Jegyzet

VAN-vita: A nők itt érthetetlen vagy elérhetetlen lények

Pálos Máté

2015/01/31

Pár napja vitába szálltam egy Fent és lent blogon megjelent szöveggel, ami azt állította, hogy a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című film világképe “reflektálatlanul macsó”.

Azt írtam, hogy szerintem ez az állítás semmilyen szinten nem állja meg a helyét, a férfiközpontúság és a férfitapasztalat előtérbe helyezése pedig abból következik, hogy férfi a főszereplőnk.

Masemalszom, az eredeti cikk szerzője Facebookon reagált rövdien a vitaposztra, válaszát változtatás nélkül idemásolom:

A Fent és lentes poszt nem azt állítja, hogy Áron egy macsó, hanem hogy a film szinte kizárólag a férfitapasztalatra épít. A kamera maga a “male gaze”: egy srácokból álló társaság (mindenekelőtt Áron) szempontjából mutat meg mindent – a nők csak tárgyak, testek, álomszerű alakok, érthetetlen vagy elérhetetlen idegen lények. Pálos Máténak tehát teljesen igaza van: Áron nem macsó, éppen ellenkezőleg. De hogy Áron macsó lenne – na, azt nem is állította senki.

A film világképe férfiközpontú – ebben pedig egyáltalán nem egyedülálló. Ezért írtam: “Hozhatnánk példának száz (magyar) filmet, ami nemcsak ugyanilyen férfiközpontú, de még nézhetetlen is. […] Itt most csak [egy] méltán sikeres projektről volt szó, amit szeretünk, de férfinézőpontja olyannyira természetes, hogy szinte fel sem tűnik.”

Szóval mindezt a férfiközpontúságot azért jegyeztem meg, mert bár nagyon szeretem ezt a filmet (én is), azért csodálkoztam, hogy előttem senki sem írta le, milyen természetes ez a férfiszempontú valóságábrázolás. Még a nagyvárosi bölcsész-művész-értelmiségi köreinkben is.

 

Címke: , ,

Beszélgetés

ESSZÉ

KRITIKA

Jegyzet

ESSZÉ

INTERJÚ

KÍSÉRLETI VETÍTŐ, KRITIKA

KRITIKA

Jegyzet

Jegyzet

INTERJÚ

Jegyzet

AJÁNLÓ

AJÁNLÓ

KRITIKA

Jegyzet

TRAILERPARK

KRITIKA

ESSZÉ

INTERJÚ