parkololead

INTERJÚ

„Ma kevés, ha készül egy jó magyar film” – Beszélgetés Miklauzic Bencével

Roboz Gábor

2015/01/27

Megkérdeztük a Parkoló rendezőjét a tévéfilmek jelentőségéről, a műfajiságról és a nézők megszólításáról.

Múlt csütörtökön moziba került az Ébrenjárók és A zöld sárkány gyermekei rendezőjének új filmje, amely egy rejtélyes parkolóőr és egy dúsgazdag üzletember komoly következményekkel járó vetélkedését mutatja be. A Parkoló társírójával-rendezőjével beszélgettünk többek között a méltatlanul elhanyagolt tévéfilmek jelentőségéről, friss filmjének műfaji helyzetéről, és arról, hogyan lehetne visszaszerezni a magyar film iránt megcsappant nézői bizalmat.

Külföldön megszokottabb, hogy egy játékfilmrendező a televízióban tanulja ki a szakmát, nálunk ez az utóbbi években kevéssé elterjedt gyakorlat. Te viszont sokat dolgoztál a tévének. Hogy érzed, mit tudtál ebből kamatoztatni a játékfilmkészítésnél?

Egy rendező tapasztalatai csak akkor tudnak gazdagodni és mélyülni, ha gyakorolhatja a szakmáját. Ebből a szempontból mindegy, milyen műfajban dolgozik, minden munka hozzájárulhat ehhez a fejlődéshez. Minden egyes műfaj és forgatási nap új kérdéseket és válaszokat szül, mindig más dimenzióból kell közelíteni a mozgóképkészítéshez, és ez mindig új gondolati struktúrák létrehozását eredményezi.

Egy időben sok reklámot forgattam, fikciós sorozatokban dolgoztam, és önálló tévéfilmeket is készítettem, ezek mind a szakmai tudatosságot erősítik. Ezek a munkák megtanítanak arra, hogy gyorsan reagáljak helyzetekre, hogy minél hatékonyabb időkihasználással dolgozzak, ezen kívül a plánozás és a jelenetbonyolítás terén is lehetőséget adnak minél több tapasztalat megszerzésére.

0002865

A tévéfilm elég elhanyagolt kategória, ritkán esik róla szó. Szerinted mi ma Magyarországon a tévéfilm funkciója?

A tévéfilmnek sokkal fontosabb funkciója volna, mint amilyen mértékben most megjelenik a képernyőinken. Azon túl, hogy a tévéfilmek lehetőséget adhatnak a szakma teljes vertikumának, hogy folyamatosan dolgozhasson és tréningben legyen, nagy mértékben tudnák segíteni a magyar mozgóképek iránti megcsappant bizalom visszaszerzését.

Ha a nézők szélesebb köre folyamatosan láthatna magas színvonalon elkészített tévéfilmeket, egy idő után talán a moziban is hajlandó lenne jegyet váltani egy magyar filmre.

Ehhez persze releváns, érvényes, jól elmesélt történetek kellenek, igényes színészi játékkal és korszerű képi világgal. Ehhez megvannak a szakembereink, ez egy keresztülvihető dolog lehetne, viszont az alkotók akarata ehhez kevés. Az utóbbi években már folyamatosan lehet pályázni tévéfilmre, és ez nagyon örvendetes, viszont egy ilyen áttöréshez az évi kb. 10 alkotásnál több kéne, és persze megfelelő marketing. Én hiszek benne, hogy ennek lenne értelme.

Érezhetően foglalkoztatnak a korlátozott térben és/vagy időben játszódó történetek, ez több filmedből is kiderül. Ennek inkább gyakorlati, költségvetési oka van, vagy másról van szó?

Van, amikor ez költségvetési kényszer, van, amikor a történet követeli meg. Persze az is szerepet játszik ebben, hogy

az egy helyszín/kevés szereplő struktúra nagyon letisztult viszonyokat képes létrehozni, akár a dramaturgiáról, akár a képi világról van szó.

Ez a fajta sűrítés hasznos lehet egy drámai műfaj esetében, segíti a feszültségteremtést, még közelebb visz a karakterekhez. Az elmúlt években több olyan történet talált meg, amelyeknek ez a struktúra kedvezett, de tudatos program nincs mögötte.

parkolo02

Amikor először olvastam a Parkoló alaphelyzetéről, valamiféle thrillerre számítottam. Félig-meddig így is lehet nézni a filmet, de érezhetően nem a tiszta feszültségkeltés érdekelt, és tempót is elég a komótosra vetted. Másfelől meg ott van az, hogy a szűkszavú, rejtélyes múltú, nagy terhet cipelő parkolóőrödre westernfiguraként is tekinthetünk. Mit gondolsz a film műfajiságáról?

Kétféle nézői stratégia létezik: beülhetünk egy filmre műfaji elvárásokkal, és akkor ennek mentén ítéljük meg a látottakat, vagy teljesen nyitottan hagyjuk, hogy a film vezessen minket. Az előbbi a kényelmesebb pozíció, az utóbbi a kockázatosabb. Alkotóként szerintem mindenki arra törekszik, hogy a lehető leghatásosabban és érvényesen mondja el az adott történetet, és ehhez néha passzentosan tud társítani egy műfajt, máskor viszont ez nem működik ilyen sima képletként. A filmtörténetben rengeteg példát látunk a kevert műfajú, crossover mozikra, és ezek pont ettől izgalmasak.

Mi a Parkolóban a két karakter egymásnak feszülésére koncentráltunk,

és mivel a tér és a drámai konfliktus is szikár, lényegretörő, nagyon hamar megtaláltuk a westernt mint viszonyítási pontot. Persze soha nem nevezném a filmünket westernnek, hiszen akkor egy sor olyan elvárás fogalmazódna meg a nézőben, ami nem lenne szerencsés a Parkolónál, de mint hangulati elem, nem akarnám letagadni. Ugyanakkor dramedy-elemek is vannak a történetben, tehát ezt is mellé lehet tenni. Az is látszik, hogy ezt a fajta keveredést nem mindenki tolerálja, ezt a kockázatot vállaltuk.

Nem ez az első filmed, ami két ember viszonyára koncentrál, sőt, A zöld sárkány gyermekeivel az alapkoncepció is – kicsit sarkítva: két férfi dominanciaharca egy térben – rokonítja a Parkolót. Miért térsz vissza újra és újra ehhez?

Nem tudatos ragaszkodás ez egy témához, inkább arról van szó, hogy nagyon érdekelnek a találkozások. Mire megy két ember, akiket a sors így vagy úgy szembeállít egymással egy sűrű, kiemelt jelentőségű szituációban? Ezekben a pillanatokban mindig újraíródik az élet, az emberi tapasztalás, valami fontos történik a világgal. Akkor is, ha erről csak ketten tudnak. Számomra kiemelt, lényeges pillanatok ezek, nézőként is az ilyen filmek vonzanak leginkább.

IMG_2361-002

A Parkoló minden jelenetén, apró megoldásán érződik, hogy rengeteget tanultatok a hollywoodi dramaturgiáról, a forgatókönyvet – ha jól tudom – legalább három évig fejlesztettétek. Milyennek látod ma Magyarországon a forgatókönyvírás-oktatást, -fejlesztést, lehetőségeket?

Amikor én jártam főiskolára, még kötelező volt, hogy a rendező hallgatók maguk írják a filmjeik forgatókönyvét. Nem éreztem jól magam ebben a szituációban, mert azt gondoltam, hogy az egy másik szakma. De mivel akkor nem volt még ilyen szakirányú oktatás, ezen a helyzeten nem lehetett változtatni. Ma már a Színház- és Filmművészeti Egyetemen külön szakként van jelen a forgatókönyvírás, és ez egy nagyon fontos eredmény. Meggyőződésem, hogy minél több forgatókönyvíró tud megjelenni a szakmában, annál sikeresebb filmeket fogunk tudni létrehozni.

Persze ehhez kellene sok tévéfilm, és egy folyamatos lehetőségeket és munkát kínáló filmipar, ami el is tudja tartani őket.

A Parkolót egyes apróságokat leszámítva alapvetően megtisztítottátok a helyi sajátosságoktól, a film vállalása végső soron egy hatalmi harc bemutatása, világnézetek ütköztetése, a történet a Föld sok más pontján játszódhatna. Lengyel- és spanyolországi fesztiválszereplésről tudok, külföldön eddig hogy fogadták a filmet?

Nagyon megnyugtatóak voltak azok a visszajelzések, amiket ezeken a fórumokon kaptunk. A nemzetközi közönségnek nincsenek előítéletei sem a filmmel, sem az alkotókkal kapcsolatban, csak az érdekli, hogy el tudja-e vinni őket a történet vagy sem. A vetítések utáni közönségtalálkozók alkalmával sok emberrel tudtunk beszélni, és hál’istennek nagy többségben úgy élték meg a filmet, ahogy mi reméltük. Nagyon intenzív érzelmi élményekkel találkoztunk, és ez azért fontos, mert tudjuk, hogy van közönsége a filmünknek. Lengyelországba és Horvátországba már el is sikerült adni, úgyhogy a nézők száma csak nőni fog.

parkolo05

Milyen tapasztalatokat szereztél a Filmalappal?

A forgatókönyvfejlesztés szakaszában termékeny beszélgetéseken vettünk részt, volt amit megfogadtunk az ott elhangzottakból, volt amit nem. Mivel elég kidolgozott könyvvel kerestük meg őket, könnyen ment az együttműködés. A forgatás után, amikor egy félig kész verziót megmutattunk a Filmalapnak, vegyes észrevételeket kaptunk, volt akinek tetszett, de olyan is volt a döntőbizottságban, aki nagyon idegenkedett a filmtől.

Most már nyilvánvaló számomra, hogy erősen megosztó filmről van szó,

ez a kritikákból is kiderül, és ezt mutatja számomra a Filmalap hozzáállása is.

Újra készülnek magyar filmek, de tavaly nagyon kevés volt a közönségsiker. Szerinted hogyan lehetne elérni, hogy a nézők kifizessenek kb. 1500 forintot egy magyar filmért?

Nagyon nehéz kérdés, hiszen teljesen érthető, ha ennyi pénzért a közönség döntő többsége olyan látványban akar részesülni, amit egy magyar filmtől soha nem fog megkapni. Ha magyar filmről van szó, egyetlen műfaj, a vígjáték jöhet szóba, mint közönségsiker, minden más típusú film törvényszerűen nem tud elérni magas nézőszámot. Ennek a helyzetnek nagyon sok összetevője van, ezért nem lehet egy mondatban válaszolni.

Az elveszett bizalmat kell visszaszerezni, tehát az ma kevés, ha készül egy jó magyar film, attól nem fognak bemenni rá. Korábban utaltam a tévéfilmek fontosságára a bizalom visszaállítása szempontjából, és persze kellenek jó forgatókönyvek, és nagy szükség volna minél több műfaji film megjelenésére, átgondolt marketingstratégiára, és egy vízióra az alkotók részéről, hogy ma mi lehet a magyar közönség számára releváns történet. Sajnos ez nem megy egyik napról a másikra.

YouTube előnézeti kép

Címke: ,

Goda-Divinyi-elejére

INTERJÚ

Tüske-Tehetetlenség-(áldozat

ESSZÉ

maglead

KRITIKA

Janisch-2.kérdéshez

INTERJÚ

fullfrontal

KEREKASZTAL

poli1

KRITIKA

director 2

INTERJÚ

zero2

KÍSÉRLETI VETÍTŐ, KRITIKA

32107-thumb

KRITIKA

lizus

Jegyzet

megdontenilead

Jegyzet

20141112van-valami-furcsa-es-megmagyarazhatatlan1

Beszélgetés

20141111van-valami-furcsa-es-megmagyarazhatatlan1

Jegyzet

20141031van-valami-furcsa-es-megmagyarazhatatlan

Jegyzet

tamara

AJÁNLÓ

terapia

AJÁNLÓ

szabadeses_cimkep

KRITIKA

222439_galeria_sztankay1

Jegyzet

galaxis3

TRAILERPARK

mirage

TRAILERPARK