2015/03/05
Ujj Mészáros Károly két hete bemutatott filmje, a Liza, a rókatündér 15 százalékkal túlszárnyalta az első hétvégén produkált nézőszámokat. Emellett nem mehetünk el szó nélkül.
Ez tisztességes, de nem kiemelkedő eredmény. Összehasonlításképp: legutóbb a Swing című zenés vígjáték kezdett hasonlóan a mozikban, de tegyük hozzá, hogy az egy magyar sztárokat felvonultató, szélesebb célközönségre kalibrált film volt. A VAN, a Fehér Isten, az Isteni műszak és az Utóélet, amik sok szempontból közelebb állnak a Liza stílusához, mint a Swing, 5000 körüli számokkal nyitottak.
(Erre a különösen ritka jelenségre lejjebb keresünk magyarázatot.) Az össznézettség, az origo három nappal ezelőtti cikke szerint, már túlszárnyalta a 30.000-es határt. A Swing két hónap alatt 80.000 nézőt hozott, a VAN négy hónap alatt érte el az 50.000-et.
Hiszen az emberek legtöbbször az új filmekre kíváncsiak. Az első hétvége nézőszámai ezért kiemelt fontosságúak, hiszen következtethetünk belőle a film végső nézettségi adataira. Ha a filmet vetítő mozik száma nem változik, a 40 százalékos nézőszámcsökkenés a második hétvégén teljesen normálisnak mondható. (Érdekes, hogy a második hétvége átlagos nézőszámcsökkenése a nyolcvanas években még csak 15 százalék volt)
Legutóbb a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan csinált csodát azzal, hogy hétvégi nézőszámai több héten keresztül az első heti adatok közelében maradtak. Így érhette el a film az ötezres kezdés ellenére az ötvenezres álomhatárt.
Általában ez a sikerfilmek kulcsa, de garanciát még ez sem jelent. A Swing rendes marketing kampányt kapott, a leghíresebb magyar filmszínészek szerepeltek benne, és a kritikusok sem szedték ízekre, mégis haloványan kezdett az első hétvégén. Az Utóéletet hiába tűzte zászlajára fél éven keresztül gyakorlatilag a teljes online kulturális média, a magyar nézők ingerküszöbét nem érte el. Ha nem alakul ki egy virális hypehullám a filmek körül, ahogy történt ez a VAN és a Liza esetében is, a tömjénező kritikák nem sokat érnek. Nem véletlenül kérte meg Reisz Gábor filmjének egyik első vetítésén a közönséget, hogy terjesszék a VAN hírét.
A Liza erényeit már sokan számba vették. Szerintünk emiatt beszél mindenki két hete erről a filmről:
• A Liza egy faék egyszerűségű szerelmi történetet kínál, egzotikus csomagolásban
• A film jelzésszerűen felmutatja a hagyományos magyar vígjátéki humort (Reviczky), majd zseniálisan ellenpontozza azt groteszk, néhol abszurdba hajló, saját világára jellemző poénjaival
• Ezt a trükköt a magyar romkomok tipikus figuráival is eljátssza. Hildácska (Kocsis Mariann), a szomszéd szőke liba és Henrik (Schmied Zoltán), mintha Dobó Kata és Kamarás Iván gonosz ikertestvérei lennének. Főhőseink: Liza (Balsai Móni) és Zoltán zászlós (Bede Fazekas Szabolcs) hozzájuk képest esetlenek és szerencsétlenek, de kétségtelenül szerethetőbb figurák.
• Az alkotók elszakadtak a közönségfilmek visszataszítóan hamis és steril Ikea-Budapestjétől, a kisrealizmus helyett viszont inkább saját, látványos víziót álmodtak.
• Tomy Tani (David Sakurai), a fiatalon elhunyt japán táncdalénekes gonosz szelleme úgy tökéletes, ahogy van
• Tövisházi Ambrus az utóbbi évek legütősebb soundtrackjét írta a filmhez: Dánsz dánsz háb a gud tájm!
Címke: magyar film
Nem is emlékszem, hogy mikor láttam utoljára magyar filmet moziban. Erre hagytam magam rábeszélni és kiderült, hogy nagyon jó.
[Válaszolok erre]