalommal, aztán én is kivonultam Afrikába. Mintha előre megírtam volna, mi fog velem történni.

A Zero előtt is alapélményed volt, hogy kívülálló vagy a magyar filmes szakmában?

Az, hogy a világban kívülálló vagyok, elég hamar kiderült, gondolom, már az óvodában. De hogy a filmszakmán belül is? Valóban voltak jelek. Erre is most döbbenek rá, amikor egészen extrém, példátlan elutasítással szembesülök a filmmel. Mindjárt válaszolok a kérdésre, csak vázolom a szituációmat: tíz év munkával elkészítettem az életem fő művét, a legjobban sikerült filmemet – ez szerénytelennek tűnik, de itt magamról beszélek, a magam kereteiről, tehát ennél csak rosszabb filmeket készítettem eddig. És azt gondoltam, hogy ez a filmem lesz a legsikeresebb: ha a Letűnt világ körbe tudta utazni a világot, és az Egyetleneim ott lehetett Velencében, úgy álltam hozzá, hogy a Zero nagyon messzire fog jutni.

Ehhez képest ott tartunk, hogy külföldi fesztiválok Karlovy Vary óta nem válogatták be a versenyprogramjukba – azok a fesztiválok sem, akik a marketre korábban beválogatták, vagy azok, amelyek az összes korábbi filmemet beválogatták, tehát már egy picit gyanús is, hogy ennek milyen hazai és külföldi politikai és esztétikai okai lehetnek.

Itthon is azt tapasztalom, hogy a forgalmazók elfordultak tőlem, kénytelen vagyok önerőből forgalmazni a filmet, de a kedvenc magyar filmfesztiválom is kihátrált a film mögül, amelyik korábban könyörgött, hogy náluk legyen a film magyarországi premierje. Aztán hallomásból megtudtam, hogy a szervezet, amelynek az a feladata, hogy külföldre küldje a magyar filmeket, kapott egy felsőbb utasítást, hogy a Zerót ne küldjék sehová.

Most a napokban szembesülök azzal, hogy a mozik sem veszik be a filmet, különösen a művészmozik, ami mögött megint csak egyfajta politikai nyomást érzek, illetve önkéntes politikai nyomást – félnek, hogy elesnek az állami támogatástól, ha ezt a botrányos filmet felveszik. Merthogy ezt az antiglobalista filmet a Cinema City felvette a műsorába, holott a film arról szól, hogy a vásárlókat agyonlövik a plázában. Vagyis tíz év munkájával létrehoztam egy filmet, és úgy tekintenek rá, mintha egy üres DVD lenne.

Visszatérve a kérdésedre: most aztán nagyon rádöbbentem saját kívülállóságomra. A Papagájt is teljesen negligálták, egy sor sem jelent meg róla, egyetlen egy fesztiválon nem vetítették. Az volt az én névjegyem, az indulásom, amiből már sejthettem, hogy nem leszek sikeres filmrendező, vagyis inkább kevesek kedvence leszek, mert az a rövidfilm segített ahhoz, hogy az Egyetleneim elkészülhessen.

Ebből a szempontból most már annyira nem csodálkozom a Zero kudarcain, de az elején nagyon meglepett. Hiszen ez a legnagyobb kaliberű filmem, nemzetközi sztárral és koprodukcióban – ennek ellenére mégis a kukában végzi.

Martina + Krisztian

Komolyan gondolod, hogy a nemzetközi fesztiválok válogatóira hatással lehet bármilyen hazai politikai botrány vagy negatív ajánlás?

Van egy suttogó propaganda, ami körbeveszi a filmet. Bárhol beszélek róla, falakba ütközöm, az újságok nem állnak szóba velem, nem hajlandók írni róla, hogy miről szól ez a film. Ehelyett zagyva szövegeket írnak arról, hogy ez egy zagyva film. Ez nyilván kihat külföldre is, de üldözési mániám még nincsen –látom, hogy egy ilyen típusú film mennyire nem passzol bele a fesztiválcirkuszba. Nyilván attól is megijednek, amikor Angela Merkelbe, Putyinba vagy Berlusconiba belelőnek, biztos van valaki abban az öt tagú bizottságban, aki felszisszen.

Soha senki nem beszél róla, hogy öt tagú bizottságoknak készítünk filmeket. Ezek a bizottságok döntik el, hogy az adott film elkészülhet-e, mehet-e az adott fesztiválon, mehet-e az adott moziban, kap-e díjat – mind bizottságok őrzik azt, hogy a nézőhöz nehogy eljusson ez a film. Az újságírókat is beleértve, akik nagyon igyekeznek, hogy ezt a filmet soha senki ne nézhesse meg. De a negatív propaganda átcsaphat pozitívba. Most jön az, hogy a filmet egy hatodik ember is megnézi, az úgynevezett néző.

A karlovy varys bemutató után több cikk is megjelent, bár lehet, hogy kevésbé a filmről szóltak, inkább a bemutató körüli botrányról.

Azokat a cikkeket elég ellentmondásosnak éreztem, valahogy azt vettem ki belőlük, hogy szeretnének nagy botrányt csapni: jobban feltupírozták azt, amit én virágnyelven, humorosan, svejkesen elmondtam. Ebből nagy botrányt csináltak, majd hozzátették, lehet, hogy ez az egész nem is igaz. Tisztességes csak a jobboldali sajtó volt velem, mert az megírta, hogy Nemes Gyula egy gerinctelen féreg és tehetségtelen. Ez tök korrekt.

Nem lehet, hogy ez azért van, mert ez egy elég avantgárd művészfilm, amihez az újságírók is nehezen tudnak kapcsolódni, és inkább arról írnak, ami könnyen érthető? A felületes politikai olvasat tálcán kínálja magát.

Igen, ez is benne van. Ez nem feltétlenül baj, hiszen ennek a pozitív részét is látjuk: az a film sikeres, amit mindenki megért. Vannak olyan filmek, amik elképesztő sikereket kaszálnak be azzal, hogy az alapproblémájuk tényleg nemzetközi szinten érthető, és azokat a finomságokat, amitől a film nagyon jó, senki nem veszi észre. Ez aztán ellenkezőleg is el tud sülni: a Zero egy apró részletébe belecsimpaszkodnak, de a finomságait senki nem írja meg vagy veszi észre.

Egyébként sokkal botrányosabb dolgok vannak a filmben, mint amin rugóznak, hogy melyik politikus arcképére lőnek a filmben: például a vásárlókat a pláza bejárata előtt lelövik, mert vásárolni mernek, majd különböző embereket marhavagonban szállítanak el. Végeredményben egy olyan rettenetes tabuból csinálok viccet, amiből nem lenne szabad, de annak a veszélye miatt, hogy a világ meg az emberiség elpusztul, ezt is meg szabad lépni. És ezt senki egy szóval nem írta le.

director

Persze, mert ez egy általános vízió, és nem olyan konkrét, mint az arcképek.

Egyébként sokan kérdezték, hogy nem szégyellem-e magam, amiért állami pénzből készítek filmet, és közben robbantgatom a politikusokat. Szerintem csak így lehet elkészíteni egy ilyen filmet, vagyis bármilyen filmet csak így lehet elkészíteni: jelzem, hogy igen, állami pénzből forgatok, hiszen ezt másképpen nem lehetne megvalósítani, de ez nem jelenti azt, hogy én pont ezzel a kormánnyal vagy hatalmi rendszerrel azonosítom magam. Nem, én a saját kultúránkkal azonosítom magam, ami nem egyenlő a politikával. Ha ezt a gesztust nem teszed meg, akkor a filmjeid és a díjaid egy bizonyos politikus seggéből lógnak ki.

Hogyan tudsz megélni a filmezésből?

Nem tudok producerekkel dolgozni. Kérdezte egy barátom: miért kell egy nálam butább, rosszindulatú embernek odaadni a szellemi vagyonomat azért, mert filmet akarok készíteni? Én is feltettem magamnak ezt a kérdést, és mire az Egyetleneim elkészült, már megalapítottam a cégemet, az Absolut Film Studiótami most éppen a Zero forgalmazója, és elkezdtem producerkedni. Készítettem néhány dokumentumfilmet és kísérleti filmet, és a Zeróval láttam elérkezettnek az időt, hogy egy nagyjátékfilmet saját magam mint producer elkészítsek. Ne kelljen nekem hetekig várakoznom azért, mert kell egy darab VHS-kazetta!

A Zeróban ez tényleg akkora szabadságot adott, hogy ha forgatás előtt két nappal kitaláltam, hogy akarok még 10 kaszkadőrt, vagy legyen még ott egy helikopter, akkor volt. Így lettem producer. Életem első kisfilmje egy amatőrfilm volt, nagyjából sosem mutatták be, és amikor elkezdtem a következő filmemet tervezni, akkor mondták, hogy kéne egy színész, kéne egy operatőr, pedig én ugyanaz a kézműves filmes maradtam.

Most ott tartunk, hogy van három filmgyártó cégem, de ugyanaz a dolog nőtt rettenetesen naggyá. Tehát abból élek, mint minden producer, hogy én is több projektet futtatok egyszerre – amíg készült a Zero, elkészült a Letűnt világ és a Negatív magyar filmtörténet is. Így, hogy egyszerre csinálok öt filmet, eltartanak a saját filmjeim.

Udo + Gyula

Hogyan fogadták a Zero tervét a Filmalapnál?

Az elmúlt öt év filmjeinek talán nagyobbik részéhez hasonlóan a Zero sem a Filmalapnál kezdte a pályafutását, hanem a Magyar Mozgókép Közalapítványnál. Láttuk, hogyan omlik össze egy komplett intézmény és rendszer. Mi is elvesztettük a pénzünket, és újra kellett pályázni. Nekem könnyebb dolgom volt: a cseh és a német pénzt már megszereztem, úgy pályáztam a Filmalapnál. Így történhetett meg az, amiért viccesen szidtak is más kollégáim, hogy „Gyula, ne tagadd, te kaptál tőlük először pénzt!”. Ez igaz is, az első körben a Liza, a rókatündér, a második körben Szász János és én kaptunk.

A forgatókönyv erényein kívül sokat segített Havas Ágnes támogatása, akivel egy időben ugyanabban az irodában dolgoztunk, és már korai stádiumában követte, segítette a filmet. A támogatást hamar elnyertem a Filmalapnál, csak aztán a pénz másfél év késéssel érkezett meg. A kényszerű várakozásban szétforgácsolódott a stáb, többször arrébb kellett tolnunk a forgatást. Változtak az idők, megesett ez a csúnya folt a filmen, jöttek a levelek a támogatás visszafizetéséről, de ettől én még nagyon hálás vagyok azoknak, akik pozitívan álltak a Zeróhoz a Filmalapnál.

Tudtam, hogy a Zero kísérleti filmként van prezentálva Andy Vajnának. Én mindig is ezt a stemplit kaptam meg: Gyula, a kísérleti filmes, Gyula, a furcsa fiú. Az MMKA-korszakban is ez volt, és talán ezért kaptam az Egyetleneimre pénzt, tehát ez a kívülállóság egyáltalán nem olyan rettenetes. Biztos, hogy most leírtam magam a jelenlegi rendszerben, de valószínűleg a következő rendszernek megint szüksége lesz egy furcsa fiúra.

Kívülálló vagy, ezzel a filmmel kialakult az az imázs is, hogy te vagy a „rendszer ellensége”. Közben Havas Ágnes, a Filmalap igazgatója a barátod, Beregi Tamás, akivel együtt írtad a forgatókönyvet, fejlesztőként dolgozik a Filmalapnál, tehát be vagy csatornázva ebbe a rendszerbe. Szerinted hiteles így a kívülállószerep?

Ez olyan, mintha bekasztliznád az ellenzéki politikusokat, mert ők is az állam pénzén élnek. Hiszek abban, hogy a Filmalap jól is működhetne. A kormánybiztos úr tagadhatatlan érdeme, hogy létrehozta a lottóalapú támogatást – még ha közben reprodukálta is ugyanazokat a hibákat, amelyek miatt be kellett zárni az MMKA-t, tehát a túlköltekezést, a sógor-komaságot. Örülök, ha barátaim, általam tisztelt kollégák ülnek egy kuratóriumban. Örülök, hogy Beregi a Filmalapnál dolgozhat, mert az ő gondolkodása illik a fejlesztői szerepkörhöz. Csak akkor nem örülök, ha azt látom, hogy különféle bizottságokban nem az ország szakértői ülnek, hanem felülről odaültetett emberek.

Abban is hiszek, hogy el lehet fogadni bármilyen támogatást vagy díjat, ha közben van bátorságunk kimondani, hogy nem értünk egyet a rendszerrel.

Mit mondtak neked a Filmalapnál, miért nem akarták hagyni, hogy a szereplők Orbán Viktor arcképére lövöldözzenek a filmben?

Tudtommal 1983-ban volt utoljára direkt cenzúra, Dárday István Átváltozás című filmjében Brezsnyev temetésének a helyére üres filmet ragasztottak. A Zero cenzúrázásának is megvannak a dokumentumai, de nem kerülhetnek elő, az törvénysértés lenne. De ezekben nem fordul elő sem az a szó, hogy Orbán Viktor, sem az, hogy satírozás, vagy a cenzúra.

Szőrmentén beszéltünk a dologról, így jött a satírozás, ami lehetett volna nagyon vicces is, senki nem vette volna észre, hogy nem így akartuk. Csak bennem addigra annyira fölment a pumpa, hogy ezt az egészet elmeséltem Karlovy Varyban. Ha nem teszem, most lenne egy sikeres filmem, és csinálhatnék még filmet. De úgy éreztem, ezt a filmet ezzel az üzenettel megcsinálni, aztán magamba fojtani, hogy mi történt, a film elárulása lenne.

shooting

De sosem kaptál indoklást arra, miért nem maradhatott az általad elképzelt jelenet?

Nem, azon ment a meccs – amúgy ezt se lenne szabad elmondanom –, hogy kivágjam-e az egész jelenetet. Mondtam, hogy ez technikailag problematikus lenne, aztán utólag kiderült, hogy technikailag nyugodtan meg lehetett volna oldani a kivágást.

Azért nem volt indoklás, mert nem kérdés, hogy rá lehet-e lőni egy filmben egy miniszterelnökre vagy sem. A szólásszabadságról szóló törvény szerint közszereplőkkel azt csinálsz, amit akarsz, különösen egy fiktív történetben, egy szatírában. A közhangulat szerint meg nyilvánvalóan tabu, mint ahogy ’83-ban sem volt kérdés, hogy a forradalom szót nem lehet kiejteni ’56 kapcsán.

Nem látod úgy, hogy a botrány inkább jót tett a Zero hírének?

Mikor kijött a film, és hirtelen eltávolodtak tőlem a forgalmazók és a fesztiválok, és elterjedt, hogy a film „zagyvaság”…

Ezt hol írták?

Ezekben a zagyva cikkecskékben, ahol leírták, hogy nem értették a filmet. A bemutató után mondták is a barátaim, hogy én lettem az első számú közellenség, és tényleg hüledezve néztem a cikkeket és a kommenteket, amelyekben lehazaárulóztak. Akkor úgy gondoltam, hogy nem tett jót a botrány, de most már szeretném megnézni a nézőszámokat. Mert igaz, az is elhangzott szakmai körökből, hogy elkezdhetnék a Filmalap marketingeseként dolgozni, olyan sikeresen felhívtam a filmre a figyelmet. Ezt aztán a Filmalap ellenem is fordította: azt mondták, nem is volt semmilyen cenzúra, ez az egész Gyula marketingfogása.

Személyesen nehezen tetted túl magad a botrány következményein?

Az utolsó magyar film, amit betiltottak, az Álombrigád volt. Egyébként számomra Jeles András munkássága elképesztően fontos, és a Zero talán valahol egy mai Álombrigád. Akkoriban már nem volt divat a betiltás, de nem volt mit kivágni belőle: a hangvétele volt olyan, hogy nem engedhették át. A Zero is ilyen, úgy tűnik, nem lehet fesztiválokon vetíteni. Német koprodukció, de egyetlen német fesztivál vagy mozi sem vette föl a műsorába. A lázadást, a rendszerellenes filmet csak a néző ellen, a kritikusok ellen, a mozik ellen, a társadalom ellen lehet elkészíteni, ez az egyetlen legitim formája a filmnek.

Bőven van rá időm, hogy ezt feldolgozzam. Most inkább azt kell feldolgoznom, hogy hiába kopogok be bármelyik ajtón, ebben a rendszerben nem biztos, hogy még egyszer kapok pénzt.

Azért megpróbáltál kopogni?

Fogok kopogni, és lehetőséget adni, hogy megcáfolják a megérzésemet.

Tudsz róla, hogy Andy Vajnának hogy tetszett a film? Pláne, hogy szerepel is benne.

Volt bennem annyi csibészség, hogy sem a lövöldözős jelenetet, sem Andy riportját nem vágtuk be a filmbe, mikor megmutattuk az Alapnál – az utóbbit később is találtuk ki. De tudom, mit szólt hozzá, ott voltam. Egyetlen rövid mondatban összefoglalta a film esztétikai, formai, társadalmi, tartalmi üzenetét, ezért ezt is tettük meg a film szlogenjének: „Ez nem film.”

Viszont szerintem egy ilyen filmet nem is lehet csibészség nélkül leforgatni, ezért is furcsállom, amikor különböző humanista filmesek a könnyeiket hullatják bizonyos tragikus események felett, de a rendszerbe nem kötnek bele – szerintem ez nem működik.

zero1

Mit szólt a cseh főszereplőnő, mikor kiderült, hogy méhek fogják belepni a testét?

Megkértem a méhészt Gödöllőn, hogy egy komplett családot öntsön rám, teljesen ellepték a testem. Majd mondtam Martinának, hogy csak egyetlen méhet hadd tegyek a fülére. Ekkor ő elszaladt, lestoppolt egy autót Gödöllőn, hogy ő hazamegy Prágába. Miközben a castingon megkérdeztem mindenkit: „Hajlandó-e ön élő méheket viselni a fanszőrzete helyén?” Martina is bátran rávágta, hogy igen, ennek ellenére megtette ezt velem. Aztán megtanultam, hogy ez jót jelent: a szexjelenet előtt sem állt velem szóba, de akkor már tudtam, ez azt jelenti, hogy mindent meg fog csinálni. Ha egy színész hisztis, akkor készül a szerepre.

Hogyan és miről csinálnál filmet legközelebb?

Igaz, hogy a Zero olyan, mintha egy üres DVD lenne, de egy dolgot biztosan köszönhetek neki: Afrikát. A Zero miatt voltam először Afrikában, azóta minden évben kijárok, a forgalmazást is Tanzániából szerveztem le. Afrika talán egy új korszak kezdete lehet az életemben.

Egy rendezői életmű 10-15 film. Ha abban a tempóban készülnek a filmjeim, ahogy eddig, akkor 2200-ra zárul le az életművem. Ebbe az energiát felőrlő várakozásba már többen belehaltak, én pedig inkább a végtelen életörömre pályázom.

A Zero FB-oldala itt, weboldala itt érhető el.

Címke: , , ,

zero2

KÍSÉRLETI VETÍTŐ, KRITIKA

zero1

TRAILERPARK

pureprizma

HÍREK

32107-thumb

KRITIKA

lizus

Jegyzet

megdontenilead

Jegyzet

20141112van-valami-furcsa-es-megmagyarazhatatlan1

Beszélgetés

20141111van-valami-furcsa-es-megmagyarazhatatlan1

Jegyzet

parkololead

INTERJÚ

20141031van-valami-furcsa-es-megmagyarazhatatlan

Jegyzet

tamara

AJÁNLÓ

terapia

AJÁNLÓ

szabadeses_cimkep

KRITIKA

222439_galeria_sztankay1

Jegyzet

mirage

TRAILERPARK

20140514itelet-magyarorszagon1

KRITIKA

white god

ESSZÉ

Van_valaki

INTERJÚ

fehist03

KEREKASZTAL

Képernyőfotó 2014-06-27 - 13.58.21

TRAILERPARK