Így szivárogtak be a betegagyú underground filmesek a hollywoodi stúdiókba

Lichter Péter

2015/07/09

Avagy hogyan lopkodott inspirálódott Hollywood az avantgárdból, illetve az avantgárd Hollywoodból.

A filmtörténet irányzatok, stílusok és alkotók közötti

kölcsönhatások összességeként is leírható.

Ebben a hatástörténeti kavalkádban találhatunk közismert formai és tematikai kapcsolatokat: például az amerikai műfaji film hatása a francia új hullámra (lásd: Godard korai filmjei), majd a francia új hullám hatása a hatvanas-hetvenes évek amerikai filmjére (Hollywoodi Reneszánsz, korai Coppola, korai De Palma, korai Scorsese); a szürrealizmus és az avantgárd hatása Lynchre, Hitchcock hatása Brian De Palmára, stb, stb. stb.

A Decade Under the Influence című dokumentumfilm ezt a kérdést járja körbe, a hatvanas-hetvenes évek amerikai filmjére fókuszálva:

Az igazán érdekes hatástörténeti csemegéket az egymástól távol álló filmes tradíciók között találjuk: például a hollywoodi filmipar és az avantgárd között. A történet egyébként két irányú: az avantgárd épp úgy szeret(ett) meríteni a fősodorból, mint fordítva.

Ráadásul a legtöbbször konkrét alkotók egyik gyakorlatból a másikba való vándorlásáról volt szó.

Az avantgárd film és a piaci alapon működő filmgyártás között a technikai specializáció teremtette meg a kapcsolatot: ezen belül konkrétan az absztrakt filmesek azok, akiknek a tudását leginkább hasznosítani tudta a filmipar.

Kép egy absztrakt filmből: Jordan Belson: Allures

Mivel az absztrakt film formavilága által létrehozott esztétikai hatás elválaszthatatlan az azt létrehozó apparátusoktól (vágóasztalok, optikai printerek, speciális vetítőfelületek és lámpák), az absztrakt filmesek mindig valamely technikának – animációs gyakorlatoktól a kiterjesztett film fényjátékaiig – a szakértői.

James és John Whitney avantgárd filmesek egy különleges optikai printerrel dolgoztak.

Ez lényegében ellentétben áll az avantgárd szürrealista, vagy dokumentarista hagyományával: ezek a csoportok a klasszikus narratív film formavilágából, illetve a „figuratív” európai avantgárdokból építik fel stílusukat: az Andalúziai kutya, a Meshes of the Afternoon vagy a Scorpio Rising hatása nem a képek önmagukban ható szépségéből ered, hanem a motívumok és a „cselekmény” labirintusainak meghökkentő összetettségéből.

A narratív avantgárd film „figuratív”, szereplőkre épített szürrealista ága nem függött száz százalékosan a technikától, így ezek a filmek gyakran amatőr kivitelezésük révén nem feltétlenül voltak cizelláltak. Jack Smith Lángoló teremtmények című filmjének kimondottan kopott, keresetlen képi világa a lejárt nyersanyagnak és a kontrollálatlan filmezésnek volt köszönhető.

Lángoló teremtmények

Az absztrakt filmesek viszont egy-egy különleges technika újító ismerői, egy-egy eszközre specializált fáradhatatlan technikusai voltak: a hollywoodi filmgyártás azért tudta ezeket az alkotókat könnyen magához csábítani,

mert az absztrakt filmesek az ipar funkciók által vezérelt nézőpontjából tekintve a vizuális effektusok szakértői, vagyis special effect directorok voltak.

2001: Űrodüsszeia / Csillagkapu-jelenet

Az avantgárd filmesek – annak ellenére, hogy Hollywood normáinak kategorikus elutasításával azonosítja a filmtörténet ezt az alkotói szemléletet –, gyakran ellentmondásos kapcsolatban álltak a filmiparral.

A húszas-harmincas években a tengerentúli avantgárd film nem tudott számottevő figyelmet kiharcolni magának, mivel a modern művészet egészen a második világháború végéig Berlin és Párizs kulturális gravitációjában virágzott. Ennek ellenére az USÁban is felbukkantak olyan csoportok, amik a filmezést nem a filmipar, hanem a zabolátlan önkifejezés útjára terelték. A húszas években alkotó amatőrök gyakran Hollywood árnyékában dolgoztak: az amerikai némafilm alkonyának legfontosabb avantgárd filmje, a Life and Death of 9413 – A hollywood extra nem csak az álomgyári lét egyik első feldolgozása, hanem az alkotóik is ritka hidat képeznek a stúdiórendszer és a financiálisan kiszolgáltatott avantgárd párhuzamos világai között.

A három főből álló lelkes csapat (Robert Florey, Slavko Vorkapich, Gregg Toland) műve egy Hollywoodban szerencsét próbáló statiszta tragikus történetét meséli el; szembesülését a rendszer hidegségével, haszonelvűségével. A falanszterként ábrázolt filmgyárban minden dolgozót egy-egy számmal billogoznak meg, hangsúlyozva a személyiség félőrlődését a díszletek kartonfalai között. Vorkapichék filmje stilisztikailag szintetizálja az európai avantgárdok és a német expresszionizmus újításait: a film operatőre,

Toland már ennél a filléres munkánál is megmutatta a fény-árnyék hatásokra építő technikai érzékenységét, amit később az Aranypolgárral járatott a csúcsra.

Aranypolgár, fényképezte: Gregg Toland

A film szokatlan sikere is hozzájárult ahhoz, hogy alkotóik már ténylegesen is a filmipar részévé váljanak: Florey, akit korábban csak asszisztensként, illetve tolmácsként alkalmazott az MGM stúdió, később nagyjátékfilmek, az ötvenes évektől kezdve pedig tévéfilmek rendezőjeként kereste kenyerét.

Az inkább képzőművészeti érzékenységű Vorkapich a harmincas években több nagyjátékfilm (Manhattani melodráma, What Price Hollywood?) montázs-szekvenciáját készítette, illetve vágóként működött közre. A Life and Death of 9413 tehát egyrészt egy, a rendszeren kívülről alkotott kritikus óda az álomgyárról, másrészt az első olyan avantgárd film, amire a stúdiórendszer is felfigyelt.

(Állítólag Chaplin egyik kedvence volt az Andalúziai kutya mellett.)

Az avantgárd filmes szubkultúra csak részben volt láthatatlan Hollywood számára: habár csak a jéghegy csúcsát látták, mindig előszeretettel emeltek magukhoz a rendszeren kívül alkotó avantgárd filmeseket. Ez a tendencia, a kívülről érkező rendezők elszaporodása a hatvanas-hetvenes évek fordulóján vált meghatározóvá.

Az avantgárd mindig is vonzódott Hollywood mitikus birodalmához. Kenneth Anger, a poszt-szürrealista transzfilm egyik kultikus képviselője, például gyerekszínészként szerepelt az 1935-ben Max Reinhardt által rendezett Szentiván éji álomban;

Anger egész gyerekkorát Hollywood stúdiói között töltötte, mivel nagyanyja az egyik stúdió jelmeztervezője volt.

Kenneth Anger

Talán az egész amerikai avantgárdból neki volt a legintenzívebb kapcsolata az Álomgyárral: franciaországi utazása során, mikor a Cinemateque Francais-ben dolgozott Henry Langlois kezei alatt, megírta a némafilmes aranykor sztárbotrányairól szóló, kultikus Hollywood Babylon című könyvét.

Anger filmjei zenei világukkal, formanyelvük stíluselemeivel mindig a pop-kultúra és avantgárd közötti homályzónában mozogtak: gyakran akár konkrét filmrészletek szürrealista kollázsokra emlékeztető bevágásával operált (mint a Scorpio Rising esetében) vagy az ötvenes évekbeli fiatalok autóimádatát dolgozta fel – hasonlóan a kor motorosfilmjehez – a saját szájíze szerint.

(Anger filmjei később Lynchre voltak nagy hatással, lásd pl. Kék bársony.)

A transzfilm egy másik, az amerikai avantgárd történetében kissé alulreprezentált filmese, Curtis Harrington tudott egyedül később az iparba integrálódni: olcsó horrorfilmeket és motoros mozikat forgatott a hatvanas évektől kezdve. Stan Brakhage is kísérletezett hollywoodi bérmunkával, de éppen technikai tapasztalatlansága és önfejűsége miatt hamar megszabadultak tőle a stúdiók. Eleinte Charles Laughton A vadász éjszakáját követő projektjében végzett volna asszisztensi feladatokat, de a rendező kirúgása miatt ez meghiúsult.

Ezután Hitchock asszisztenseként kereste volna kenyerét a mester akkor futó tévésorozatában, ám a pozíciót nem vele töltötték be, mivel nem mutatott elég kompetenciát a szinkronhangos filmgyártásban.

Ezekkel a rövid példákkal ellentétben az absztrakt film formanyelvére és annak apparátusaira specializálódott filmesek könnyen integrálódtak a rendszerbe, éppen azért, mert nem öntörvényű és megközelíthetetlen művészekként, hanem különleges látvány-szekvenciák kísérletezőikként kezelték őket. A nyugati parti absztrakt filmes iskola majdnem minden képviselője részt vett valamely hollywoodi stúdió filmjének speciális effektus készítésénél. John Whitney Saul Bass-szal közösen Hitchcock Vertigojának főcímszekvenciáját készítette, illetve Kubrick 2001 Űrödüsszeiájához kértek tőle technikai tanácsokat.

Demon Seed

Jordan Belson a Demon Seed és az Igazak című filmekhez készített szekvenciákat, sőt az is előfordult, hogy egyes képsorok egyenesen korábbi filmjeiből voltak kivágva (Journey to far side of the sun, Demon Seed). Pat O’Neill a Csillagok Háborújához gyártott villám-effekteket, a kaliforniai Scott Bartlett pedig az Altered States absztrakt effektusai felett bábáskodott. Az avantgárd film ezekkel a megbízásokkal vált (Hollywood számára) igazán kísérletivé: Új-Hollywood technológiai újítások utáni vágya és az absztrakt film technika-tudatossága jól kiegészítették egymást.

Címkék: avantgárd, hatástörténet, Hollywood