social_network_garfield_01

magazin

KRITIKAI KÖRPANORÁMA 5.: Social Network – A közösségi háló (fordította: Pálos Máté)

Pálos Máté

2010/11/15

A Social network – A közösségi háló körüli kritikai konszenzus egyértelműen egységesnek mondható.  Azonban érdekes, hogy míg az egyik visszatérő dicséret szerint a Fincher-Sorkin alkotópáros friss szemmel adja vissza a korszellemet, addig a nagyjából egyetlen negatív kritika éppen a Facebook kihagyása miatt érte őket.
Az angol nyelvű bírálatok átnézése után úgy tűnik, az ítészek nagy kedvvel térnek ki a Facebook-jelenségre, és időznek el az internet terjedésének pozitív és negatív vetületeinek értelmezésénél, ami abban a kontextusban teljesen érthető, amiben szinte minden kritika mellett az olvasó-felhasználó ott találja az emblematikus „Like”-gombot.

„Állítólag akik szeretik a Facebookot, azért szeretik, mert megragadja a kollégiumi élet élményét, az elit-klubok sajátosságait, és elérhetővé teszi a neten. Ez egy kissé olyan, mint ha azt mondanánk, hogy azért szeretjük a könyveket, mert a beszélgetés teljes élményét papíron adja vissza. De a Facebook valójában egy új közösségi és intellektuális kultúrát adott nekünk, amit végre a magunkénak tarthattunk, akár rossz ez, akár jó.[…] A Facebook manapság egy olyan generáció előtt nyit meg feltérképezetlen területeket, amelynek lehetőségei elsőre szűkebbnek és előre meghatározottabbnak tűntek, mint valaha. A helyzet az, hogy valami forradalomszerű zajlik errefelé. Kár, hogy a Social Network – A közösségi háló a régi rendszer stílusában meséli ezt el.”
Nathan Heller, Slate

„A Social Network – A közösségi háló, az első jelentétől az utolsóig,  az információs kor okozta pszichológiai változásokra célozgat – egy új személytelenségre, ami majdnem mindenkire hatással van. Végül is, a Facebook, csak úgy, mint Zuckerberg, maga is paradox: egy weboldal, ami a bizalmasság légkörét ünnepli, miközben felszabadító távolságot is biztosít, illetve lecseréli a személyes találkozásokat testetlen információmegosztásra és az öngerjesztett népszerűség izgalmaira. Karl Marx szerint egy kapitalista korban elkezdünk árucikként tekinteni egymásra. A Social Network – A közösségi háló azt sugallja, hogy manapság úgy kezeljük egymást, mint egy adagnyi információt.”
David Denby, The New Yorker

„A film egy kollégistákkal zsúfolt bárban beszélgető párral kezdődik és egy laptopja előtt ülő sráccal ér véget, ahogy újra és újra frissíti a laptopján megnyitott weboldalt. A kettő között Fincher és Sorkin a digitális kor keletkezéstörténetét meséli el egy árulásokkal fertőzőtt erkölcsi parabola formájában, aminek főszereplője a dicsőségre való vágy, és fő inspirációja az új evangélium: a geekek öröklik a földet.”
Manohla Dargis, The New York Times

„Jó pillanataiban a film magabiztosan lép be Zuckerberg középszerű árnyékába: nincs itt mit megtanulni. Talán ennek az az oka, hogy a jelenlegi állapot annyira Zuckerberg munkájának közvetlen eredménye, hogy egy konkrét üzenet kihirdetése a lényeg elszalasztása lenne. A lényeg pedig a következő: így vagy úgy, de mindannyian Zuckerbergek vagyunk.
Rod Bastanmehr, not coming to theater near you

„A Social Network – A közösségi háló „a mai kor filmje” akar lenni, és kétségtelenül tisztában is van azzal, hogy mi motiválja a nyugati világ lakóit, hogy életüket online éljék: nem az anyagi létezéstől való menekülés, hanem biztonságos és privát jellegű kiterjesztése ugyanannak. De Fincher érzelemmentes „coming-of-age-meséje”, ami a seggfejjé válás választott vagy véletlen mivolta körül forog, és hogy van-e különbség a seggfej és a seggfejt játszó között, sokkal több, mint egy szimpla állapotfrissítés. Merem állítani, hogy időtlen.”
Adam Nayman, Reverse Shot

„A Social Network – A közösségi hálóhoz hasonló drámai filmek bizonyos értelemben az oknyomozó újságírás és hírszolgáltatás lerombolásának következtében fellépett üres helyet töltik be. Az újságírás módszereit használják a fikciós szórakoztatáshoz, történeteket konstruálnak bizonyítékok alapján, feltárják forrásaikat és tisztelik az események kronológiáját. Ez a filmkészítés a címlapsztorik megírásához hasonlít. Csak úgy, mint a 70-es években, egy másik gazdasági válság és elnyújtott katonai beavatkozás idején, a dolgok olyan kuszának tűnnek, hogy a filmkészítők alig várják, hogy elkezdhessék őket kibogozni.”
Eric Hynes, the Village Voice

„A film elsősorban a nagy beszólások ünnepe – sziporkázó felvetések, lesújtó fricskák, valószínűtlenül szellemes riposztok – és mint ilyen, nem mindig tudja türtőztetni magát. A forgatókönyv néha elég szájbarágós, mert túl egyértelművé teszi a felvetett gondolatokhoz való viszonyát.”
Justin Chang, Variety

„A Social Network – A közösségi háló élvezetes, de a Facebookhoz hasonlóan nagyon nehéz valóban kapcsolódni hozzá és izgulni a karaktereiért. Mint a három állammal arrébb élő unokatestvér, vagy a régi gimnáziumi osztálytárak esetében: érdekel, hogyan megy az életük, de mivel elsősorban csak Facebookon követed őket, soha nincs meg a lehetőséged a valódi interakcióra.”

Erik Davis, Moviefone

YouTube előnézeti kép

Címkék:

Nézz bele!
Téma: Trashfilm Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció „A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Latt-tel Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok Állókép Győrffy László: Privát biológia Dömsödi Zsolt: Trash-Pöröly Varió Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele Orosz Anna Ida: Vakrajz Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona
1300812428_tarr_bela2

KRITIKAI KÖRPANORÁMA

inception

KRITIKAI KÖRPANORÁMA

10659

magazin

limitsofcontrol3

magazin

antichrist03

magazin

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu