2013/07/24
Lee Daniels a Precious – A boldogság ára kritikuskedvenc drámája után visszatért az Árnyékbox erőszakosabb és bizarrabb világához, kicsapva a biztosítékot a közönség egy jelentős részénél. A Pete Dexter regényéből készült Az újságos fiú mintha csak a Killer Joe párdarabja lenne: a kiábrándult, fatalista noir a ragacsos, mocskos southern gothic elemeivel keveredik, a napszítta, kásás képek pedig úgy néznek ki, mintha a forgalmazó egy szennymozi agyonhasznált kópiáját ásta volna elő. Daniels a nyugati civilizáció egyik zárványába, a dél-floridai lápvidék mélyére kalauzol minket, egy olyan fülledt, izzadságfoltos világba, ahol a leghétköznapibb emberi érintkezések is krokodil-belezéshez vagy nyilvános vizeléshez vezetnek. A lesújtó cannes-i vélemények és a brutális pénzügyi fiaskó után a mű gyakorlatilag eltűnt a süllyesztőben, és itthon botrányos híresztelések és az A-kategóriás sztárok ellenére sem kerülhetett a vásznakra. Egy napsugaras Efron- vagy McConaughey-filmre jegyet váltó, gyanútlan nézőt valóban sokkolnának a látottak, holott a morbid trash-hangulatok, az ízléstelen túlzások és a paródia határát súroló, eszement színészi alakítások egy igen izgalmas élményt kínálnak.
A világvégi déli szülővárosába visszatérő újságíró, illetve az egyetemről kibukott, újságkihordóként tengődő öccs kusza nyomozása az ötvenes évek fajgyűlölettel, homofóbiával és belterjes tespedéssel teli világába vezet. A tüntetőleg fekete segítővel érkező, nagyvárosi lapnál dolgozó Ward (Matthew McConaughey) egy halálra ítélt ártatlanáságát szeretné bizonyítani, míg a felnőtté válással és a szexuális éréssel küszködő öccs (Zac Efron) az ügyben érintett, lepattant femme fatale (Nicole Kidman) hatására aktivizálja magát. Daniels a gyilkossági ügyből kiindulva feltérképezhetné a korabeli igazságszolgáltatás részlehajlásait, bemutathatná a városka frusztrációkkal terhes világát, vagy épp elmélyíthetné a fekete házvezetőnő és a fehér család ellentmondásos viszonyát, szerencsére azonban a realisztikusabb társadalmi háttér és a véres bűnügy sem igazán érdekli. A rendező ehelyett inkább a látszólag mellékes részletekkel foglalkozik és maga is nyakig merül a bűzös posványba. Daniels nem riad vissza a vaskos hatásvadászattól, így az elrajzolt sztereotípiákat egészen a giccs határáig tolja, kétségelenül egyedi humorral fűszerezve az egyébként nem kimondottan bonyolult történetet.
A fülledt melegben mindenki izzad és kanos, a fehérek rasszista bugrisok, a nők ízléstelen útszéli lotyók, a mocsárban degenerált ösztönlények laknak és egyedül az eseményeket narráló cselédnek (Macy Gray) van helyén a szíve és az esze. Az újságos fiú bizarr atmoszféráját és morbid báját az adja, hogy Daniels szemtelenül szenzációhajhász, de eközben egyszer sem kacsint össze a nézővel, és nem teszi ki a látványos idézőjeleket. A gyilkosság lomha felderítése mintha kényszeredett ürügyként szolgálna a rendezőnek arra, hogy a történet fordulatai között mindenféle perverziókat és lelki defektusokat mutogasson. Az anyakomplexusos, halálosan szerelmes fiatalember hírhedt levizelése mellett akad itt börtönlátogatással egybekötött felláció-imitáció, balul sikerült homoszexuális szado-mazo együttlét és beteges családi fagylaltozás a fojtogató láp gyomrában. Az elborult epizódokhoz természetesen a megfelelő filmnyelv társul: a kimódolt vágások, a gyomorforgatóan harsány színek, az erőltetett narratív megoldások kis mennyiségben talán zavaróak lennének, ám ilyen sűrűségben és ennyire következetesen használva kifejezetten működőképesek.
Daniels az amerikai Dél szellemi és erkölcsi mocsarát a szó lehető legkonkrétabb értelmében tárja fel előttünk, így az eltúlzott hasonlatok, az egydimenziós karakterek és a karikaturisztikus white trash miliő egy ellenállhatatlanul ízléstelen mozgóképpé állnak össze. A szórakoztatóan önkritikus Zac Efron emlékezetes az izzó szemű tinédzser szerepében, Matthew McConaughey ezúttal is kiforgathatja a “tökös déli macsó” korábbi imázsát, de a paródia határán táncoló John Cusack pszichopata ösztönlénye is telitalálat. A film legizgalmasabb alakítását azonban vitathatatlanul Nicole Kidman nyújtja, aki lehengerlően visszataszító és szánalmas a műanyag ribanc hálás szerepében. Ha még lennének éjszakai autósmozik, Daniels műve lehetne a péntek esti fő attrakció. Az újságos fiú tipikusan az a film, melyet gyorsan elfelejt a korabeli közönség, aztán néhány évtized múltán egy-két elkötelezett mozirajongó újra felfedez.
Címkék: filmkritika, függetlenfilm
Partnereink
Szólj hozzá!